Future Pharma – a PPH Media Gyógykomm konferenciájáról
A felírási igazolástól az orvosi überig
Maradnak velünk a papír vények; jövőre is kötelező lesz felírási igazolást adni az e-receptekhez – erősítette meg kiadónk Gyógykomm konferenciáján az állami kórházfenntartó e-health gyógyszerész szakértője.
Virtuális és kiterjesztett valóság az emberi testben, az inzulin rezisztencia kezelése mobil alkalmazással és a klinikai mozgáselemzés jövője épp úgy szóba került a PPH Media hagyományos Gyógykomm konferenciáján, október 2-án, mint a jelen realitása, amelyek közül a legtöbbeket talán a tavaly november óta működő Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) érint. A rendszerhez az állami szolgáltatók után idén novembertől a mentőket és – fokozatosan és folyamatosan – a magánszolgáltatókat is csatlakoztatják. Az EESZT számos gyermekbetegségen van túl, mára mintegy 87 akkreditált rendszerrel naponta jó egymillió tranzakció történik, a felírt receptek mintegy 65 százaléka elektronikus vény, ám a szakrendelőkben még mindig jócskán van teendő.
E-recept: marad a felírási igazolás
A jövőről szólva Bertalan Lóránt, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) szakmai koordinátora megerősítette azt a honlapunkon a gyógyszerészi kamara elnökségi üléséről szóló tudósítás alapján megjelent hírt, miszerint jövőre is kötelező marad az e-vények mellé a felírási igazolás, bár ennek tartalmáról még folynak a szakmai egyeztetések. A gyógyszerész szakértő szerint – szemben az észt rendszerrel, ahol azonnal elektronikusra cserélték a papír vényeket – itthon ragaszkodnak a papírhoz – lehet, ott követték el a hibát, hogy a mai receptekhez kinézetre is hasonló papír jelenti a felírási igazolást, ami csak nevében és egy újabb vonalkód megjelenítésével jelzi a különbséget a régi recepttől.
Tény, hogy a vényfelíráshoz ma is orvoshoz kell menni; a gondokat sokszor egyszerű számítógépes ismeretek hiánya okozza, ezért is indítottak pl. pilot képzési és továbbképzési programot a Semmelweis Egyetemen, amelyet később más felsőoktatási intézményekben is bevezetnek. Jövőre médiakampány indul és a gyógyszertárakban matricák lesznek arról, ha elfogadják az e-személyit. Mint ugyanis a szakértő újfent megerősítette, a betegek saját maguk számára személyi és taj-kártya felmutatásával is kiválthatják gyógyszereiket (új személyi esetén az igazolvány a taj-t is tartalmazza), s dolgoznak annak lehetőségén is, hogy megfelelő meghatalmazásokkal az emberek mások számára is kiválthassák majd így a gyógyszereket. Újdonság lesz majdan az EESZT-ben az is, hogy védőoltás-nyilvántartást vezetnek, s dolgoznak azon, hogy bekerüljön az e-FoNo, valamint, hogy a sorozatgyártott gyógyászati segédeszközöket is – várhatóan 2020-tól – lehessen elektronikusan rendelni. Fejlesztések vannak arra vonatkozóan, hogy mobiltelefonnal is elérhetőek legyenek a rendszerek, valamint illeszteni tervezik a telemedicinát, a személyes sugárdózis-nyilvántartást vagy a várandós- és gyermekegészségügyi kiskönyvet.
A tervek szerint fél évente ismételt akkreditáció várható a felírási és a gyógyszerkiadási szoftverek esetében; az ellenőrzés várhatóan meg fog jelenni ezen a területen – jelezte a szakértő. Mindezt indokolhatja, hogy a receptírás ma is sok hiba forrása: előfordul, hogy az orvos csak egyszer rögzíti az e-receptet a rendszerben, miközben három havi gyógyszeradagot akar előre felírni a betegnek, s csak az elsőt „klónozza” többszöri nyomtatással, holott ez a patikusnak csak egy e-receptként jelenik meg, esetenként nem kevés bonyodalmat okozva a gyógyszert kiváltani akaró betegekkel… Sok a gond akkor is, ha nem frissítik a szoftvereket, és pl. olyan szereket írnak fel, amelyek már nincsenek a törzskönyvben – el kell kerülni, hogy eltérés legyen a felírási igazolás és az e-csomag között, mert minden ilyen hiba ronthatja a beteg és a gyógyszerész, a beteg és az orvos közötti kapcsolatot…
Miért nem változtatnak a kommunikáción?
Azt, ami köztudottan nem a legideálisabb, s erre is visszavezethetően sokan keresnek „saját megoldást” problémáikra.
Érdekes kérdés, hogy ha nyilvánvalóan eltérés van az orvosok és betegeik megítélésében a tájékoztatást illetően – mint az a Szinapszis tavaszi felméréséből is kiderült –, akkor vajon miért nem változtatnak a korábbi kommunikáción? – vetette fel felmérésük eredményeinek további elemzését követően Kun Eszter, a Szinapszis kutatási igazgatója. A cég tavasszal már jelezte, hogy erről a kérdésről mást gondolnak orvosok és betegek, most azonban a többi közt hozzátette: további elemzéseik tárgyát az képezte, mikor, miként lépnek ki a betegek az orvosi irányítás alól.
Az egy alkalomra jutó átlagos betegtájékoztatási időt (alkalmak számát is) nézve a háziorvosok általában kevesebbre becsülték azt, mint a betegek. Bár a háziorvosok úgy gondolták, krónikus betegségek esetén többre időt töltöttek a beteggel, ez a betegek oldaláról nézve nem így volt; a terápiás kapcsolat előrehaladtával szerintük csökkent a rájuk szánt idő. Ideális esetben az orvos úgy kommunikál, hogy azt betegei meg is értik. Ezzel kapcsolatban a Szinapszis arra jutott, hogy míg a betegek nagy többsége úgy érzi, hogy az orvostól származó információk nagy részét megérti, az orvosok ezt jóval kevesebben gondolták így, ami elégedetlenséget is okozhat körükben – vélte az igazgató, azt is jelezve, nem világos, hogy ilyes esetekben miért nem váltanak kommunikációs stratégiát?
Mivel történhetnek változások, arról is faggatták az orvosokat, mit gondolnak, az utóbbi öt évben változott-e betegeik tájékozottsága? Meglepő módon, míg az orvosok úgy vélték, hogy idősebb pácienseik tájékozottsága nemigen javult, a betegek körében minden korosztály tájékozottabbnak vélte magát, de az idősebbek különösen „magabiztosabbnak” tűntek. Krónikus betegségek esetén tovább nőtt a fiatalabbak előnye, de ebben az esetben megjelent a magabiztosság a középkorosztálynál is.
Az eredmények szerint a betegeknek jó 3 százaléka nem tartotta be az orvos utasításait, 22 százalékuk részben, további mintegy 30 százalékuk pedig bár betartotta, továbbiakkal egészítette ki az orvos kéréseit. Aki betartotta, rendre arra hivatkozott, tudta, hogy szükség van rá (33%), informálódott és döntött (24%), tapasztalati döntést hozott, hogy pl. a szer nem hatott eléggé (22%), 19% pedig egyedi meggyőződés alapján cselekedett. Azok körében, akik eleve csak részben tartották meg az orvos kéréseit, a legfontosabb szempont a tapasztalat volt, és körükben megjelent az orvossal szembeni bizalmatlanság is.
A cég adatai, információi azt mutatják, fontos az online tájékozódás, de a bármivel szemben ma már nagy szerepet kapnak a nevesített, ismert egészségportálok. Az informálódási szokások változásának egyik nagy nyertesei a gyógyszercégek által üzemeltetett beteg-adherencia oldalak, ám a direkt értékesítésben jó eredmények továbbra is alapvetően hirdetésekkel érhetők el.
S hogy mi lehet az orvos-beteg kommunikáció jövője?
Gáspár Péter, a MediCorp alaítója, vezérigazgató helyettese a többi közt elmondta: idén májusban indult élesben a MediCall, új mobil alkalmazásuk, amely fizetős szolgáltatásként, okostelefon- és bankkártya használók számára iOS és Android platformra is letölthető módon kínál háziorvosi vizitet vagy telefonos konzultációt – mintegy 50 orvosi szakterületen. Céljuk, hogy elérhetővé tegyék az azonnali egészségre vonatkozó tanácsadást, ami kiválthatja a betegek körében tapasztalható „öndiagnózist és kezelést”. A házi vizit esetén fix díjjal dolgoznak (hálapénz nincs, bankkártyával 17 500 Ft,), a konzíliumok esetén másodperc alapú az elszámolás, 350 Ft percenként. Tapasztalataik szerint az érdeklődők 3–10 percig veszik igénybe a kommunikációt.
Május óta mintegy 9300 felhasználójuk van, 830 konzultációt folytattak le, és 129 vizitet. A felhasználók 39-40 százaléka férfi; a legkeresettebb (sorrendben) a csecsemő- és gyermekgyógyászat, a háziorvoslás és a bőrgyógyászat; a házi vizitek – bár vannak szezonalitások – mintegy 80 százaléka a gyermekgyógyászat területét érinti.
