A fiatal felnőttkori kognitív képességek határozzák meg az időskori szellemi teljesítményt
Amerikai kutatók egy vizsgálat során kimutatták, hogy a 60 éves kor körüli szellemi képességek közötti eltéréseket döntően a fiatal felnőttkorban tapasztalt különbségek határozzák meg.
Az amerikai University of California San Diego School of Medicine kutatói a PNAS folyóiratban megjelent cikkükben számoltak be arról, hogy 60 év körüli férfiakat vizsgálva a kognitív képességeik közötti különbségeket döntően a fiatalkorban meglévő eltérések magyarázták.
A vizsgálat során a kutatók arra a „tyúk vagy tojás” jellegű problémára keresték a választ, hogy a komplexebb kihívásokat támasztó munkahelyek segítenek-e a kognitív képességek fenntartásában, vagy a jobb kognitív képességeket mutató emberek kerülnek-e ezekre a munkahelyekre? Erre kiváló mintát szolgáltatott a hadsereg által végeztetett mentális képességeket felmérő teszt, melyet a seregbe belépőknek 20 éves korukban kellett kitölteni, így az akkori adatok rendelkezésre álltak. Egy hasonló kérdőívet töltettek ki az akkori résztvevőkkel (vietnámi veteránok), akik a mostani vizsgálat időpontjában 50-60 évesek voltak. Ez a teszt a GCA-t, azaz az általános kognitív képességeket mérte fel hét különböző kategóriában, mint például a memória, absztrakt érvelés és verbalitás.
A két eltérő életkorban kitöltött teszt eredményeinek összevetése során kiderült, hogy az időskor kezdetén járó felnőttek közötti kognitív különbségek szórásának 40%-át a már fiatalkorban meglévő különbségek magyarázzák, míg az élethosszig tartó tanulás, a munkahely feladatainak komplexitása, valamint az elvégzett intellektuális tevékenységek mennyisége (szellemi aktivitás, például keresztrejtvényfejtés) egyaránt 1%-nál kisebb mértékben adott magyarázatot a különbségekre. A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy mivel az agy fejlődési folyamatai gyermek- és fiatal felnőttkorban a legintenzívebbek, nagyjából a huszonéves korra kialakuló képességek közötti különbségek lesznek a döntőek idős korban is.
A kutatók ettől függetlenül hangsúlyozták, hogy az élethosszig tartó tanulás egyéb, nem kevésbé jelentős hasznokat, értékeket közvetíthet, például javíthatja az életminőséget, szélesítheti az ismereteket és jelentősen növelheti a megszerzett tapasztalatok mennyiségét.
