hirdetés
2017. november. 24., péntek - Emma.
hirdetés

Új utak a daganatok gyógyszeres kutatásában

Az utóbbi évtizedekben a sejtműködésre vonatkozó ismereteink rohamosan bővültek. Többet tudunk a DNS-ről, az RNS-ről, a proteinekről, a jelátviteli folyamatokról vagy a sejt genetikus profiljáról. Érthető tehát, hogy a rák kezelése is irányt váltott: azokat a sejtműködési zavarokat „vette célba”, amelyek daganat keletkezéséhez vezethetnek. E törekvések viselik a „célzott terápia” nevet.

hirdetés

Ez az irányzat – a hagyományos kemoterápiával szemben – azt „célozza”, hogy minél kevésbé akadályozza a normális sejtek működését, de ugyanakkor minél inkább gátolja a daganatsejtekét. Ezzel egyidejűleg feltételezi, hogy a daganatsejteknek csak azon genetikus eltéréseit blokkolja, amelyek a normális sejtekben nem vagy csak kis mértékben fordulnak elő. Így a célzott kezelés mellékhatásspektruma is más lesz, és a betegek számára is elviselhetőbbé válik. Ez persze nem mindig lehetséges: számolni kell azzal, hogy új típusú, sőt esetleg nem várt toxicitás is jelentkezhet.

A célzott terápia megindította a versenyfutást a malignitás progressziója és a hatékony gyógyszerek között. Se szeri, se száma azon vegyületeknek, amelyeket többnyire multinacionális gyógyszergyárak állítanak elő, s amelyeket sikeres preklinikai tesztek után humán vizsgálatoknak vetnek alá. Mivel jelenleg egyre kevésbé lehet áttekinteni a célzott daganatgátló gyógyszerek kutatásának eredményeit és kudarcait, inkább felsoroljuk azokat a kutatási témákat, amelyeknek kidolgozása sikerrel kecsegtet s a transzlációs kutatás célba vett.

Célzott terápiás gyógyszerek további fejlesztése

A kutatási témákat két csoportra lehet osztani: a meglévő gyógyszerek minél racionálisabb alkalmazására és az új vegyületek minél gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb vizsgálatára.

A meglévő gyógyszerek racionális alkalmazása során az alábbi kérdésekkel foglalkoznak:

Új utak a daganatok gyógyszeres kutatásábana) Kombinálhatók-e egyidejűleg a célzott gyógyszerek, s ha igen, milyen dózisban? Javul-e a daganatgátló hatás intenzitása? Összeadódnak-e a mellékhatások vagy kioltják egymást?

b) Az egymás utáni alkalmazásnak van-e előnye? Ha van, milyen sorrendben kell adagolni az egyes gyógyszereket?

c) Ugyanezek a kérdések felvetődnek akkor is, ha hagyományos kemoterápiás kezelést kombinálunk célzott terápiás gyógyszerrel.

d) Ezen kívül alapvetően fontos annak ismerete is, hogy a beteg milyen párhuzamos nem-onkológiai kezelésben részesül. Közismert, hogy egyes gyógyszerek (pl. sztatinok, coxibok, atenolol vagy a metformin) befolyásolhatják a daganat kezelésének kimenetelét. Napjainkban erre vonatkozólag fontos eredmények és kudarcok láttak napvilágot.

A robotok és a molekuláris könyvtárak segítségével világszerte áttekinthetetlenül sok újonnan szintetizált vegyület áll rendelkezésünkre. Azt is tudjuk, hogy egy kísérleti anyag gyógyszerré fejlesztése sok milliárd dolláros befektetést és legalább 6–8 évet igényel. Érthető tehát a kérdés: melyik vegyület alkalmas fejlesztésre?

A válasz főleg a következő témák kutatásával közelíthető meg:

a) a preklinikai vizsgálatokba nemcsak transzgenikus állatok sejtvonalait, hanem in vitro emberi daganatok sejtjeit is be kell vinni („0. fázis”).

b) Ha szignifikáns daganatgátló hatás észlelhető toxicitás nélkül, úgy előnyben kell részesíteni az adott vegyületet humán vizsgálatokban is.

c) Ha már akár az I–II. fázisban is terápiás eredmény mutatkozik, gyorsítani kell az engedélyezést és szélesíteni kell a vizsgált daganatok spektrumát, beleértve a ritkán előforduló daganatos betegségeket.

Külön figyelmet fordítanak az ismert célzott gyógyszerekkel szemben kialakult rezisztencia megszüntetésére (pl. a CD 47 kutatása). Egyre több olyan vegyületet próbálnak ki, amely vagy lehetővé teszi egy már hatástalanná vált célzott gyógyszer újbóli adását, vagy egyidejűleg alkalmazva hatékonnyá tesz valamely hatástalan vegyületet.

A célzott gyógyszer nanorészecskék útján történő szervezetbe vitele a legizgalmasabb kutatási perspektívák közé tartozik. Várható, hogy ez a kezelési módszer jelentősen csökkenteni fogja a toxicitást.

Fontos megemlíteni, hogy az immunterápia összekapcsolását a célzott terápiával már évek óta vizsgálják. Világszerte számos kutatócsoportnak vannak biztató eredményei, különösen a prosztatarák és a melanóma esetében.

Ugyancsak jelentős a kutatók érdeklődése a „chemo brain”, vagyis a beteg – terápia következtében létrejött – kognitív funkcióromlása és annak megakadályozása iránt. A pszichológiai kutatás tehát új fejezetet nyitott a tumorkezelés témájának tekintetében. A „shared consent”, vagyis az orvos és a páciens együttműködése, bizonyára hozzájárulhat a daganatos folyamat pozitív kimeneteléhez.

A cikk teljes terjedelmében a Medical Tribune-ben olvasható

Prof. dr. Eckhardt Sándor
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés