"Balog Zoltán nem képviseli megfelelően az ágazat érdekeit"

(...) Sajnos a rendszer egyik legfőbb problémája, hogy nagyon sok a kiharcolt külön út, az aprócska maszek privilégium, és ezeket senki nem kockáztatja. A folyamatos fejlődés és reform helyett nálunk még mindig ez a divat, így a különalkuk országává váltunk: mindenki a saját előnyeit, érdekeit nézi és félti. Nem rendszerszintű megoldások születnek a problémákra. (...)

–  Mi az oka annak, hogy még a kezdetben a kormány által támogatott reformok sem valósulnak meg?
– Szerintem Ónodi-Szűcs Zoltán úgy gondolta, ő átfogó reformok helyett legalább apró lépésekkel javítana a helyzeten, ám ez mégsem sikerült. Ez pedig valószínűleg nem az államtitkár és a környezete szakmai alkalmatlansága miatt van, én más okokat keresnék. Az egyik ilyen, hogy jelenleg a szakma egyáltalán nem együttműködő, ha reformokról van szó. Sokan a saját pozíciójukat, a saját előnyeiket védik. Ugyanakkor egy tiszta, átlátható rendszer vagy több munkát, vagy kevesebb bevételt ígérne, esetleg csökkenne a mozgástér. Emellett persze általános kiábrándultság is jellemző, nincs jövőkép, ami értelmet ad az aktuális rendelkezéseknek. Gyakran csak azt lehet észrevenni egy rendeletben, hogy több munkát hoz magával, de az már nem látható, hogy általa miképpen lesz összességében jobb a rendszer, ami a beteg és az orvos érdeke is lenne. (...)

– A közös minimum egyik része, hogy visszaadnák az ágazat önállóságát. Ez összecseng azzal, amit a szakma is évek óta mond, hogy nagy szükség lenne ismét egy egészségügyi minisztériumra. Miért kellene az Emberi Erőforrások Minisztériumát feldarabolni?
– A pártok között az egyeztetés során abban volt vita, hogy önálló egészségügyi vagy szociális és egészségügyi minisztérium kell-e. De azzal, hogy az Emmit mindenképp fel kell darabolni, mindenki egyetértett. Kormányzati szempontból zseniális lépés volt egy ilyen mamutintézmény létrehozása. Elérték, hogy az oktatás és az egészségügy, valamint a szociálpolitika kénytelen egymás között, házon belül megvívni a harcait, nem tudják azt a kormány elé vinni. Balog Zoltán ugyanis egy kormányülésen nem tud összeveszni saját magával azon, hogy mire kell a pénz, és miért.

– Balog Zoltán egyébként sem az a típus, aki kifejezetten harcias volna. Gyakran megfogalmazott kritika vele szemben, hogy nem igazán aktív szereplője a politikának.
– Ágazati érzékenysége valóban nincs, de azt is kétlem, hogy bárkivel is nyíltan összeveszne például a paksi atomerőmű-bővítés miatt. Az egyébként nem probléma, ha nem ért mindenhez. Ami ennél nagyobb baj, hogy nem képviseli eléggé sem az egészségügy, sem az oktatás érdekeit a kormányban, ezért tart ott mindkettő, ahol. A szuperkórház is egy bűnben fogant terv, hiszen nem Balog Zoltán vagy Ónodi-Szűcs Zoltán, hanem Rogán Antal állt elő az ötlettel, hogy kell a népnek egy szuperkórház. Azzal ugyanis lehet kampányolni. Egy buta politikai gesztus született szakmai program helyett, hiszen egy szuperkórház nem javít a magyar lakosság tragikus egészségi állapotán, de még Budapest ellátását sem oldja meg. Az államtitkárság folyamatosan küzdött, hogy szakmai alapon menjen a program: így lett egy szuperkórház helyett három centrumkórház, társkórházak, járóbeteg-fejlesztések. A tárca komplex regionális egészségügyet próbál létrehozni, és megpróbálják legalább szögletre menteni, amit a nagypolitika elront. Sajnos nem mindig sikerül, lásd a dél-budai centrumkórház értelmetlen helyszínét. (...)

– Most szakértőként foglalkozik az egészségüggyel, blogokat ír, kerekasztalt, konferenciákat szervez. Tíz éve azonban ön egészségügyi államtitkár volt, és az MDF parlamenti képviselőjeként is tevékenykedett. Ennyi év után tervez újabb politikai szerepvállalást?
– Miniszteri és államtitkári vagy általában politikai ambícióim nincsenek, egyetlen pártnak sem vagyok tagja. Egy olyan kormány esetében, amellyel tudok együttműködni, esetleg vállalnék szakmai szerepet. Jelenleg például egyáltalán nem foglalkoznak azzal, mi történik a magánellátásban, hány embert érint, mennyi műtétet végeztek és milyen minőségben. Teljesen szabályozatlan területről van szó, a kormány nem foglalkozik vele, pedig már a járóbeteg-ellátás során a gyógyítás fele ott történik. Egy magánegészségügyet monitorozó, adatokat elemző kutatóintézetet például szívesen szerveznék meg és vezetnék. A politikába viszont ideje, hogy a fiatalok jöjjenek. (...)

A teljes interjú