A „félig azonos” csontvelő-átültetés is segíthet a sarlósejtes anémiásokon
A Johns Hopkins Egyetem kutatói egy előzetes klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy a betegek egy részében még a részlegesen azonos csontvelő átültetése is megszüntetheti a sarlósejtes anémiát, megszabadítva őket a fájdalmas és megnyomorító tünetektől és attól, hogy egész életükben fájdalomcsillapítókra és vértranszfúzióra szoruljanak.
- Őssejtekkel gyógyítottak meg vak betegeket
- Vakcinálással felére csökkenthetnék a sarlósejtes vérszegénység halálozását Afrikában
- Újabb remény a mesterséges vér kifejlesztésére
- A matematika segíti a rendellenes formájú vörösvértestek azonosítását
- Csökken egyes örökletes betegségek előfordulása a géntesztek bevezetése óta
A kutatók azt mondják, hogy az ilyen csontvelő alkalmazása lehetővé teszi, hogy a rászoruló betegek többségén elvégezhessék a csontvelő-átültetést. Eredményeiket a Blood szeptember 6-i online kiadásában tették közzé.
Kétéves medián követési idő múlva az átültetésen átesett 17 betegből 11-ben megszűnt a sarlósejtes anémia. Közülük 3-nak a csontveleje teljesen megegyezett a donoréval, és 8-an félig azonos donor csontvelőt kaptak. A 11 beteg közül egyben sem fordultak elő a fájdalmas sarlósejtes anémiás krízisek, és 10 nem volt anémiás sem. Halálozás vagy nem várt toxicitás nem fordult elő.
A 11 beteg közül 6 (akik valamennyien félig azonos csontvelőt kaptak) abbahagyta az immunszuppresszív gyógyszerek szedését, bár némelyikük fájdalomcsillapítókat szed a sarlósejtes anémia okozta szervkárosodással járó krónikus fájdalom miatt. E 6 betegben a vérvizsgálatok azt mutatták ki, hogy vörösvérsejtjeik már teljes egészében a donor csontvelejéből származnak.
A súlyos sarlósejtes anémiában szenvedők rövidebb életre számíthatnak, kezelhetetlen fájdalmaktól szenvednek és szerveik is károsodnak. A betegség öröklött jellegű, és lényege az, hogy kóros a hemoglobin szerkezete. Emiatt a vörösvérsejtek merevek lesznek, alakjuk megváltozik, sarlószerű lesz, s ezek a sejtek összecsapzódnak és a vérerek falához tapadnak. Ezzel elzárják a vér útját szerte a testben, s a legkülönbözőbb szervek, szövetek oxigén- és tápanyaghiányosak lesznek.
A kaukázusi rasszhoz tartozókban ritka a betegség, azonban az afroamerikaiak körében kb. minden 400. személyt érint. A becslések szerint ma mintegy 100 000 sarlósejtes anémiás beteg él az USA-ban.
A legtöbben 50 éves koruk előtt meghalnak, és sokuk életminősége nagyon rossz a gyakori, súlyos fájdalmak miatt, valamint a veseelégtelenség, a stroke, a mélyvénás trombózis és a tüdőbetegség megnövekedett kockázata miatt.
A betegeket vértranszfúzióval és a hidroxiurea nevű gyógyszerrel kezelik. Sok beteg fájdalomcsillapítókat szed, és gyakran szorul kórházi kezelésre. A csontvelő-átültetés az esetek egy részét meggyógyítja, azonban megfelelő donort (ideális esetben egypetéjű ikret) eddig csak ritkán lehetett találni, s az eljárás maga sem kockázatmentes.
Az országos regiszterek gyakran kevés segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a sarlósejtes anémiások számára megfelelő donort találjanak, mivel a rászorulók túlnyomó része afroamerikai, akik – akárcsak más kisebbségek – erősen alulreprezentáltak a regiszterekben.
A donorok hiánya miatt dolgoztak ki a Johns Hopkins Egyetem kutatói egy olyan módszert, amelyet nemrég leukémiás és limfómás betegeken is teszteltek: olyan csontvelőt ültetnek be a betegbe, amelynek szövettípusa csak félig azonos, „haploidentikus” a páciens csontvelejével. Ilyen csontvelőt a beteg szüleiből, gyermekeiből és testvéreiből lehet nyerni, akiknek csípőcsontjából tűvel távolítható el a szükséges csontvelő.
A vizsgálat kezdetén a kutatók 19 beteg számára kerestek vagy teljesen azonos, vagy haploidentikus csontvelőt. Valamennyi páciensnek sok fájdalmas krízise volt és jelentős szervi problémái vagy a hidroxiurea, az egyetlen szóba jövő gyógyszer nem bizonyult hatásosnak náluk. A 19 közül 17 beteg számára sikerült donort találni: 3-nak egypetéjű ikertestvére adott csontvelőt, 14 pedig félig azonos csontvelőt kapott. A legfiatalabb beteg 15, a legidősebb 46 éves volt.
A transzplantáció előtt mindegyik sarlósejtes anémiás beteg egy „kondicionáló” kezelésen esett át: ez abból állt, hogy kis dózisú immunszuppresszánsokat, alacsony toxicitású kemoterapeutikumokat és kis dózisú teljestest-besugárzást kaptak. Ez – mint a kutatók elmondták – lehetővé tette a transzplantációt.
Az átültetés után minden beteg nagy dózisú kemoterápiát, ciklofoszfamidot kapott, ami elölte a beteg még megmaradt saját vérsejtjeit, köztük a sarlósejteket is, de nem ártott a donorból származó őssejteknek, amelyek aztán új, egészséges vérsejteket termeltek.
A 17 átültetés közül 6 sikertelen volt, azonban mivel a „kondicionáló” kezelés enyhe, kis intenzitású volt, e betegekben helyreállt saját vérsejttermelésük.
Egyetlen beteg sem halt meg, de előfordult néhány fertőzés és az egyik betegben a bőrt érintő graft versus host reakció alakult ki, amely azonban magától elmúlt. Három betegben enyhe agyduzzanat lépett fel a „kondicionálási” időszak alatt, de ezek neurológiai károsodás nélkül megszűntek.
„A sarlósejtes anémiás betegek életük során sokszor kapnak vértranszfúziót és sokféle vértípus ellen termelhetnek antitesteket. Ezért nekik a szokásosnál sokkal nehezebb donortól származó csontvelőt adni” – magyarázta a sikertelenségek okát dr. Javier Bolaños-Meade, a vizsgálat vezetője.
Mint a kutatók elmondták, a sikeres haploidentikus transzplantációk arányának növelése komoly feladat, s a nehézségeket úgy próbálják majd legyőzni, hogy növelik az átültetett őssejtek számát és másféle immunszuppresszáns gyógyszereket használnak - írja a Science Daily.
