Connie M. Westhoff cikkei

Célkitűzés
A molekuláris genotipizáló módszereket, azaz a genetikai alapú vércsoport-meghatározást, a vércsoportokat kódoló gének egyedi meghatározását (klónozását) követően, több mint egy évtizede vezették be a vérellátó szolgálatok és transzfuziológiai orvostudomány területein. Az összefoglaló a genotipizálás alkalmazásával a prenatális gyakorlatban és a klinikai transzfuziológiában az utóbbi évtizedben elért eredményeket tekinti át.

Újabb eredmények
Az egyes populációkban az allél-polimorfizmusok kimutatására szolgáló módszerek jól alkalmazhatók és nagy pontossággal tárják fel a vörösvértestek fenotípusát. Egyes vércsoportok esetében azonban a fenotípusos eltérést nem okozó („silent”) mutációk azonosítására is szükség van a pontos tipizáláshoz, továbbá az ABO és az Rh rendszerek esetében a felelős gének több régióját is vizsgálni kell. A genotipizálás hatékonyan egészíti ki a szerológiai szűrőmódszereket, sőt egyes többszörösen transzfundált személyek vizsgálatában, a D-zigótaság megállapításában, a noninvazív magzati tipizálásban és a sarlósejtes anaemiában szenvedő betegek antigénegyezésének vizsgálatában előnyösebb, mint a hagyományos módszer.