Tudomány
A D-vitamin és a tumorképződés
2009. október 11. 13:24
.jpg)
A D-vitamin csonthatása már az 1920-as évek óta ismert. Az utóbbi években igazolódott, hogy szerepe a szervezetben jóval összetettebb. Az aktivált D-vitamin valójában szteroidhormon, amelynek receptora szinte minden sejttípusban kimutatható.
In vitro vizsgálatokban az aktivált D-vitamin gátolja a tumorsejtek proliferációját, fokozza a differenciálódásukat. Emellett emlő-, colon- és prosztatatumorsejteken
megindítja az apoptózist, valamint gátolja az angiogenezist.
Az első epidemiológiai megfigyelések óta számos vizsgálatban találtak fordított arányosságot a colon-, az emlő- és a prosztatarák gyakorisága és az UV-B sugárzás nagysága között. A D-vitamin-ellátottságot legjobban tükröző szérum-25(OH)D3 és a tumorrizikó közti fordított arányosság leginkább hiány esetén mutatható ki, míg nagyobb D-vitamin-szintnél az összefüggés gyengül.
Sajnos, a legjobb mérhető paraméter is csak keresztmetszeti képet ad, és nem tükrözi pontosan azt a D-vitamin-ellátottságot, amely mellett a tumor kialakult. Éppen ezért a D-vitamin tumorgenezisre gyakorolt hatásának valódi klinikai jelentőségét a D-vitamin-kezelés mellett mért kockázatcsökkenés mutatná meg valójában. Nagyon kevés ilyen vizsgálat történt.
A hétéves WHI vizsgálatban kis adag, 400 NE D-vitamin adásának – nem meglepő módon – nem volt hatása a colontumor kialakulására. Nagyobb adag, 1100 NE D-vitamin adása mellett azonban már egy év után 77%-kal kisebb tumorkockázatot igazoltak, döntően az emlő- és a colontumorok csökkenése miatt.
megindítja az apoptózist, valamint gátolja az angiogenezist.
Az első epidemiológiai megfigyelések óta számos vizsgálatban találtak fordított arányosságot a colon-, az emlő- és a prosztatarák gyakorisága és az UV-B sugárzás nagysága között. A D-vitamin-ellátottságot legjobban tükröző szérum-25(OH)D3 és a tumorrizikó közti fordított arányosság leginkább hiány esetén mutatható ki, míg nagyobb D-vitamin-szintnél az összefüggés gyengül.
Sajnos, a legjobb mérhető paraméter is csak keresztmetszeti képet ad, és nem tükrözi pontosan azt a D-vitamin-ellátottságot, amely mellett a tumor kialakult. Éppen ezért a D-vitamin tumorgenezisre gyakorolt hatásának valódi klinikai jelentőségét a D-vitamin-kezelés mellett mért kockázatcsökkenés mutatná meg valójában. Nagyon kevés ilyen vizsgálat történt.
A hétéves WHI vizsgálatban kis adag, 400 NE D-vitamin adásának – nem meglepő módon – nem volt hatása a colontumor kialakulására. Nagyobb adag, 1100 NE D-vitamin adása mellett azonban már egy év után 77%-kal kisebb tumorkockázatot igazoltak, döntően az emlő- és a colontumorok csökkenése miatt.
Forrás: Takács István, Lege Artis Medicinae
