104 vs. 112 és a következmények

A rendőrség és a tűzoltóság után a mentőszolgálat is csatlakozik az Egységes Segélyhívó Rendszerhez – írtuk korábban. Most Kunetz Zsombor oxyológus a Röntgen.reblog.hu-n latolgatja a következményeket.

A jelenlegi rendszerben, aki a 104-t hívja, az az Országos Mentőszolgálat 26 irányító csoportjának valamelyikével kerül kapcsolatba és egyenesen a mentőkkel beszél, tehát közvetlenül a helyi erőknek mondja el az információkat. Ha pedig valaki a 112-t hívja, akkor először a Központi Hívásfogadóval beszél, majd utána adják át a hívást a mentőknek.

A mentés most is komoly gondokkal küzd, nem a szegedi tanyavilágba nem ér ki 15 percen belül mentő, hanem előfordul, hogy a Deák térre sem. Ennek persze rengeteg oka van. A mentésirányítási rendszer elégtelen működése köszönhető a Mártai-Burány főigazgatói érában elolvadt 4,1 milliárd forint uniós támogatás hiányának is. Amely összeg annak a kikérdezési protokollnak a megvásárlását is jelentette volna, amely alapvetően határozza meg, hogy mi minősül mentőfeladatnak és mi nem. Például: mentő-, sürgősségi feladat -e egy építkezésen talált csontváz halálmegállapítása, vagy a két órás fájdalmakkal rendelkező – egyéb veszélyeztető tényezők nélküli – szülőnő kórházba szállítása a taxi helyett, vagy mentőfeladat-e három hetes panaszokkal a sürgősségi osztályra szállítás?

Ha ezekre a kérdésekre tud megfelelő választ adni a mentőszolgálat egy profi kikérdezési protokollal, akkor még mindig ott van a komoly humánerőforrás probléma, hiszen a mentésirányításból az elmúlt hónapokban tömegével mentek el a dolgozók. Helyüket pedig tapasztalatlan, kevésbé képzett dolgozók veszik át, hiszen a telefont, a 104-et valakinek fel kell vennie. És akkor erre az amúgy is meglehetősen rosszul működő rendszerre ráteszünk még egy lapáttal, azzal, hogy ezt a siralmas hatásfokot is tovább rontjuk a 112 közbeiktatásával. 

Még légimentős koromban vezettünk be olyan Crew Resource Management (vállalti hatékonyságot és biztonságot növelő rendszer) rendszert, amelynek egyik fő alappillére a kommunikáció volt. Itt volt egy játékunk, ami arról szólt, hogy hogyan veszik el az információ többszöri áttéten keresztül. A kísérlet rendekívül látványos, két-három lépcsőben már a fele sincs meg a tartalomnak. Márpedig a 112 mögött nem mentősök ülnek, így az átadott információ szinte biztosan sérülni fog, már az értelmezés szintjén is.

Ráadásul szinte borítékolható a 112-es operátorok és a mentősök közötti konfliktus is, amelynek jelei már most is látszódnak egy-egy Facebook kommentben, ami a gördülékeny együttműködést nem fogja segíteni.

És persze nem utolsó sorban az integrálás komoly adatvédelmi kérdéseket is fel fog vetni, ugyanis plusz egy helyen fogják rögzíteni a betegadatokat, amelyek ugye akkor válhatnak például igazán kényessé, ha egy politikus mentális állapotáról van szó és persze ez ki is szivárog.

A 104-es segélyhívó szám teljes integrálásának nincsen egyetlen olyan pozitív vonatkozása sem a társadalom számára, amely miatt ez megérné. Szinte biztosra vehető, hogy az integráció miatt további csúszások is lesznek a kiérkezési időben, és ezek igen, okozhatják majd akár egy-egy beteg halálát is.

A teljes integrálás helyett sokkal inkább olyan megoldásokra kellene pénzt költeni, amelyek a betegbiztonságot növelik, mint az a rendszer, amely például azonnal megmutatja a hívó  tartózkodási helyének koordinátáit baj esetén.