A biszfoszfonátoknak nincs szerepük a nyelőcsőrák előidézésében
Van-e összefüggés a biszfoszfonátok alkalmazása és a malignus kórkép kifejlődése között?
Másfél évvel ezelőtt az amerikai FDA 23 olyan betegről számolt be, akik alendronátkezelésben részesültek 1995 és 2008 között, és nyelőcsőrákot diagnosztizáltak náluk. Ezenkívül megemlítették, hogy Európában és Japánban is beszámoltak 31 hasonló esetről, s e betegek különböző biszfoszfonát készítményeket kaptak. Ezek alapján felmerült, hogy van-e összefüggés a biszfoszfonátok alkalmazása és a malignus kórkép kifejlődése között. A kérdésfelvetés azért is érdekes, mert egyes betegekben az orális biszfoszfonátkezelés nagyon súlyos oesophagitist okoz.
Az Egyesült Királyságban végzett vizsgálat 41 826, biszfoszfonátkezelésben részesült személyre terjedt ki, akik legalább 6 hónapig szedték a gyógyszert (többen 3 évig), az összehasonlításhoz kontroll csoportot alkalmaztak. A vizsgálók ez év augusztus 11-én megjelent közleményükben kimutatták, hogy nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a biszfoszfonát nyelőcső- és gyomorrákot előidéző szerepében. Megjegyzik, hogy a Barrett-oesophagusra vonatkozóan hasonló következtetést nem tudtak levonni, mert ehhez nem volt elegendő betegük.
(Forrás: JAMA 2010; 304: 657-663.)