Nature Neuroscience cikkei

Új távlatokat nyithat a szellemi képességek romlásával járó betegségek, például az Alzheimer- kór kezelésében, ha a ghrelin az emberben is hasonló hatást fejt ki, mint a kísérleti állatokban. Az üres gyomorban termelődő hormon a vérrel az agyba kerülve a hipotalamuszbeli étvágyközponthoz kötődik, és éhségérzetet vált ki. A Yale Egyetemen dolgozó Horváth Tamás és kutatócsoportja eredményei azonban messze túlmutatnak az étvágy szabályozásán. Azt találták, hogy ghrelin adásakor lényegesen, 30–40 százalékkal javult a kezelt egerek tanulási képessége és memóriája. A hisztológiai vizsgálatok kimutatták: az idegsejtek közötti kapcsolatok száma 30 százalékkal nőtt. A kiütött ghrelingénű egerek ezzel szemben egyöntetűen butábbnak és nehezebb felfogásúnak bizonyultak – hátrányukat viszont ledolgozták, amikor ghrelint kaptak. A meglepő felfedezésnek, megvannak a fiziológiai alapjai. Ghrelin-receptorokat a hippokampuszban – a tanulásért és a memóriáért felelős agyi régióban – is találtak. Ha egy állat éhes, extra szellemi erőfeszítéseket kell tennie, hogy mielőbb élelmet találjon. Ezért felmerült: talán az éhség mellékhatásaként fejlődtek ki a kognitív funkciók az embernél.

A tanulás hatékonysága azon múlik, hogy képesek vagyunk-e eldönteni, valóban elsajátítottuk-e az ismereteket. John Gabrieli és munkatársai a Stanford Egyetemen 18 fiatal felnőtt agyműködését vizsgálták funkcionális MR-rel, tanulási feladatok végzése közben. A memorizálás során a temporális lebeny középső részének aktivitása fokozódott, míg a ventromediális prefrontális kéreg akkor vált aktívabbá, amikor a vizsgálati alanyok a rögzített információ későbbi felidézhetőségét mérték fel. A két terület közötti összeköttetést a laterális és dorzális prefrontális régió biztosítja. Pszichológiai vizsgálatokból már tudjuk, hogy a tanultak rögzítése mellett az agyunk előrejelzi, hogy vissza fogunk-e emlékezni az információkra, nyilatkozik Gabrieli. Most az is igazolódott, hogy a két funkció külön agyterületekhez kötődik. Néhányan intuitív módon előre látják, hogy memóriájukból visszaidézhetők lesznek-e a rögzített adatok, míg másoknak fejleszteni kell ezt a képességet.