A gyógyászati segédeszköz rendszer vesztesei a betegek

A gyógyászati segédeszközök tb támogatási rendszerének ellentmondásai miatt sérülnek a mozgássérült és beteg emberek alapvető jogai, akik így a rendszer veszteseivé válnak.  A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége ezért az alapvető jogok biztosához fordult, és a probléma feltárása mellett részletes javaslatokat fogalmazott meg az egyéni szükségletek hatékonyabb érvényesülése érdekében. A beadványban egyebek mellett rámutattunk, hogy a rendszer nem a fogyatékos embereknek, hanem a visszaélő forgalmazóknak kedvez. A támogatási rendszer nem veszi figyelembe az egyéni élethelyzetet, ráadásul a valóban rászorulók az őket indokolatlanul terhelő adminisztráció és az életszerűtlen támogatási feltételek miatt kieshetnek az ellátásból. A MEOSZ rendszerszintű javaslatai között szerepel az olcsó és avítt termékek helyett a minőséget és az egyedi igényeket támogató gyógyászati segédeszköz rendszer kimunkálása, amelyben a rászoruló emberek a megfelelő tájékoztatás és az eszköz kipróbálását követően a teljes termékpalettából választhatják ki a számukra megfelelő eszközt.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) 2020. december 10-én az alapvető jogok biztosához fordult a gyógyászati segédeszköz ellátás kapcsán a mozgáskorlátozott embereket ért alapjogi sérelem miatt. Beadványunkban konkrét ügyekkel alátámasztva tárjuk fel a rendszerszintű problémákat és javaslataink sorában a fogyatékossággal élő emberek egyéni igényeinek támogatását kérjük a személyes szükségleteik lehető legnagyobb mértékű figyelembevételével.

A hazai és nemzetközi jogszabályok arra kötelezik a magyar államot, hogy a fogyatékossággal élő emberek számára biztosítsa a megfelelő rehabilitációt és a szükségleteiknek megfelelő segédeszközöket, ugyanakkor az egyéni szükségletek figyelembevétele a gyakorlatban nem valósul meg. Nem a feladatot ellátó szervek jogellenes eljárásáról van szó, sőt az egyes elemek önmagukban akár nem is lennének jogsértők, azonban a rendszer a gyakorlatban mégis alapjogi visszásságokhoz vezet. A társadalombiztosítás az eszközöket támogatja, nem a sérült embert, illetve a termék árát vizsgálja, nem a gyógyászati segédeszköz minőségét.

Az egyre emelkedő összegű támogatás mellett az eszközre valóban rászoruló emberek mégis kénytelenek más utakon hozzájutni a számukra megfelelő eszközökhöz és ezzel azok a sérült, beteg emberek válnak a rendszer veszteseivé, akiknek a támogatását kellene szolgálnia. A gyógyászati segédeszköz támogatási rendszer így képtelen betölteni azt a feladatát, amiért létrejött, ha nem a rászoruló embert, hanem az eszközt és azzal a gyógyászati segédeszköz forgalmazókat támogatja.  A támogatási rendszer fiskális szemléletű, a termék ára az elsődleges szempont, holott az olcsóbb árhoz nem feltétlenül jár minőségi termék. A támogatással megvásárolt eszközt az állam nem ellenőrzi, ugyanakkor a tapasztalatok szerint az eszközök egyre rosszabb minőségűek. A minőségromlás mára olyan szintet ért el, hogy a támogatott gyógyászati segédeszközök egy része használhatatlan.

Az alapvető jogok biztosának benyújtott beadványunkban a legsúlyosabb problémák egyikeként jeleztük, hogy a rendszer nem a fogyatékos embereknek, hanem a visszaélő forgalmazóknak kedvez. Az eszköz megvásárlása előtt általában nincs lehetőség próbára, a hibás teljesítés következményeit mégis a sérült, beteg ember viseli, mert akkor sem kaphat újabb eszközt a támogatási időszakon belül, ha az, amit kapott nem jó számára vagy nem javítják meg. Az állam nem ellenőrzi az átadott eszközt, ezért a gyse forgalmazó/gyártó nem érdekelt sem a minőségi termék biztosításában, sem a hiba javításában, mert az eszköz árát így is úgyis megkapja. A forgalmazó hatalmi pozícióját kihasználva a vevő a szavatossági jogaival általában nem tud élni és emiatt ellátását más úton kényszerül megoldani.

A MEOSZ ugyancsak súlyos problémaként hívta fel az ombudsman figyelmét arra, hogy a fogyatékos embereket indokolatlanul terhelő adminisztráció és életszerűtlen támogatási feltételek miatt a valóban rászorulók kieshetnek az ellátásból.  Így például a részben hasonló funkciót betöltő eszközök a kihordási idő végéig akkor sem igényelhetők együtt, ha az egyéb feltételek fennállnak és a hiányzó eszközök nélkül az érintett személy akár közlekedni sem tud (pl. utcai- és szobai elektromos kerekesszék nem rendelhető azonos időszakra). A javíttatás hasonlóan lehetetlen helyzetbe hozza a mozgássérült embereket. A tb támogatáshoz ugyanis a javíttatást és a hiba műszaki okát is fel kell íratni receptre az orvossal. A mozgássérült emberek azonban nem tudnak elmenni a hibás kerekesszékkel receptért, ezért az érintettek inkább megjavíttatják önköltségen az eszközt. Beadványunkban jeleztük azt is, hogy a támogatási rendszer nem veszi figyelembe az egyéni élethelyzetet. Nem a sérült ember igénye, nem is az eszköz minősége vagy a piaci folyamatok, hanem a kezelőorvos határozza meg, hogy az azonos eszközök közül melyik márkát rendeli. Gondot jelent továbbá az is, hogy a támogatott eszközök minősége egyre rosszabb. Így például az utcai elektromos kerekesszék a 8 éves támogatási idő felénél javíthatatlanná válik, míg a nyugat európai, használtan vett vagy adományozott eszközök tovább használhatók, mint a magyarországi eszközök.

Szövetségünk szerint mára elkerülhetetlenné vált a gyógyászati segédeszköz támogatási rendszer teljes körű átalakítása. Nem a támogatás összegének növelésére, hanem a rendelkezésre álló forrás más módon történő elosztására van szükség. Az olcsó és avítt termékek helyett olyan, a minőséget és az egyedi igényeket támogató rendszer kidolgozását javasoljuk, amelyben a rászoruló emberek a megfelelő tájékoztatás és az eszköz kipróbálását követően a teljes termékpalettából választhatják ki a számukra megfelelőt. Ne a termék ára legyen a fő támogatási kritérium, hanem az érintett egyéni szükséglete a kezelőorvos, a rehabilitációs szakember és maga az érintett ember véleményének együttes mérlegelésével, ezért legfontosabb koncepcionális javaslatunk az, hogy a támogatási összeg ahhoz a jobb minőségű gyógyászati segédeszköz vásárlásához is legyen felhasználható, ami nem szerepel a tb támogatott listán.

Az ombudsmannak megküldött javaslataink sorában szerepel még többek között, hogy minden eszközcsoportban jó minőségű gyógyászati segédeszköz is legyen a támogatott eszközök között, a gyenge minőségű pedig kerüljön ki a támogatásból. A minőséget egy független szerv folyamatosan ellenőrizze és kísérje figyelemmel. Javasoljuk, hogy vásárlás előtt lehessen kipróbálni a gyógyászati segédeszközt. Aki használhatatlan eszközt kapott, az kihordási időn belül is kaphasson másik támogatott eszközt.  A forgalmazó legyen köteles visszafizetni a garanciában nem javított minőségi hibás eszköz árát (támogatását és térítési díját). Javasoljuk, hogy a rossz minőségű eszközöket és azok gyártóit zárják ki a támogatásból, illetve a rendszeresen rossz minőségű gyógyászati segédeszközt kiszolgáltató forgalmazó többé ne árusíthasson tb támogatott terméket. A valóban megfelelő eszközre a kihordási idő végéig elidegenítési tilalom bevezetését javasoltuk.

A gyógyászati segédeszköz javíttatását a jövőben eRecepten is lehessen felírni. Ne csak a teljes önállóságot biztosító eszközöket támogassa az állam, hanem az önállóbb életet lehetővé tevő vagy a segítők munkáját könnyítő eszközöket is. A medikális szemlélet helyett pedig a támogató technológiák magyarországi elterjesztésén legyen a hangsúly.