hirdetés
2018. november. 17., szombat - Hortenzia, Gergő.
hirdetés

Akár működhetnének is az SBO-k

Szakértelem hiányában az egészségügyre fordított többlet nemhogy nem hasznosul, hanem további mély károkat okoz, írja blogján Kunetz Zsombor.

hirdetés

Nem telik el hét, hogy ne lenne botrány a sürgősségi ellátás körül, pedig nem kellene ennek így lennie és Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár öt pontjából szinte mindegyik szorosan kapcsolódik a sürgősségi ellátás megújításához – írja blogján Kunetz Zsombor oxyológus.

1. pont: A fővárosi ellátás átszervezése

Az egészségügy állatorvosi lova Budapest, és itt is van a legnagyobb probléma a sürgősségi ellátásban. A fővárosban harmincvalahány kórház található ötvenvalahány telephellyel. Ebben a régióban is igen nagy az orvos- és egészségügyi szakemberhiány, azonban ez itt csak látszólag van így, hiszen amennyiben ez a szakembergárda mindössze négy megyei szintű kórházra korlátozódna, gyorsan kiderülne, hogy itt bizony még sok is a képzett szakember. Ugyanis ha kevesebb kórházban kell egyszerre ügyeletet kiadnom, akkor kevesebb személyzettel kell gazdálkodnom, még akkor is, ha közben az ellátandók száma nő.

Tehát amennyiben mindössze négy megyei szintű kórház látna el ügyleti feladatot Budapesten, akkor a hatékonyság drámai módon növekedne, ráadásul minden egy helyen elérhetővé válna, nem kellene a beteget a sürgősségi osztályról a város másik felébe szállítani, mondjuk érsebészeti ellátásra, ami nemcsak kényelmetlen és költséges, hanem számos esetben életveszélyes is.

Azonban rendszerszintű változást csak rendszerszintű beavatkozással lehet elérni és azzal, hogy Budapest kórházait racionalizáltuk még semmi egyebet nem tettünk, mint utolértük bármely megyeszékhely ellátási lehetőségeit.

2. pont: az alapellátás, a háziorvosi ügyeleti rendszer és a mentőszolgálat átszervezése

A sürgősségi ellátás elválaszthatatlan a környezetétől, a háziorvosi ellátástól, a háziorvosi ügylettől, a mentőszolgálattól, a szakellátástól és a kórházi ellátástól, azaz az egész egészségügytől. Éppen ezért ennek összefüggésében kell vizsgálnunk, ha változtatni akarunk. Most az alapellátástól indulunk.

Az megengedhetetlen, hogy a sürgősségi osztályok a háziorvosi praxisok ledobóhelyei legyenek. A jelenlegi háziorvosi rendszer elavult, gyakorlatilag a háziorvost diszpécserré fokozza le, aki a beteget vagy szakrendelőbe, vagy a sürgősségi osztályra utalja. Sajnos gyakran ez utóbbi feladatokat sem tudja a rendszer hiba nélkül megugrani, ezért a háziorvosi rendszert nem megerősíteni, hanem átalakítani kell.

Olyan praxisközösségeket, kell létrehozni, ahová a betegeket egy-egy település központba megfelelő szociális ellátókkal lehet beszállítani. Az egy falu-egy orvos rendszer megbukott és fenntarthatatlan. A jelenlegi háziorvosi kompetenciákat ki kell szélesíteni, alapvetően ezekben a praxisközösségekben kell, hogy megtörténjen a diagnózisok felállításának zöme, a szakorvosi ellátóhálózattal karöltve. És igen, ezt a rendszert integrálni kell a sürgősségi ellátásba, azaz már a háziorvosi képzés alatt sokkal nagyobb hangsúlyt kell adni a sürgősségi betegellátás oktatásának, valamint a sürgősségi osztályokon mindig elérhető kell hogy legyen egy-két alapellátást végző kolléga, akik az ott megjelenő ellátási szintjüknek megfelelő esteket leveszik az osztály válláról. Azokról a betegekről, akik nem képesek a szociális szolgáltatóval beutazni az alapellátás igénybevételére, megint csak a szociális ellátó hálózatnak kell gondoskodnia. Sokkal több XXI. századi színvonalú, a betegek méltóságát figyelembe vevő szociális otthonra van szükség, akár a most még kórházanként szolgáló egészségügyi intézmények helyén is.

A háziorvosi rendszer mellett hozzá kell nyúlni a háziorvosi ügyletekhez is. Ezen ügyeletek jelenleg szerintem több kárt okoznak, mint hasznot. Ez egy abszolút kényelmi szolgáltatás, ami egyrészt jelenleg már alig-alig működik, másrészt teljesen felesleges is, ha van egy jól működő alapellátás és egy jól működő mentőszolgálat. Az nem megy, hogy a háziorvosi ügyelet megy ki például a véralvadásgátló beadására, erre a beteg, vagy a hozzátartozó is megtanítható. Az sem szolgálja a fenntarthatóságot, hogy a háziorvosi ügyeletet arra tartjuk, hogy influenza időszakban a háziorvosi ellátást kiegészítse. Ráadásul két rendszert tartunk fent egyszerre, a háziorvosit és a mentőszolgálatot. Jelenleg egyik sem működik elégséges szinten, ezért elengedhetetlen a Mentőszolgálat jelentős megerősítése is, mind humán erőforrás (ezt elsősorban a teljesen inkompetens vezetésre értem), mind a szervezet átszervezése szempontjából a modern kor kihívásainak megfelelően. Mindenképpen  el kell azt a kívánatos célt érnünk, hogy a sürgősségi ellátás egy egységes ellátási trendet tükrözzön kórházon belül és kívül is. Azaz a kórházon belüli  ellátás a kórházon kívüli ellátás folytatása legyen, ezért a Mentőszolgálatnál dolgozó orvosokat és mentőtiszteket be kell forgatni a kórházi ellátásba, és ugyanígy a kórházi ellátókat is be kell forgatni a mentésbe. Ez egyfajta job sharing rendszerben jól működhet és rendkívül hasznos lehet.

Ha ez mind megvan, akkor jöhet a szakorvosi rendszer, a szakrendelők  átalakítása. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen egy-egy konzultációra több órát várni, vagy ne kerüljön be a sürgősségi osztályra olyan beteg, akinek a panaszai alapján nem ott lenne a helye, hanem az SZTK-ban.

(forrás: Röntgen.reblog)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink