A cholangiocarcinoma (CCA) egy heterogén kórkép. Az IDH1-mutációval rendelkező, lokálisan előrehaladott állapotú vagy metasztatikus CCA-betegeknél az ivozidenib-kezelés a túlélési paraméterek javulását eredményezheti, kedvező tolerálhatóság mellett.

Kutatók a Nature Genetics hasábjain számoltak be legújabb felfedezésükről, miszerint a krónikus gyulladás egy korábban ismeretlen hatást fejt ki a TP53-mutáns vérképző őssejtekre.

Kutatók a Journal of Clinical Oncology hasábjain, számoltak be az orális, szelektív KRAS G12C gátló adagraszib tüdőrákban elért tartós hatásosságáról.

A megfelelő eszközzel végzett, rendszeres szűrővizsgálat a leghatékonyabb eszköz az emlődaganat korai felismerésére.

A molekuláris patológia utóbbi években tapasztalt robbanásszerű fejlődésének következtében az új, korszerű molekuláris vizsgálóeljárások az onkohematológiai kórképek diagnosztikájának, valamint az optimális kezelési stratégiák megtervezésének kihagyhatatlan elemévé váltak.

A mutálatlan IGHV-státusz, a 15x109/l fölötti abszolút limfocitaszám és a tapintható nyirokcsomó(k) jelenléte rendelkeznek a legerősebb prognosztikus erővel az aszimptomatikus, korai stádiumú krónikus limfoid leukémia progresszióját illetően. Az IPS-E nemzetközi pontrendszert ezeknek a paramétereknek a bevonásával alkották meg.

A pancreas ductalis adenocarcinomája (PDA) viszonylag ritka, ám előrehaladott stádiumban felismerve magas halálozású tumortípus (5 éves túlélési aránya mindössze 5%). E betegek azonban sajnos az esetek többségében már csak akkor jutnak diagnózishoz, amikor betegségük előrehaladott stádiumban van, így a medián teljes túlélés (OS, overal survival) mindössze 4,6 hónap.

A Konzílium sorozat idei száma a polycythaemia vera és az artériás és vénás thromboemboliás események összefüggésével foglalkozik. Az a három közlemény, amelyet az olvasó most a kezébe vehet, rendkívül hasznosan egészíti ki a 2019-es kiadványban látott sokoldalú megközelítést.

Ennek a referátumnak a bevezetője indulhatna úgy is, mint bármilyen hasonló tárgyú közleményé az elmúlt évtizedekből. Helyette azonban egy egészen új megközelítés bemutatásával kezdeném a publikációt. Ennek részletei, de maga az egész elmélet is csak mintegy néhány éves múltra tekint vissza, a vele foglalkozó közlemények pedig a legnagyobb nemzetközi orvosi lapokban jelennek meg, exponenciálisan növekvő számban.

Az új generációs molekuláris genomikai technikák segítségével a korábbinál célzottabb terápiákra nyílik mód.