"A betegek zöme úgy jön ide, hogy csak a jogait ismeri..."

– Mióta dolgozik a sürgősségi ellátásban?

– Itt, Pécsett, január elseje óta dolgozom, előtte a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó Osztályát vezettem 6 és fél évig.

– Mennyiben hasonló a két munkahely?

– Ugyanazokat az elveket követjük az összes sürgősségin, mint a világon bárhol. A beteghez van rendelve az ellátás. Ez az ellátási forma az Egyesült Államokból indult 1961-ben, az Alexandriai tervvel. Túl sok volt a bolyongó beteg a rendszerben, elégedetlenek voltak, nem volt megfelelő a háziorvosi ellátás sem, ezért létrehoztak egy olyan egységet, ahol megpróbálták a beérkező betegek számára megtalálni a legmegfelelőbb utat a gyógyuláshoz, a lehető legrövidebb időn belül. Ez volt az első sürgősségi.

– Most miként zajlik az ellátás a beteg beérkezésétől kezdve?

– Besétál a beteg, vagy mentővel érkezik, felvételre kerül, ott történik egy előosztályozás, aztán maga a triázs következik. Rövid időn belül döntés születik arról, hogy hány percen belül kell megkezdeni a beteg ellátását. Ez nem kötelező érvényű, az esettől és az osztály leterheltségtől függően változhat, de igyekszünk nem túllépni az időkeretet. Ha a körülmények engedik, akár hamarabb is sorra kerülhet a beteg.

– Mikor nagyobb a betegforgalom?

– Általában délelőtt 10 és este 10 között jönnek a legtöbben. A beteg felébred, észleli, hogy nincs jól, elmegy a háziorvoshoz, vagy rögtön idejön. Előfordul, hogy a háziorvos ideküldi, mert megfelelő eszköz hiányában nem tudja kielégítően megvizsgálni. Ez olyan ellátás, ahol mindent megteszünk annak érdekében, hogy kizárjunk életet veszélyeztető, végtagot veszélyeztető állapotokat. Hamar megtörténik a röntgen-, ultrahang- vagy CT-vizsgálat. Sajnos vannak, akik ezt kihasználják, és a rendszert ilyen módon terhelik.

– Bármilyen panasszal érkezik valaki, fogadniuk kell?

– Ezzel nem vitatkozhatunk. Ha valaki bejön ide egy 8-as erősségű mellkasi fájdalommal, ami alapján azonnal kell foglalkozni vele, akkor azt én nem vonhatom kétségbe, mert mindenkinek a sajátja a fájdalma. Nem mondhatom, hogy magának nincsen ekkora fájdalma. Nekem őt teljes egészében meg kell vizsgálnom, minden szükséges vizsgálatot el kell végeznem.

– Mi a helyzet akkor, ha egyértelműen kiderül, hogy ezzel a panasszal nem ide kellett volna jönnie?

– A betegek kis százaléka azért nagyon jó rálátással van az egész rendszerre, s nekik meg lehet mondani, hogy erre nincsen kapacitásunk, nem is szükséges további vizsgálat. Nyilván, ha az ellenkezője igaz, akkor mindent megteszünk, hogy a beteget tetőtől talpig megvizsgáljuk és a megfelelő ellátást megadjuk, de betegek zöme úgy jön ide, hogy csak a jogait ismeri.

Mondok egy érdekes példát: van, aki cukorbeteg, magas vérnyomásos, egy stroke-ja is volt esetleg, de dohányzik, mert ahhoz joga van. Alkoholt is fogyaszt, mert ahhoz is joga van és amikor bejön, akkor joga van azonnali ellátást követelni, annak ellenére, hogy semmit nem tesz meg annak érdekében, hogy az egészsége megmaradjon. Sajnos a betegek jelentős része semmit nem tesz annak érdekében, hogy ne legyen beteg.

– Hogyan lehetne tenni ez ellen?

– Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a sürgősségi osztály nyitott kapu legyen mindenki számára. Ehhez nagyon fontos egy hatékony és jól működő triázs, aminek joga van azt mondani, hogy márpedig uram/hölgyem, önnek nem sürgősségi ellátásra van szüksége. Tessék elmenni a háziorvosi ügyeletre vagy átsétálni a patikába, és ha a 3 napja tartó fejfájása nem erősebb, nem hasogatóbb, pont olyan, amilyen szokott lenni, akkor vegyen már egy doboz fájdalomcsillapítót, vegye be. Ha nem múlik el, menjen el a háziorvoshoz, vagy jöjjön be ismét hozzánk.

– Jelenleg nincs meg ez a jog?

– Nincs.

A teljes interjú a SZEMlélek magazinban.