"Az csak a jéghegy csúcsa, ha valaki összeesik a folyosón"

(...) A Magyar Kórházszövetség milyen szinten vesz részt hazánk egészségügyi átalakításában?

Meghallgatnak bennünket, és főleg az utóbbi időben a javaslataink egy részét figyelembe is veszik. Ennek nagyon örülök, mivel a meglátásaink megalapozottak, „terepről érkeznek”, a fekvőbeteg-ellátó intézmények szempontjait tartalmazzák, és egyértelműen a páciensek, valamint a munkatársaink érdekeit képviselik.

Évek óta halljuk, hogy „elérkezett az idő a változáshoz, most van az a pillanat, amikor valaminek történnie kell”. Ez az a pillanat lesz, amikor valami történik is?

Úgy gondolom, hogy igen. Az egészségügy átalakítása rendkívül nehéz, idő- és energiaigényes feladat, de én abszolút változáspárti vagyok. Minden olyan kezdeményezést támogatok, ami végső soron előrevisz, még akkor is, ha az átmeneti nehézségekkel jár.

Az átalakítás mely részét sürgetné a leginkább?

Szerintem az első és egyben legfontosabb lépés a szakdolgozói béremelés. (...)

A dolgozók kommunikációja a legtöbb esetben azt a belső frusztráltságot, kiégettséget, elégedetlenséget tükrözi, amit a mindennapokban a munkahelyén megél. A konkrétumok szintjén mit tesz ez ellen?

Lassan két éve, hogy létrehoztam a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítványt, amelynek máig az egyik leghangsúlyosabb eleme az egészségügyi dolgozók mentális jóllétének támogatása. Pszichológusokkal, coachokkal dolgozunk együtt, és azt tapasztaljuk, hogy nagyon igénylik a kollégák a lelki támogatást, és fontos, hogy ezek a megoldások kéznél legyenek, az ugyanis már csak a jéghegy csúcsa, amikor valaki a műszak végén zokogva összeesik a folyosón akár a fáradtság miatt, akár azért, mert olyan élményben volt része, amit nem tud feldolgozni. Emellett szintén az alapítványon keresztül igyekszünk rekreációs lehetőségeket biztosítani az egészségügyi dolgozóknak, és ha vannak felajánlások, kedvezmények, azokat továbbítjuk nekik. Mivel ez utóbbiból a járvány elcsendesedése miatt már egyre kevesebb van, magunk szervezünk olyan programokat, amelyek feltöltik, pihentetik, kikapcsolják a kollégákat. Író-olvasó találkozókat szervezünk, könyveket és kulturális programokat biztosítunk számukra. Jelenleg egy pályázat keretében éppen olyan műveket várunk – legyen az novella, vers, fotó, film, festmény stb. –, amely saját élményből táplálkozik. 

Gyerekeknek is szeretnének programokat szervezni. Tényleg igaz, hogy nem lehet elég korán kezdeni?

Nem titkolt célom megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal az egészségügyet, nagy szükség lesz rájuk a jövőben. Fontos, hogy ez a generáció már fiatalon megértse az egészség fontosságát, törekedjen a betegségek megelőzésére, az egészséges életmódra, de úgy, hogy ne csak az egészséges test, hanem az egészséges lélek is cél legyen. Épp az edukáció miatt indítottunk nemrég szakmai tevékenységet is blogbejegyzések, rendezvények formájában. Igyekszünk olyan aktuális témákat körüljárni, amelyek segítséget adhatnak a betegek, a hozzátartozók és persze minden érdeklődő számára. Remélem, hogy az alapítvány, ha kicsivel is, de hozzá tud járulni ahhoz, hogy megtartsuk a szakembereket, és élhetővé, szerethetővé tegyük számukra a mindennapokat. (...)

A teljes beszélgetés