A Budapesti Tavaszi Fesztivál idei programja rövidebb és talán valamivel szellősebb is a megszokottnál. A hagyományosan tizenhét napos rendezvénysorozatból közel egy hetet húzni kellett, az okok unásig ismertek. Az alábbiakban – gondolva a jegyvásárlást az utolsó pillanatokig halogatókra – néhány csemegének ígérkező eseményre hívjuk fel a figyelmet.
Ausztriában nagyon komolyan vették az évfordulót, a doborjáni szülőház mellé a közelmúltban csinos kis koncerttermet emeltek, a sógorok itt rendezik a fesztiválév húzóeseményeit.
Az alkalmi elárusítóhely egyetlen kis asztalból állt és kizárólag zongoramuzsikát kínált, Bachot és Beethovent, a szlovákiai Skuta Miklós (Miki Skuta) előadásában.
Utóbbi azért is „meglepő”, mert a hanganyag nem más, mint a milliószor felvett Négy évszak Vivalditól, valamint a Lully-tanítvány Jean-Fery Rebel (1666–1737) különös balettje, Az elemek, amely szintén nem ismeretlen a hanglemezpiacon.
Az ütőhangszerek garmadájával elzajosított és érzéki pihegésekkel elpojácásított szám hű képet fest arról a korszakról, melyben Velence Las Vegasszá változott.
A zenetörténetben valamivel járatosabbak soha nem hitték el a mesét a Mozartot mérgező Salieriről. Sem Puskinnak, sem Shaffernek. Ám Milos Forman Amadeusa után bizony kevesen mertek volna kiállni a piactérre, hogy II. Józseffel való eszmei közösségüket hangoztassák: kedvencünk Salieri! Pedig amíg nem volt Mozart jelentős szerző, mondjuk az 1770- es évek elején, bizony Salieri az egyik legprogresszívebb, leginvenciózusabb komponisták közé tartozott. Arról pedig most ne is beszéljünk, hogy mára teljesen elfeledett operái nagyobb előadásszámot produkáltak, mint például a Figaro házassága, pedig ha valami, akkor az tényleg nagyot szólt annak idején. (Mozart Haydn éves fizetéséhez mérhető összeget akasztott le veleimages/) Azt is tudjuk, hogy az idős Salieri milyen önzetlenül támogatta az ifjú tehetségeket – a rossz nyelvek szerint ezt is csak lelkifurdalásból tette.
1761-ben Karl von Zinzendorf gróf egy pantomim-balettet látott a bécsi Burgtheaterben, melynek témája – így írta naplójában – „rendkívül szomorú, gyászos és ijesztő volt”. A Don Juan, avagy a Kővendég lakomájának zenéje igencsak napsugarasnak és pillének tűnik a mai fül számára, mégis jobban járunk, ha hitelt adunk Zinzendorf szavainak.
A december végén megjelent jogszabály változások, így a fix díj elvonása, és az új indikátor rendszer bevezetése korántsem segíti a magyar közfinanszírozott alapellátás működését.