Bár a kormány megszüntette a kötelező kamarai tagságot, a várakozásokkal szemben a köztestület nem gyengült meg, önkéntes alapon is 34 ezer tagot tudott összegyűjteni. Az orvosi kamara elnöke, Éger István mégis keserű, úgy látja, az orvosokat tb-revizoroknak használja a kormány, sorra születnek olyan hibás döntések, amelyeknek a betegek mellett az orvosok a legnagyobb elszenvedői.   Hibásnak érzi magát abban, hogy a kormány megszüntette a kötelező kamarai tagságot? – Ha a kamara határozottabb arculata váltotta ki ezt a lépést, akkor valóban komoly a felelősségem, de ezt tudva és akarva tettem, és nem bánom ma sem. Ha a kamara behódol a politikának, az a halálát jelentette volna. Éppen az ezzel kapcsolatos korábbi elégedetlenség miatt választottak meg négy évvel ezelőtt a köztestület elnökének. n A határozott fellépéssel sem lett eredményesebb a kamara. – Ne legyen igazságtalan, voltak eredményeink is. 2005 novemberében fogadott minket a miniszterelnök, és visszavonta a magánorvosok vényírásával kapcsolatos korábbi elképzeléseket. A fordulat azzal következett be, hogy az SZDSZ kapta az egészségügyi tárcát. A kisebb kormánypárt neoliberális gazdasági felfogásába nem fér bele az a humán attitud, amit képviselünk. Megpróbálnak szabadulni tőle, és tőlünk is. De nem az a dolgom, hogy ezen rágódjak. Az igazat kell mondjam azokkal szemben, akik ezt megpróbálják eltitkolni.    Csakhogy közben a humán szektor és az egészségügy óriási vereséget szenvedett. A megszorítások elsősorban ezt a területet érintik. – Nem szenvedtünk vereséget. A nemzet megtartása helyett a globális nagytőke kiszolgálása áll a középpontban.  Kemény szavak. Ugyanakkor számos olyan döntés is született, amelyre már régóta várt a kamara. – Tessék egyet mondani!   Több forrás került a rendszerbe a vizitdíj bevezetésével. – Forrás? Hol, mikor? Én csak pénzkivonásról tudok.    A háziorvosok a vizitdíj bevezetésével több pénzhez jutottak. Ön is támogatja a vizitdíj kiterjesztését. – Ez nem felel meg a valóságnak. Köztudottan vizitdíjellenesek vagyunk és voltunk. Akaratunk ellenére vezették be.   Akkor miért szorgalmazta, hogy a gyermekügyeletek indokolatlan igénybevételénél vizitdíjat szedjenek? – A vizitdíj bevezetését antiszociális intézkedésnek tartom. De ha már elkövették ezt a gyalázatot, akkor legalább ésszeruen vezették volna be, hogy ne rontsanak vele a jelenlegi helyzeten. Az egyetlen hely, ahol valamiféle vizitdíjnak helye lenne, az a munkaidőn túli sürgősségi ellátás indokolatlan igénybevétele. Ma Magyarországon sok esetben a lakosság nem sürgősségi célokra használja az ügyeletet. Éjjel kettőkor hajhullással, fogamzásgátlási problémákkal jelentkeznek, és beszaladnak, ha egy kicsit köhög a gyerek. Erre mondtam azt, nem értünk egyet a vizitdíj bevezetésével, de ha már van, akkor legalább érjék el vele az éjszakai ügyeletek felesleges igénybevételének visszaszorítását. Csakhogy éppen ezt nem tették meg, ezért javasoltuk: a gyermek után éjjel az indokolatlan sürgősségi igénybevételért fizetni kelljen.     Az egész vizitdíjkérdés egyik legforróbb pontja a sürgős szükség új szabályozása. – Ebben egyetértünk. Az orvosi szükség kritériumai nagyon nehezen préselhetőek be a jogszabályi keretek közé. Elfogadhatatlan, hogy ha elüt a villamos és három darabba törik a lábam, ám a csont nem böki ki a bőrömet, akkor le kell pengetnem a 300 forintot, mert ez nem sürgős szükség.     Régóta szerettek volna előrelépni a járulékbliccelők kiszurésében. Mégis felháborodott az új rendszeren. – Pontosan, és ennek két oka is van. Egyrészt a kormány kétéves késedelemben van, hiszen már 2005. áprilisában, a 21 lépés programjában meghirdették a potyautasok kiszurését. Elsők között üdvözöltem, maradéktalanul támogattam az akkori terveket. Akkor 2005. július elsejére, majd 2006. január elsejére ígérték a járulékcsalók elleni fellépést, és most mit hallok? Még nyolc hónap haladékot kapnak a jogviszony rendezésére. Velem szemben ül egy csaló, aki pontosan tudja, hogyan és mióta csal. Milyen alapon adnak neki most háromnegyed év haladékot? Én nem adnék egy órát sem.    Talán azért, mert nemcsak potyautasok, járulékcsalók vannak, a kormány felismerte, hogy legalább ennyi az úgynevezett tengődő, aki önhibáján kívül nem fizet. – Oldja meg az állam, ez a probléma nem ránk tartozik. Ehelyett mit látunk? A potyautas kiszurése és a tény közlése a beteggel a gyógyító orvosra hárul, pedig neki ehhez semmi köze sincs.     Orvosok kalauzszerepben? – Tb-revizorként. Mindennaposak lesznek az olyan jelenetek, hogy az orvos közli: a betegnek nincs biztosítási jogviszonya, a beteg szerint viszont van, csak éppen a reszelőgyár nem fizetett utána járulékot. Mindez rongálja az orvos-beteg kapcsolatot, pedig az a társadalom egyik fontos kohéziós kapcsa.     A szakértők régóta szeretnék, ha a kórházcentrikus egészségügy megváltozna. Most kevesebb lett az aktív és több a krónikus ágy. – Mi köze van a bútordarabok számának a betegellátás minőségéhez?     Például az egyik bútorhoz tartozik orvos, a másikhoz inkább csak nővér. – Ez fontos szempont valóban, de az egész ágyszámvita egyetlen célt szolgál, el akarják fedni, hogy itt pusztán megszorítás folyik, és a háttérben a több-biztosítós modell bevezetésére készülnek.     Vagyis, az átalakításoknak csak annyi a jelentőségük, hogy a krónikus ágyak után általában jóval kevesebb pénz jár, mint az aktívak után? – Csak annyiban, hogy vele együtt a kapacitásokat is csökkentették. Nézzük a kapuvári kórház példáját, amelynek ellátási területén a mentőszolgálatnál dolgozom. Március végén bezárták, ápolási intézet lett belőle. Ezzel a soproni kórház ellátási területe körülbelül 25 százalékkal megnőtt, a kapacitása viszont inkább csökkent. Ráadásul ugyanaz az egy esetkocsi állomásozik Sopronban, ami korábban is, pedig most 30 kilométerrel távolabb kell menni a betegekért. Kapuvár ugyanis nem kapott esetkocsit, az ottani mentőn sem orvos, sem mentőtiszt nincs.     Ha elindulnak, akkor Sopron őrzés nélkül marad? – Pontosan. Ha elindulnak, akkor ezalatt itt halhat meg beteg, ha nem mennek, akkor ott. Az országban sok helyütt állnak szemben ezzel a dilemmával, mert elavult ágyszámokban gondolkodott a kormány, és nem abban, hogy előbb normális kapacitásokat adjunk az új ellátóhelyeknek, és fejlesszük a mentőszolgálatot. Egyetlen kőkemény cél vezérli a kormányt: megfelelni a konvergenciaprogramnak.   Akkor mivel magyarázza, hogy a mindszenti beteg ügyét leszámítva ekkora a csend? – Hibernáltak az emberek. Nem hiszik el, hogy elbocsáthatják őket, félnek, nem értik, nem látják át a helyzetet. A betegek már nem ilyen csendesek.  – Dehogynem. Az OPNI előtti tüntetésen kétezren, ha voltak – Az egészségügy nagy és bonyolult rendszer, kettő-öt év kell ahhoz, hogy a mostani intézkedések rövid távú hatása egészséges években és emberéletben is mérhető legyen. Akkor majd lesz visszhang, ne féljen.     A sokak által feltételezettek ellenére 34 ezren megújították a kamarai tagságukat, pedig már nem kötelezi őket erre senki. – Büszke vagyok erre, mert bebizonyítottuk a kormánynak, hogy visszaütött az eredeti döntésük: nem meggyengültünk, hanem erősebbek lettünk általa. A kamara független, erős szervezet, és a tagságunk pontosan érzi, hogy együtt könnyebben tudunk fellépni.     Pedig közben olyan vádakat kaptak, hogy nem muködnek együtt a minisztériummal az elbocsátott orvosok elhelyezkedésének segítésére indított mobilitás programban. – Hazudni lehet, legfeljebb nem ildomos. Levelekkel tudom bizonyítani, hogy jelentkeztünk. A kritikánknak azonban igenis hangot adunk. Elképzelhetetlen, hogy egy bőrgyógyásznak holnaptól nagy hasi mutétet kelljen végeznie, és egy heroikus sebészi munkát végző kollégából lábfityulát kitöltő orvos legyen egy elfekvőben, a magasan képzett belgyógyászati és kardiológiai osztályon dolgozó nővérek pedig 25 ezerrel kevesebb bérért dolgozzanak egy krónikus osztályon. Ez az ügy pontosan jelzi, hogy az előző miniszter mindent megtett, hogy ellehetetlenítsen bennünket, de a kamara jogosítványai végül is megmaradtak. A közvélemény befolyásolása alapvető fegyverünk.     Perek sorát készítik elő. Biankó beadványokkal segítették az orvosokat, hogy minél egyszerubben meg tudják támadni a minisztérium által meghirdetett új struktúrát. – A közigazgatási határozatok a bíróságon megtámadhatók, és a bíróság gátat vethetne ennek a folyamatnak, ezért választottuk ezt a megoldást.     Az etikai ügyek területén furcsa kettősség alakult ki. Jól értem a jogszabályt, hogy a kamarai tagokról más etikai bizottság dönt, mint a „céhen” kívüliekről? – Első fokon igen, a kamara etikai bizottsága határoz, míg a többiekkel kapcsolatos beadványokról április elsejétől az állami etikai hatóság dönt. Érdemes lenne megkérdeznie a minisztériumtól, hogy mi alapján? Az ennek alapjául szolgáló rendtartás ugyanis nem készült el. Nem tudunk dolgozni.     Két hétig nem jelölték meg Molnár Lajos utódját. Ön minek tudja be ezt a nagy szünetet? – A válasz egyszeru, az egészségügyi minisztert jelölő párt elnöke bejelentette, olyan minisztert keres, aki az üzleti alapon szerveződő, egymással versengő többbiztosítós egészségügy elkötelezettje. Ilyen ember ma Magyarországon nincs egy tucat. Látni kell, hogy egy demagóg, tudományos bizonyítékokkal nem rendelkező kisebbség akarja rákényszeríteni az érdekeit tízmillió emberre és a parlamenti pártokra, és ez nem megy egyszeruen.