Hasonló hatás munkatársak között nem figyelhető meg
A boldogság ragadós
A boldogság társas jelenség, amely ragályszerűen terjed az emberi kapcsolatokon keresztül két amerikai tudós szerint. Nicolas Christakis és James Flower szerint az egyén boldogsága főként a vele kapcsolatban álló személyek lelkiállapotától függ. A Harvard Egyetem szociológusa és a San Diego-i Kalifornia Egyetem politikatudományi tanszékének munkatársa korábban kimutatta, hogy az elhízás és a dohányzásra való rászokás és leszokás is a szociális hálózatokon terjedő jelenség.
Megállapították például, hogy annak, akinek kövér barátja van, 57 százalékkal nagyobb az esélye az elhízásra, mint akinek nincs túlsúlyos ember a környezetében. A dohányzási szokásokkal kapcsolatban egyebek között arra jöttek rá, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel próbál meg leszokni valaki a cigarettáról, ha a környezetében mások is szakítani próbálnak a káros szenvedéllyel, aki viszont nem áll be a sorba, hanem tovább dohányzik, az könnyen a csoport peremére szorulhat.
A csoport tagjainak ráadásul nem feltétlenül kell ismernie az összes többi tagot: a jelenség hasonló ahhoz, amikor megváltozik a divat és az ugyanabba a társadalmi csoportba tartozó, de az egymást mind személyesen nem ismerő emberek öltözködési szokásai megváltoznak.
Ez a megállapítás a boldogságra is érvényes; a boldog ember lelkiállapota átsugározhat egy vadidegenre, például egy közeli barát barátjának a barátjára – áll Christakis és Flower új tanulmányában, amelyet a British Medical Journal című brit orvosi folyóirat közölt.
„Az egyén boldogsága nemcsak a saját érzéseitől, gondolataitól és tetteitől függ, hanem a többi embertől. Még azoktól is, akiket nem is ismer” – mondta Nicholas Christakis.
A kutatásban az 1948-ban indult úgynevezett Framingham szívgyógyászati felmérés adatbázisát használták. A Massachusetts állambeli kisvárosban hatvan éve rendszeresen felveszik egy bő ötezer fős csoport – illetve az eredeti tagok leszármazottjainak – minden létező egészségügyi, családi és a társas kapcsolatokra vonatkozó adatát. A boldogságkutatáshoz az 1983 és 2003 között kitöltött kérdőíveket elemezték.
A tanulmány szerint a magukat boldognak érző emberek jellemzően a társas hálózatok középpontjában állnak, és sok ugyancsak boldog barátjuk, ismerősük van.
Minden egyes boldog társ 9 százalékkal növeli az egyén esélyét a boldogságra, a boldogtalan barátok pedig 7 százalékkal csökkentik. Ebből nem az következik, hogy hanyagolni kell a mogorva ismerősöket, mert számít a kapcsolatok száma is. „Minden egyes újabb személy, akivel kapcsolatba kerül az ember, növeli az esélyét arra, hogy a hálózat középpontjába kerül és feléje áradnak a boldogság hullámai” – mondta James Flower.
Az egyén boldogsága három kapcsolaton keresztül – a barát barátjának barátjáig – képes hatni, és számít a fizikai távolság is; ha az egy mérföldön (1,6 kilométeren) belüli távolságra lakó barát megtalálja a boldogságot, akkor 25 százalékkal nő az alany esélye arra, hogy ő is megtalálja. Hasonló hatás figyelhető meg az egy fedél alatt élő házastársak, illetve a testvérek és a szomszédok között is, munkatársak, kollégák közötti boldogságáramlás ugyanakkor nem mutatható ki – áll a tanulmányban.
Az idő múlásával és a fizikai távolság növekedésével a hatás ereje csökken, de a társas kapcsolatok boldogságközvetítő ereje mindenképpen nagyobb, mint a pénzé, amely a kutatók szerint elhanyagolható mértékben növeli az esélyt a boldogságra.
MTI/AP/Reuters
