A betegellátás útjának megszervezése a fő probléma idehaza
A nyugati országokban egyre nagyobb teret hódít az értékalapú megközelítés a gyógyításban, de megjelenhet-e ez a szemlélet a magyar egészségügyben? A G7 Újlaki Ákossal, a Boston Consulting Group (BCG) partnerével beszélgetett.
Az állami egészségügy és a magánegészségügy sok országban nem egymással rivalizáló, hanem egymást kiegészítő szolgáltatásokként működnek. Magyarországon egyre inkább széttart ez az irány, mi ennek az oka?
Az Magyarországon és a régióban is jól látszik, hogy az egészségügy és azon belül a magánegészségügy szerepe az elmúlt 10-20 évben organikusan fejlődött. Soha sem volt tervrajz arra, hogy pontosan mi a szerepe, az eredménye pedig lényegében egy kompromisszumos megoldás, ami nem tudjuk, mi akar lenni, sem azt, hogy hová tart. A régióban egyébként Szlovákia mert hozzányúlni a legdrasztikusabban a szektor átalakításához a 2000-es évek elején, vállalva az ezzel járó konfliktusokat, de még azt a rendszert is a mai napig farigcsálni kell (a szlovák mintát követve a magyar Belügyminisztérium is a BCG-hez fordult segítségért az egészségügy átalakításának kapcsán. Az elkészített tanulmány titkos, a BCG sem beszélhet róla). Jelenleg Magyarországon nincs elfogadott jövőkép arról, hogy mit jelent az, hogy az állami rendszert kiegészíti a magán. Erről még rengeteget kell vitatkozni. Most is kiegészíti, a kérdés inkább a hatékonyság és hogy ez mennyi értéket teremt a társadalomnak.
Nemrég a BCG kiadott egy könyvet, mely az értékalapú (value-based) egészségügy megvalósításának lehetőségeit vizsgálja. Van-e helye a magyar rendszerben ennek a megközelítésnek?
Egy az egyben nem, mert minden rendszernek megvannak a sajátosságai. A nap végén nyilván kell egy pénztömeg a változás eléréséhez, a magyar egészségügynek is vannak olyan területei, ahol egyértelműen végrehajthatóak ilyen intézkedések, és kisebb dolgokkal is sok hozzáadott értéket lehet teremteni. Vannak részek, ahol a hatékonyság elérésének gátja a forráshiány. Hiába vannak jó szakemberek, ha nincsenek meg a megfelelő eszközök. És ott van a koordináltság, amikor két-három intézménynek együtt kell dolgoznia, hogy egy beteg ellátását megszervezzék, ez a magyar egészségügy jelenleg egyik legnagyobb problémája. Ez egy folyamatmenedzsment probléma, de a finanszírozói modellnek is támogatnia kellene. Ez jelenleg nem valósul meg, inkább betonszilárddá teszi a mostani helyzetet, amely a beteget inkább egy intézményhez köti. Nagyon sok házi feladatot el kell végezni, ami rengeteg politikai és társadalmi konfrontációval jár. Kérdés, hogy ennek mikor van itt az ideje.
