"Attól, hogy nem lesz olimpia, nem jut több forrás az egészségügyre"
Meg kell szabadulni attól a képzettől, hogy van a rosszindulatú államtitkár és van a rendkívül jó szakma – mondta az atv.hu-nak adott interjúban Ónodi-Szűcs Zoltán.
Annak drukkolt, hogy ne legyen olimpia?
Miért kérdezik? Nem. Olimpiapárti vagyok.
Az olimpia ellenzői állították, hogy ha nem lesz olimpia, több pénz jut az egészségügyre, példaként a 200 milliárdos szuperkórházat hozták föl.
Én sportoló, kosárlabdázó voltam, az első osztályban játszottam sok évet. Az olimpiai eszme nemcsak arról szól, hogy összegyűlnek valakik, sportolgatnak, és ennek sok ember örül. Én szerettem volna, hogy legyen olimpia. És véleményem szerint nincs szoros összefüggés az olimpia és az egészségügy pénzeinek a növekedése között. Az új kórházra szánt 200 milliárd az olimpiától függetlenül biztonságban van, hiszen a kormány eldöntötte, hogy meg fogja csinálni.
A PriceWaterhouseCoopers tanulmánya szerint 1040 milliárd forintba került volna az olimpia. Azt állítja, hogy az egészségügy nem kap plusz pénzt a büdzséből, most, hogy visszavonulót fújt a kormány?
Igen. Nem lesz ettől több pénz az egészségügyben. Ha az olimpia bekerülési költsége 1040 milliárd lett volna a tanulmány szerint, akkor 2024-ig évente 120 milliárd forintot kellett volna elkölteni arra, hogy az olimpia megvalósuljon. A Debreceni Egyetem éves költségvetése önmagában hasonló összeg. Az egészségügy és az olimpia pénzigénye nem összemérhető dolgok. (...)
Valóban azért nem lépik meg az egész struktúrát átalakító egészségügyi reformot, mert egy négyéves választási cikluson belül nem lesz kézzelfogható eredménye, ha viszont valamit elrontanak, abból nagyon komoly politikai károk származhatnak?
A veszély nyilvánvalóan fennáll. Ezt én sem vitatom. A politikának az az alapvető motivációja, hogy választást kell nyerni. Hogy aztán meglegyen a felhatalmazás a változások végrehajtásához…
De hát már kétszer nyertek és kétharmaddal.
Igen. Nem hiszem, hogy forradalmi az az állítás, hogy itt az a kérdés, hogyan fogjam, fogjuk meg a problémát. Ebben az a legizgalmasabb, hogy a 2008-as kormányválságot egy egészségügyet érintő probléma robbantotta ki. A vizitdíjról beszélek. A politika számára ez felkiáltójel volt, megmutatta, hogy az egészségügy milyen jelentőségű tud lenni a politikai színtéren.
Ezért nem kockáztatnak?
A politikusok általában ezért. De én szakmai szereplő vagyok, és szeretek kockáztatni, ha lehet. (...)
