hirdetés
2019. október. 18., péntek - Lukács.
hirdetés

Újabb történet a sürgősségiről

Orvos nélküli mentő, hatórás várakozás a sürgősségi osztályon, küldözgetés, lepasszolás, a felelősség hárítása. Az Magyar Nemzet írása.

Az influenza elleni oltással kezdődött. A háziorvos szerdán késő délután adta be, másnap már magas láza volt, és a kézfeje fölött megjelent egy véraláfutás. Visszament a doktornőhöz, aki megnyugtatta, hogy nincs semmi baj, menjen haza, és szedjen lázcsillapítót. Péntek reggel már nagyon erős ízületi fájdalmai voltak, nehezen kapott levegőt. Az ízületi fájdalmak miatt a reumatológushoz indult, a rendelőintézetbe még a saját lábán ment be. Fájdalomcsillapítót kapott, és mivel a doktornő látta, hogy nagy a baj, megpróbálta elhelyezni kórházi osztályon, ám helyhiányra hivatkozva nem fogadták. Így aztán a doktornő elküldte az akkorra már járni is alig tudó beteget azzal, hogy hétfőn menjen el a belgyógyászatra. A földszintig jutottunk az épületben, akkor már az egyébként – hetvenhat éves kora ellenére is – életerős, sportos anyukám annyira rosszul volt, hogy azt kérte, hívjam a mentőket. (A háziorvos – rendelési időn kívül – elérhetetlen volt.) Egészségügyi intézménybe nem jönnek ki, keressek egy orvost, aki ellátja – hangzott a válasz. Nagy nehezen sikerült keríteni egy doktornőt, aki vérnyomást mért, EKG-t készített, de nem mondott semmit, nem adott gyógyszert, látszott, hogy fogalma sincs, mi lehet a baj, pedig részletesen beszámoltunk neki az oltásról, a lázról, a légzési nehézségekről. Írt egy papírt, és elküldött minket a legközelebbi sürgősségi osztályra, a honvédkórházba.

A csarnoknyi méretű teremben iszonyatos a huzat, a hideg. Január van, kint napok óta kemény fagy. A betegfelvételen annyit kérdeznek, van-e jogosultságunk, mármint katonai múlt, rangfokozat. És ha nincs, miért ide jöttünk. További instrukciót – azonkívül, hogy várjunk, majd szólítanak – nem kapunk. Leülünk, várunk, anyukám nagyon rosszul érzi magát, alig tud nyelni, a beszédét nehezen érteni. Kerítünk egy tolószéket, de abban sem jó, mindene fáj. Kétórás várakozás után mondják a nevét. Végre! – sóhajtunk fel. Mint később kiderül, megkönnyebbülésre semmi ok. Ez csak elővizsgálat – vérnyomásmérés, vérvétel –, ez alapján sorolják be, mennyire sürgős esetről van szó, az orvosi ellátás csak ezután következik. Addig pedig nincs más teendő, mint várni megint.

A történet folytatása az Magyar Nemzet portálján.

(forrás: Magyar Nemzet)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés