A gyulladás és a laborvizsgálatok

A gyulladás szerencsés esetben lokálisan zajlik. A vérbe legfeljebb a felszabaduló mediátorok, így citokinek, akut fázis fehérjék kerülnek. Ez egyrészt jó hír a klinikusnak és a betegnek (a gyulladásos mediátorok biológiai  hatásai lokalizáltan jelentkeznek), viszont rossz hír a labordiagnosztának. A laborvizsgálatok ugyanis többnyire vérből történnek, ez pedig a lokálisan zajló folyamatokat csak áttételesen tükrözi. Emiatt nem egyszerű pontos képet kapni arról, mi történik a szervezetben.

Gyulladás gyanúja esetén a klinikus több fontos kérdésre kell választ kapjon a labor segítségével:

(1)   Van-e szisztémás gyulladás? Ha igen, akkor az alapvetően más kezelést igényel, mint a lokális folyamat.

(2)   Baktérium vagy vírus okozza a gyulladást? Reagál-e a beteg a kezelésre?

(3)   A szisztémás gyulladás milyen mértékű? A ’szepszis-kontinuum’ alatt a döntően laboratóriumi eltérésekkel és lázzal, kardiovaszkuláris válasszal járó szisztémás gyulladásos válaszreakciótól a súlyos, kezelésre refrakter és szervi elégtelenséggel járó szepszisig terjedő állapot-csoportot értik. Esszenciális annak a meghatározása, hogy a beteg éppen melyik fázisban van.

A gyulladásos válasz laborkimutatása az ’akut fázis válasznak’ nevezett jelenségen alapul. Ennek lényege, hogy a gyulladásos noxa hatására a szervezet komplexen válaszol: számos fehérje (paraméter) termelését fokozza, míg másokét csökkenti (lsd. táblázat). Ezt jellegzetesen tükrözi a fehérje gél elektroforetikus képen az egyes frakciók arányának megváltozása (különösen az albumin/globulin, A/G arány csökkenése – ez nem gyulladásos esetben 1,5  feletti).

Az emelkedő szintet mutató analitok a ’pozitív akut fázis reaktánsok’, míg a csökkenő szintet mutatók a ’negatív akut fázis reaktánsok’.

Fontos: a fenti jelenség miatt gyulladás alatt (vagy gyulladás gyanúja esetén) NINCS értelme bizonyos paramétereket meghatározni. Például a vasszintet, vagy a trombózis-hajlamot. Ezeknek az értéke ugyanis változik gyulladás hatására, ami miatt rossz klinikai döntést hozhat az orvos.

A háziorvosi gyakorlatban 4 paramétert használnak a gyulladás kimutatására. Néhány fontos szempont ezek értékelésére

(1)   Fehérvérsejt-szám. A fehérvérsejtszámot a vérkép részeként adja meg a labor (WBC). A vérképhez a mintát vérképes (EDTA-s, lila kupakos) csőbe kell levenni. Akut gyulladás esetén nem ritka a 15 G/l-t meghaladó WBC. Bakteriális fertőzésben a WBC túlnyomó része (>80%) granulocita, a fiatal granulociták aránya nő.  Vírusos fertőzésben a limfociták aránya emelkedhet. FONTOS: súlyos szisztémás fertőzés esetén (pl. Gram-negatív szepszisben) előfordul, hogy a WBC CSÖKKEN, pl.

(2)   Süllyedés, más néven Westergren érték. Egészséges referenciaérték férfiaknál

• kevés / sok vért vesznek a süllyedéses csőbe (kevés vér = nagyobb ESR)
• a kapilláris nem függőlegesen áll
• sokat várnak a vizsgálat elkezdésével (2 órán belül le kell olvasni)
• a süllyedést mm/óra sebességgel adják meg. Gyakori, hogy a 20 perces értéket olvassák le és ezt szorozzák fel 3-mal – ez nem helyes, a süllyedés ugyanis nem lineáris. Azaz: ki kell várni a kellő időt.
• ha a szobában hideg van (<18°C), a süllyedés lassul, 27°C felett kétszeresére nő
• anémiás betegnél ESR nő (mikrociter anémiában kevésbé)
• gyógyszeres kezelés befolyásolhatja (NSAID, kortizol, fogamzásgátló esetén nő)

Ezért az ESR meghatározást nem javasolják akkor, ha laborvizsgálat is elérhető.

(3)   C-reaktív protein (rövidítve: CRP). Egészséges referenciaérték

(4)   Prokalcitonin (rövidítve: PCT). Egészséges referenciaérték <0,5 mikrogramm/l. A kalcitonin propeptidje; bazálisan a pajzsmirigy C-sejtjeiben termelődik, infekció hatására a bélrendszerben, a tüdőben makrofágok is előállítják. A vizsgálat szérumból (piros kupakos cső) történik. A CRP-nél hamarabb és érzékenyebben reagál a fertőzésre. Ára kb. tízszerese a CRP-ének. FONTOS: pajzsmirigy medulláris karcinómában a prokalcitonin szint nem informatív (a daganat miatt magas)

A fentieken túl – különösen intenzív terápiás osztályos használatra – egyéb biomarkereket is használnak a súlyos szisztémás gyulladás kimutatására és nyomon követésére. Ide tartozik a supAR (solubilis urokináz plazminogén aktivátor receptor), a presepsin (a monocitákról gyulladás során fokozott mértékben leváló CD14 receptor) és a kopeptin (ami a vazopresszin előanyagából képződő peptid). Emellett léteznek gyulladásos citokinszinteket, elsősorban IL-6-ot és IL-8-at mérő tesztek is. Az újabb tesztek használhatóságát korlátozza a tapasztalat hiánya, sokszor az alacsony biológiai és analitikai stabilitás. Utóbbi azt jelenti, hogy pl. a citokinek esetében nagyon gyorsan változnak a szintek, az 1-2 órával később mért értékek már nem relevánsak; illetve, hogy a levett mintában bekövetkező bomlás miatt azonnali hűtésre lehet szükség, ami a klinikai gyakorlatban sokszor nehezen megvalósítható.

Továbbképző cikk!               

A cikkhez kapcsolódó akkreditált kvízért kattintson ide!