A fehérvári kórházügy háttere

Ha valaki azt gondolja, hogy az eltúlzott ajánlatok országában ez a kórház el van átkozva, nem jár messze az igazságtól. Ennek első jele még Gyurcsány Ferencék kormányzása alatt jelentkezett, amikor azt találták ki, hogy az egészségügyet uniós pénzből fejlesztik, és úgynevezett póluskórházakat hoznak létre. Vagyis lényegében minden régióban újraépítenek egy kiemelt, minden fontos szakmában csúcsminőséget nyújtó intézményt, összesen nyolcat az országban.

A közép-dunántúli nagytérség egyetlen kórháza sem lett pólus, egy sem jutott hozzá az alapáron 12 milliárd forintos fejlesztéshez. A pénzt elvitte Kaposvár. A szocialisták azért nem osztottak lapot Székesfehérvárnak, mert úgy hitték, póluskórház nélkül is meg tudják tartani. A Fidesz pedig az azóta szokásos hatalomtechnikai megoldáshoz folyamodott: egyszerűbbnek vélte megkínálni Warvasovszky Tihamért, az akkori szocialista polgármestert az Állami Számvevőszék alelnöki címével. A város így szocialista arc nélkül maradt, a Fidesz jelöltje pedig azóta nyer.

Amíg tehát Győr, Kecskemét, Miskolc és a három vidéki orvosegyetemi város, Pécs, Szeged és Debrecen, plusz a legnagyobbat nyerő Kaposvár és Nyíregyháza uniós pénzekből lényegében új kórházat építhetett, addig Székesfehérváron maradtak a régi, lepattant pavilonok.

Másodszor a királynék városa, Veszprém vitte el a királyok városától a kiemelt fejlesztési összeget. Vesztükre megint jött egy befolyásos aktor, ezúttal Rácz Jenő, Gyurcsány Ferenc egészségügyi minisztere. Rácz a regionális onkológiai centrumot nem Székesfehérváron, hanem Veszprémben képzelte el – persze a helyi politika hathatós támogatásával.

2013-ban az Orbán-kormány kihelyezett ülést tartott Székesfehérváron. Ez mindig egyfajta kívánságműsor, különösen, ha Orbán Viktor a saját városába tér haza. Volt is három kívánság, közte egy szép új belgyógyászati tömb. Csakhogy az egész kínos jelenetbe torkollt, mert a kormánynak éppen nem volt orvos minisztere, így leragadtak azon a ponton, mi a különbség a fejlesztési és a működtetési költség között. Magyarán: minek kell Székesfehérvárnak egy új kórházépület, ha a régit sem tudják fenntartani, annyira el vannak adósodva. A kormány nagyvonalú volt, új épületet ugyan nem adott, de elengedte a kórház adósságát. A kabinet úgy gondolta, minden rendben, Fehérvár meg úgy, hogy a kórházprojekt el van átkozva.

Közben – ahogy máshol – Székesfehérváron is a pénzes osztályokat helyezték el a kampányfotókon. Ilyenkor mindig a sebészet költözik, azután meg a szülészet, és ennek a családok számára már nem vállalható helyére jöhetnek a tüdőbetegek, vagy a pszichiátriaiak. Hiszen olyan politikus aligha született, aki nem kisbabákkal, hanem például egy influenza szövődményeként fuldokló, és lélegeztetőgépre kapcsolt anyával fotóztatta volna magát. Maradtak hát a százéves pavilonban.

Csakhogy minél többet lehetett hallani, hogy a vidéki kórházakkal már minden rendben, annál nagyobb feszültséget okozott Fehérváron a nagyon is fontos tüdő- és onkológiai rész állapota. Erre találta ki a kormány a Modern Városok Programot, hogy a fejlesztések lyukait betömjék, például új belgyógyászati tömböt építsenek Székesfehérváron. A tervek évek óta készen álltak, Székesfehérvár pedig eladósodottság nélkül várta a döntést.

Csernavölgyi István, a kórház főigazgatója, 2015-ben sajtótájékoztatón még azt mondta: hat-hétmilliárd forintos építési költségre számít. Azóta 270-ről 300 ágyasra, vagyis tíz százalékkal növelték az új épületet. Az építő pedig az árat közel háromszorosára, 18 milliárd forintra. Az ágyanként 60 milliós összeg elképesztően magas lenne akkor is, ha valami kivételes építészeti értéket teremtenének, de a látványterv ugyanolyan ötlettelen, mint a diagnosztikai tömbé (és úgy általában a magyar kórházépítészeté).

A kormány pedig ismét nemet mondott Székesfehérvárnak.

Miért éppen most lett érzékeny a kabinet a túlárazott projektekre? Mert a Modern Városok Program jó részét immár nem „olcsó” uniós pénzből állják, hanem hazai forrásból kell előteremteni? Vagy választási év van, és Székesfehérvár ideális alany megmutatni, hogy a kormányközeli vállalkozók se tehetnek meg mindent?

A válaszokra még várunk, de akárhogy is: a legfontosabb, hogy ne játszadozzanak sem a gyógyuló, sem a gyógyító emberekkel. Sem gazdasági, sem politikai célból. A történet főszereplői ugyanis nem azok, akik Magyarország leggazdagabbá tett emberének nevét viselik.

A teljes összeállítás a VálaszOnline-on.