A csecsemők hasfájása megelőzhető

Az egyes probiotikumok hatásmechanizmusa nagyban különböző. Képesek modulálni az intesztinális barrier permeábilitását, befolyásolják az epiteliális sejtek gyulladásos potenciálját, kompetícióba lépnek a patogénekkel a mukózális kolonizációban, vagy közvetlenül befolyásolják az immunsejtek aktivitását.

A bakteriális kolonizáció rögtön a születést követően megindul, sőt már a születés módja is meghatározza, hogy milyen flóra fog kialakulni belünkben. A megfelelő flóra kialakulásához szükség van az édesanya hüvelyén való áthaladáshoz, a korai mellre tételre és az anyatejes táplálásra. Természetesen ezt a folyamatot számos tényező megzavarhatja, így az antibiotikumok használata a terhesség végén, a szülés alatt vagy közvetlenül utána. Befolyásolja a kolonizáció folyamatát a szülés helyszíne is, hiszen steril, műtéti körülmények között, például császármetszés során az újszülött először a műtőben dolgozók flórájával, a kórházi flórával, esetleg nosocomialis baktériumokkal fog találkozni és csak ezt követően az édesanya flórájával. Ezekben az esetekben különösen fontos, hogy elősegítsük a kisdedek bélflórájának kialakulását, így elejét vegyük további bajoknak.

Ha megszületést követően az immunrendszer nem stimulálódik a bélbaktériumok által, akkor nem fejlődik ki megfelelően, kevesebb lesz a T-sejtek száma, beleértve a Treg és a dendritikus sejteket, valamint gyengébb antitest-válaszra lesz képes [1, 2].

Virális, bakteriális eredetű gasztrointesztinális fertőzéseket követően igen gyakran károsodik a normál bélflóra, a rezidens bakteriális bélflóra összetevői kisebbségbe kerülnek, és olyan törzsek jelennek meg, amelyek nem segítik a szervezet működését, sőt egyes esetekben károsak is lehetnek. Ezen túlmenősen sérül az intesztinális barrier, azaz a bélnyálkahártya átjárhatóvá válik, ami kedvez egyes allergének, toxinok felszívódásának, akár allergiás tünetek is megjelenhetnek.

Napjainkban számos próbálkozás folyik, hogy stabilizálni tudjuk az intesztinális barriert. Az eddigi vizsgálatok alapján a legesélyesebb terápiás módszer a probiotikumok alkalmazása. A probiotikumok hatékonysága nem csak abban nyilvánul meg, hogy segítenek helyreállítani a felborult bélflórát, hanem speciális, pl. motilitásra gyakorolt hatásuk révén tudják csökkenteni a panaszokat.

A gasztrointesztinális traktus funkcionális éretlensége az egyik meghatározó faktora az élet első hónapjában előforduló emésztési zavaroknak és a kólikának. Egyes jótékony baktériumok, melyek a bélflóra részét képezik, fontos szerepet játszanak számos bélrendszeri funkcióban, így a védelmi funkcióban, a bélmozgás szabályozásában és az immunrendszer érési folyamatában. Ez vezetett ahhoz a hipotézishez, hogy a probiotikumok szerepet játszhatnak a kólika kialakulásának megelőzésében is. Az első, erre vonatkozó közlés 1994-ből való, amikor is Lehtonen és munkatársai megfigyelték, hogy hasfájós csecsemők gyakrabban kolonizálódnak Clostridium difficilével, mint a hasonló életkorú, de nem hasfájós társaik [3].

A Lactobacillus reuteri egy olyan Gram-pozitív baktérium, amelyet először 1960-ban azonosítottak (Gerhard Reuter) emlősök és madarak belében, majd igazolták, hogy mind az emberi bélben, mind pedig az anyatejben jelen van. Probiotikus tulajdonságú, azaz szájon keresztül adva élve eljut a vastagbélbe, átvészelve a gyomor savas miliőjét, képes kolonizálni a bélcsatornát, és emeli a jótékony hatású összlactobacillus-számot [4].

Számos vizsgálat bizonyította az L. reuteri biztonságosságát gyermekekben, egészséges felnőttekben, valamint immunszupprimáltakban és HIV-fertőzöttekben is [5].

A probiotikumok pályafutásának következő állomása a kólikás csecsemőknél Savino és munkacsoportjának nevéhez fűződik, akik 2004-ben kimutatták, hogy az anyatejjel táplált kólikás csecsemők bélrendszerében a Lactobacillus törzsek kolonizációja elmarad a kólikában nem szenvedő csecsemőkhöz képest, viszont több az anaerob Gram-negatív baktérium [6].

Ugyanezen munkacsoport 2005-ben arra mutatott rá, hogy nem csak mennyiségi, hanem minőségi különbség is kimutatható a kólikás és nem kólikás, szoptatott csecsemők bélflóra-összetétele között. Azok a Lactobacillus-törzsek, amelyeket a kólikában nem szenvedő, szoptatott csecsemők székletében találtak, különböznek azoktól a törzsektől, amelyeket a kólikában szenvedők székletében mutattak ki. Így például az L. acidophilus csak a nem hasfájós csecsemők székletében volt kimutatható [7].

Az L. reuteri-vel kapcsolatos egyik jelentős kutatás az a 2007-es Savino és munkatársai által végzett prospektív, kontrollált, randomizált vizsgálat volt, melynek célja az L. reuteri kólika elleni hatékonyságának bizonyítása volt. A vizsgálatba kizárólag anyatejes, kólikás csecsemőket vontak be, tehát az eltérő táplálkozásból adódó jelentős bélflóra-különbségeket ezzel kiküszöbölték. A szülők a sírásos időszakokat jegyezték. A kutatás elején a medián sírási idő azonos volt mindkét csoportban. Az L. reuteri csoportban a napi sírási idő szignifikánsan gyorsabban csökkent, mint a Simethicone-csoportban. A vizsgálat 7. napjától kezdve a sírási idő már szignifikánsan kevesebbé vált az L. reuteri csoportban. A kutatási időszak végén az átlagos sírási idő csupán 51 perc volt az L. reuteri csoportban, míg a Simethicone-csoportban magas, 145 perc maradt. Azon gyerekek számát is összesítették, akiknél a kezelés sikeresnek bizonyult. A kezelés sikerességének definíciója: ha az adott csecsemő medián sírási ideje több mint 50 százalékkal csökken a kezelés ideje alatt. A kezelés ezek alapján a csecsemők 95 százalékánál sikeresnek bizonyult az L. reuteri csoportban és csupán 7 százalékban volt sikeres a Simethicone-csoportban.

Egy másik, randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálat is igazolta az L. reuteri fájdalomcsillapító hatását. Ebben a vizsgálatban anyatejjel táplált kólikás csecsemők kaptak 10⁸ CFU L. reuterit vagy placebót 3 héten keresztül. A vizsgálat során vizsgálták a csecsemők napi sírási idejét. Egy hét kezelés után a medián sírási idő 74 százalékkal csökkent az L. reuterit kapó csoportban, a placebót kapóknál a csökkenés 38 százalékos volt. A kezelésre reagálók aránya is mindvégig szignifikánsan magasabb volt a probiotikumot kapó csoportban [9].

Ezen a területen a legfrissebb közlemény 2013-ból származik Lengyelországból. Hasonlóan az előző vizsgálathoz, itt is érett, főleg anyatejjel táplált, 5 hónaposnál fiatalabb kólikás csecsemőknél vizsgálták az L. reuteri hatékonyságát. Negyven csecsemő kapott 10⁸ CFU L. reuterit és ugyanennyi placebót 3 héten keresztül. A probiotikumot kapó csoport minden időpontban, 1, 2 és 3 héttel a randomizációt követően szignifikánsan kevesebbet sírt, mint placebót kapó társaik. Ez a kedvező hatás a kezelés befejezése után 1 héttel is kimutatható volt. Adverz reakció a kezelés során nem jelentkezett [10].

Szajewska pozitív vizsgálati eredményének oki hátterét látszik alátámasztani egy szintén frissen publikált holland tanulmány, amely 12 kólikában szenvedő csecsemő bélflóra-összetételét vetette össze 12 egyező korú, egészséges csecsemőével. A közleményben nyomon követték hasfájós és nem hasfájós csecsemők székletflórájának alakulását életük első 100 napjában.

A hasfájós csecsemők székletflórája kisebb diverzitást mutat mind a 2., mind a 4. élethéten. Ezen túlmenően már az első két hétben is jelentős különbségek mutathatók ki a két csoport között: a proteobacteriumok magasabb csíraszámban vannak jelen, míg a bifidobacteriumok és lactobacillusok a kontroll, nem hasfájós csoportban vannak jelen nagyobb számban. A hasfájós csecsemők bélflórájában kevesebb butirát (vajsav)-termelő faj volt kimutatható. Ez a vizsgálat megerősíti a korábbi kutatások eredményét, amelyben kicsit idősebb, 6 hetes csecsemőkben, hagyományos tenyésztéses módszerrel vizsgálva coliform baktériumok (gáztermelő Escherichia és Klebsiella fajok) magasabb számát észlelték [11].

Ezek a vizsgálatok alátámasztják az élet első hetében zajló kolonizáció jelentőségét. A bélflóra változatosságának csökkenése (csökkent diverzifikáció) és a speciális mintázat (azaz alacsony lactobacillus- és bifidobacterium-előfordulás) jelenléte már korán jelezheti a kólika kialakulásának kockázatát és egyben megnyitja a lehetőségét az esetleges prevenciós és terápiás lehetőségeknek.

Irodalomjegyzék:

1.         Ostman, S., et al., Impaired regulatory T cell function in germ-free mice. Eur J Immunol, 2006. 36(9): p. 2336-46.

2.         Mazmanian, S.K., et al., An immunomodulatory molecule of symbiotic bacteria directs maturation of the host immune system. Cell, 2005. 122(1): p. 107-18.

3.         Lehtonen, L., H. Korvenranta, and E. Eerola, Intestinal microflora in colicky and noncolicky infants: bacterial cultures and gas-liquid chromatography. J Pediatr Gastroenterol Nutr, 1994. 19(3): p. 310-4.

4.         Abrahamsson, T.R., et al., Probiotic lactobacilli in breast milk and infant stool in relation to oral intake during the first year of life. J Pediatr Gastroenterol Nutr, 2009. 49(3): p. 349-54.

5.         Wolf, B.W., et al., Safety and tolerance of Lactobacillus reuteri supplementation to a population infected with the human immunodeficiency virus. Food Chem Toxicol, 1998. 36(12): p. 1085-94.

6.         Savino, F., et al., Intestinal microflora in breastfed colicky and non-colicky infants. Acta Paediatr, 2004. 93(6): p. 825-9.

7.         Savino, F., et al., Bacterial counts of intestinal Lactobacillus species in infants with colic. Pediatr Allergy Immunol, 2005. 16(1): p. 72-5.

8.         Savino, F., et al., Lactobacillus reuteri (American Type Culture Collection Strain 55730) versus simethicone in the treatment of infantile colic: a prospective randomized study. Pediatrics, 2007. 119(1): p. e124-30.

9.         Savino, F., et al., Lactobacillus reuteri DSM 17938 in infantile colic: a randomized, double-blind, placebo-controlled trial. Pediatrics, 2010. 126(3): p. e526-33.

10.       Szajewska, H., E. Gyrczuk, and A. Horvath, Lactobacillus reuteri DSM 17938 for the Management of Infantile Colic in Breastfed Infants: A Randomized, Double-Blind, Placebo-Controlled Trial. J Pediatr, 2013. 162(2): p. 257-62.

11.       de Weerth, C., et al., Intestinal Microbiota of Infants With Colic: Development and Specific Signatures. Pediatrics, 2013.