Brüsszel újságíró szemmel Az Európai Unióhoz tartozás a magyar fejekben is alapvető változást igényel, ugyanis minden, ami idehaza eddig külügynek számított, ezután egy csapásra belüggyé magasztosul. Az új minősítés valóban érdemi fordulat, hiszen a magyarországi folyamatok jelentős részéről eztán Brüsszelben döntenek majd. A már beavatott szakértők becslése szerint a legalapvetőbb változás a gazdasági szabályozásban várható, hiszen a vonatkozó joganyag 80 százalékára közösségi szinten mondanak ezentúl igent. Mindezzel együtt a rutinos eurokraták azonnal megjegyzik, hogy az Európai Unió önmagában semmiképpen nem mossa egybe a nemzeti sajátosságokat, és ennek bizonyságául elegendő akár csak futó pillantást vetni az évtizedes közösségi tagokra, az ember rögvest látja, hogy az EU-csatlakozástól nem lesz kék a magyar piros paprika. Sörpéldázat Minderre igen jó példa maga Brüsszel is, a belga főváros, mint az Európai Unió egyik központja, amely tovább őrzi a belga hagyományokat. Már amennyire manapság ezek megőrizhetők, de ez aligha az Unió függvénye, sokkal inkább a globális léptékű piacra termelés kísérőjelensége. A nagy multik irodaházai mellett azonban – amelyek ma már a világ szinte minden táján megtalálhatók – a patinás brüsszeli lakóházakat szembeszökő mennyiségben ékesítik a kovácsoltvas rácsozatok, amelyek ugyanúgy a belga múlt emlékét idézik fel, mint a sarki sörözőben a csapra vert hordókból gyöngyöző többtucatnyi fajta mámorító belga serital. S ha már itt tartunk, érdemes felidézni, hogy a közösségen belül az egységes belső piac alapszabályainak köszönhetően a nyilvánvalóan jó áru könnyedén kiszoríthatja a nyilvánvalóan gyengébbet, a példánál maradva a belga sör a kevésbé patinás vetélytársakat, de ebbe persze van beleszólásuk a németeknek, a cseheknek és másoknak is.