Laikusként foglalkoznak a haldoklókkal az ápolók?
Lényegében laikusként foglalkoznak a haldoklókkal az egészségügyi intézményekben az ápolók. Nincsenek komoly eltérések a nővérek és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdjeiben.
A többi közt erre a megállapításra jutott az az Oláh Mónika, a Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Pszichiátriai Klinika kutatója által végzett kutatás, amely ápolók és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők halálképének és halálfélelmének különbségeit volt hivatott feltárni. Mint az az IME, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Szaklapja internetes kiadásában közölt eredmények alapján elmondható: a vizsgálatvezető várakozásaival ellentétben szignifikáns eltérések nem voltak kimutathatóak az ápolók és az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők halálfélelmének szintje és a halállal, haldoklással kapcsolatos attitűdjeik között. Az ápolók ezek szerint nincsenek felkészülve a haldokló beteg és családja speciális lelki szükségleteinek kielégítésére; azaz: laikus szinten végzik feladataikat. A kutató szerint eredményei összhangban vannak a megelőző kutatások eredményeivel.
Mint az az IME-ben olvasható: az elmúlt évszázadok során a társadalom halálhoz, haldokláshoz való viszonyulása jelentős mértékben átformálódott. A világháborúk és a média hatására megbomlott az élet és a halál természetes egysége, korunk emberideálja a csinos, szép, egészséges, produktív fiatal lett, a halál pedig irracionálissá, tömegessé, kiszámíthatatlanná vált. Mindezek a halállal kapcsolatosan félelmet indukáltak, melynek hatására a halálhoz való eleve ambivalens viszonyulásunk az elfojtás, a tagadás, az áthárítás rendszerével terhelődött, melyet az is bizonyít, hogy míg néhány évtizeddel ezelőtt az emberek otthon születtek és otthon is haltak meg családjuk körében, napjainkban a születés és a haldoklás, meghalás látványa is intézeti körülményekhez kötődik, véli a kutató. Azt is megerősíti: mára már a haldoklók kétharmada kórházban hal meg annak ellenére, hogy az emberek 60 százaléka életének utolsó szakaszát otthonában, családja és barátai körében szeretné eltölteni.
Az utóbbi évtizedekben egyre inkább tért hódít a haldokló betegek komplex ellátásával foglalkozó, életminőségük javítását célzó hospice-mozgalom, amely lehetővé teszi a
családtagok aktív részvételét a haldokló beteg ellátásában, megkönnyítve számukra a betegség és a gyász terheinek viselését – emlékeztetet kutatásának összefoglalójában Oláh Mónika.
A modern hospice gondozás jelenlegi formája Angliában alakult ki. Cicely Saunders irányításával nyílt meg az első olyan intézmény, amely a Tender Living Care – a haldoklók szerető, szelíd ellátása – elvei szerint szervezte meg e betegek ellátását, a családtagok bevonásával. Ezen alapelveket követte a haldoklók házait megalapító Elisabeth Kübler-Ross és a haldoklók gondozására rendeket alapító Kalkuttai Teréz anya is. Hazánkban a hospice szemléletű ellátás 1991-ben, a Polcz Alaine által vezetett Magyar Hospice Alapítvány megalakulásával jelent meg – idézi fel a múltat az IME által közölt eredmény.
Oláh Mónika közlése szerint vizsgálatában 62 ápoló és 61 egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személy vett részt „kényelmi mintavétel alapján”. A vizsgálat során kizárták a hospice-ban dolgozókat. Az ápolók átlagéletkora 37 év volt, az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezőké 39 év. Az ápolói minta tagjai 59 nő és 3 férfi volt, az egészségügyi végzettséggel nem rendelkező minta 22 férfit és 39 nőt foglalt magába. Iskolai végzettségüket tekintve a többség mindkét csoportban középfokú végzettséggel rendelkezett, felsőfokú végzettsége 8 ápolónak és 6 egészségügyi végzettséggel nem rendelkezőnek volt
A kapott eredmények tükrében a vizsgálat egyik hipotézise, mely szerint a halálfélelem szintje alacsonyabb az ápolók körében, mint az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők körében, nem igazolódott. Míg az egészségügyi végzettséggel nem rendelkezők szerint a halál békés, ha gyorsan és hirtelen következik be, továbbá intézeti körülmények között, addig az ápolók inkább azt tartják méltóságteljesnek, ha otthon, hozzátartozók körében következik be, és ha a haldoklás rövid ideig tart.
A kutató kíváncsi volt arra is, a vizsgált minta tagjai önmaguk számára milyen típusú halált tartanak a leginkább jónak. Szignifikáns különbség ebben a tekintetben már nem volt kimutatható a két csoport attitűdjei között: mindkét csoport a gyorsan és hirtelen bekövetkező halált tartja inkább jónak, kevés azonban azok száma, akiknek fontos, hogy fel tudjanak készülni a halálra. A vizsgálat utolsó hipotézise, amely úgy hangzott, hogy az emberek véleménye szerint a haldokló beteg ápolása során elsődleges szempont az emberi méltóság megőrzése, igazolódott. Bár a haldokló beteg ápolásával kapcsolatosan sem volt kimutatható szignifikáns eltérés a vizsgált minta attitűdjei között, az emberi méltóság megőrzését mindkét csoport fontosabbnak tartotta a haldokló beteg szenvedést okozó tüneteinek enyhítésénél is.
A kutató szerint – mindezek alapján – elmondható, hogy az emberek a haldokló beteg ápolása során az emberi méltóság megőrzését tartják a leginkább fontosnak – állapítja meg a többi közt az imeonline.hu-n is közölt kutatás.
| A legtöbben kórházban… |
|
Elgondolkodtató, hogy miközben felmérések is megerősítik: az emberek nagy része otthon, családja körében szeretne távozni ebből a világból, Magyarországon – de tegyük hozzá rögtön: a fejlettnek nevezett társadalmakban másutt is – a legtöbben kórházban halnak meg. Szeretteiktől távol, kattogó gépek és rideg paravánok társaságában – sokszor anélkül, hogy akár a fájdalmukat megfelelően csillapítanák. |
Ehhez azonban a betegellátó intézményekben be kellene vezetni a hospice szemléletű ellátási formát, hogy a haldokló ne érezze egyedül magát utolsó óráiban. A tárgyi feltételeket meg kell teremteni ehhez az ellátási formához, pl. kegyeleti szobákat kellene létesíteni, amellett, hogy a személyzet szemléletformálását is előtérbe kell helyezni – állapítja meg mások mellett ez a kutatás is. Oláh Mónika szerint az egészségügyi team tagjai számára ennek megvalósulása érdekében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a haldokló betegekkel való kommunikációval kapcsolatos tanfolyamokat végezhessenek, önismereti csoportokba járhassanak, és emellett rendszeresen vegyenek részt a burnout elleni tréningeken, szupervíziókon is.
Mint azt a MedicalOnline többször megírta: a hospice javítja a betegek életminőségét, csökkenti fájdalmaikat, s nem utolsó sorban a napi ellátási költségeket is. A hospice szerepének növekedéséhez azonban komoly, a döntéshozókat is meggyőzni képes adatgyűjtésre lenne szükség.
A palliatív ellátás célja az, hogy a gyógyító kezelésekre nem reagáló betegek életminőségét javítsa, segítsen a fájdalmak csökkentésében, a tünetmentesítésben, s lelki segítséget nyújtson az élet végéhez közel kerülőknek. Bár a haldoklók ellátásában segédkező hospice másfajta szellemiséget képvisel, így klasszikus egészség-gazdaságtani módszerekkel nem is igen elemezhető, ahhoz, hogy szerepe növekedhessen a különféle ellátási formák között, átfogó adatgyűjtésre és az információk elemzésére volna szükség.
Erre a következtetésre jutott Dózsa Csaba egészségpolitikai tanácsadó, aki csapatával több hazai hospice-ellátó helyen kezd átfogó studyba annak érdekében, hogy magyarországi adatokkal is igazolhassák: a hospice segít elkerülni a feleslegesen felmerülő akut ellátási költségeket. Mint a kutató jelezte: egy 2007-es vizsgálat kimutatta, hogy hospice esetében a napi átlagköltség 14,5 százalékkal kevesebb, mint a hagyományos ellátásban – legjelentősebb mértékben a gyógyszer, a labor, és az intenzív ellátás költségei csökkennek. A kórházi tartózkodás időtartama a hospice-t igénybe vevők körében mintegy 30 százalékkal kevesebb, miközben az otthoni ellátások és a hospice kórházi egységek igénybevétele nő.
Nem mellékes szempont, hogy a hospice-palliatív ellátás csökkenti a tüneti terheket, javítja a betegek és az ellátók elégedettségét. A hospice-ellátásban részesülők fájdalomszintje a klinikai eredmények alapján 86 százalékkal, a nehézlégzési index 64 százalékkal csökken a kezelés időtartama alatt.
