A császármetszés veszélyes lehet a kis súlyú újszülötteknél
Azokban a nagyon kis súlyú újszülöttekben, akiket idő előtt, császármetszéssel hoznak világra, mivel a méhben nem fejlődtek megfelelően, több légzési probléma alakul ki, mint a hüvelyi úton megszületettekben – ezt mutatta ki egy új vizsgálat. Ez az eredmény tovább növeli az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy az Egyesült Államokban igen magas, 32 százalékos a császármetszések aránya (2007-es adat), azaz szinte minden harmadik szülésnél császármetszést alkalmaznak.
Február 7-én Kathleen Sibelius, az USA egészségügyi minisztere bejelentette - írja a The New York Times -, hogy egy egészségügyi kampányt indítanak, amelynek célja felvilágosítani a családokat arról, hogy problémamentes terhesség esetén mind az anyának, mind a gyermeknek az a legjobb, ha a terhesség addig marad fenn, amíg csak lehetséges és a szülés természetes úton kezdődik meg.
A mostani vizsgálat során olyan újszülötteket tanulmányoztak, akik nem fejlődtek megfelelően a méhben, és ezért gesztációs korukhoz képest rendkívül kicsik voltak – ennek folytán nem lehetett várni a szülés megindításával. A kutatók kilenc év New York-i születési adatait tekintették át, és 2560 olyan újszülöttet találtak, aki gesztációs korához képest kicsi volt, és a 25. és 34. gesztációs hét között született meg. Ezek 46 százaléka hüvelyi úton, 54 százaléka pedig császármetszéssel jött a világra.
„A szokványos felfogás az – bár ezt senki sem tudja biztosan –, hogy az ilyen babák esetében kisebb traumát jelent a császármetszés. A mi vizsgálatunk arra utal, hogy ez nem biztos, hogy így van” – mondta dr. Erika F. Werner, a Johns Hopkins orvoskarának docense, a vizsgálat vezetője.
Valóban, a vizsgálatban szereplő újszülöttek közül azokban, akik császármetszéssel születtek, 30 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki respirációs distressz szindróma, ami a koraszülöttekben fordul elő gyakrabban és súlyos szervkárosodáshoz vezethet. (A respirációs distressz szindrómában a tüdő felületaktív anyagának, a „surfactantnak”, amelyet a II. típusú pneumociták termelnek, csökkent a mennyisége, így az alveolusok felszínén a felületi feszültség emelkedett, nő az atelektázia, csökken a funkcionális reziduális kapacitás, ami hipoxiához és hiperkapniához, acidózishoz vezet. Az acidózis és a hipoxia tovább csökkenti a surfactant képződését, létrejön a fötális keringés. A Botall vezetéken és a nyitott foramen ovalén át vénás vér jut a tüdőbe, ami fokozza a pulmonális hipertenziót, fokozódik a kapillárisok permeabilitása, fehérjetartalmú folyadék kerül az alveolusokba, amiből hialinmembrán alakul ki. A hialinmembrán tovább fokozza az oxigénszegénységet, légzési és keringési elégtelenség lép fel, és az esetek 20–30 százalékában a beteg meghal.)
A császármetszések semmilyen tekintetben nem jártak jobb kimenetellel, nem volt kisebb az olyan szövődmények aránya, mint a vérzés, a görcsroham, az alacsony Apgar érték és a szepszis. Az eredmények kiszámításánál figyelembe vették az anya életkorát, etnikumát, képzettségét, egészségi állapotát és testsúlyát.
A kutatásról február 9-én számoltak be az Anyai-Magzati Orvoslási Társaság éves dallasi találkozóján.
„A tanácsunk az, hogy ha egy terhes nő hasonló helyzetben van, beszélje meg őszintén orvosával, hogy nem lenne-e megfelelő a hüvelyi szülés is, vagy talán még jobb, mint a császármetszés” – mondta dr. Werner.
Egy másik fontos szempont az, hogy ha egy nő egyszer már császármetszéssel szült, akkor következő gyermekeinél is igen valószínű, hogy császármetszést fognak alkalmazni.
Arra vonatkozóan, hogy miért javítja a légzési funkciót a hüvelyi úton történő születés, dr. Werner nem tudott biztos választ adni. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a szülés alatt az újszülött fizikai kompressziója elősegíti, hogy a folyadék eltávozzon a tüdőből és így jobban felkészíti az újszülöttet a légzésre.
Dr. Diane M. Ashton, aki nem vett részt a vizsgálatban, azt mondta, hogy hasonlók az eredmények még a 37. héten született gyermekek esetében is: a légzési funkciók ilyenkor is jobbak, ha az újszülött hüvelyi úton született meg, és nem császármetszéssel.
Múlt évben az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma új irányelveket tett közzé, amelyekkel az ismételt császármetszések arányát kívánják csökkenteni – könnyebbé akarják tenni a nőknek, hogy olyan kórházat és orvost találjanak, akik császármetszés után is vállalják a következő szülések hüvelyi úton való levezetését. Bár ezeket a nőket egy súlyos szövődmény, a méhrepedés fenyegeti, ez a nők kevesebb, mint 1 százalékában fordul csak elő, míg a császármetszés, amely egy nagy hasi műtét sok más kockázattal jár az anya és a gyermek számára.
