"Ösztönözni kell a párbeszédet a halálról"

A nyugdíjas chicagói üzletember éveket töltött az emberi halandóságot ábrázoló művek összevásárlásával. Gyűjteményében a 18. századi anatómiai rajzoktól a tibeti koponyamaszkokon át a mexikói kartoncsontvázakig számtalan témába illő alkotás szerepel.

A londoni Wellcome Collectionban Death: A Self Portrait (Halál: Önarckép) címmel megrendezett kiállításon 300 műtárgyat láthat a közönség február 24-ig. A termekben különböző nézőponból csoportosítva rendezték el a műveket. Az egyik szobában például a csendéletek központjába állított koponyák vallanak a művészet eszközeivel a halandóságról. Egy másik szekcióban különböző népek halállal kapcsolatos kultikus jelképeinek, szokásainak tárgyai jelennek meg.

A szex és a halál kapcsolatára utaló munkák között szerepel egy 16. századi metszet, amelyen a mezítelen Ádámot és Évát csontváz választja el egymástól. Az erőszakos halálnak szentelt szobában pedig többek között Jacques Callott 17. századi háborús metszetei vagy Otto Dix német művész I. világháború borzalmait megjelenítő munkái vonulnak fel.

Kate Forde, a kiállítás kurátora szerint a kortárs művészek, köztük Damien Hirst munkáiban ismét hangsúlyos szerephez jut a halál ábrázolása. "A Nyugat világi kultúrájában a halál a közönség szemétől elzárt magánügy. Orvosi kérdéssé vált, és profi módon intézik. Egy évszázaddal ezelőtt az ember még otthon halt volna meg. Ma már nincsenek szavaink, amelyekkel beszélhetnénk a halálról, a gyászról, vagy latolgathatnánk a halandóságot", vélte a kurátor hozzáfűzve, hogy a művészet emlékeztetheti a befogadót arra, hogy "a halál az élet része, és nem csupán valami űr, amelybe belehullunk".

Harris, akinek kollekciója mintegy kétezer darabot számlál, szeretné később a világ más tájaira is elvinni a különleges tárlatot. "Nézetem szerint az egész világon szükség van a halálról való párbeszéd ösztönzésére. Ez ugyanis olyasmi, ami mindannyiunkat elér, akár akarjuk, akár nem", fogalmazott a gyűjtő.