2017. szeptember. 21., csütörtök - Máté, Mirella.

Kardio-onkológiai centrumokra van szükség

A radioterápia és a rákellenes gyógyszerek kardiovaszkuláris mellékhatásainak megelőzésével és kezelésével, a ráktúlélők utánkövetésével kapcsolatos irányelveket jelentetett meg az Európai Kardiológus Társaság.

hirdetés

Az Európai Kardiológus Társaság (European Society of Cardiology; ESC) irányelvfejlesztő bizottságának felügyelete mellett jelentés készült a rákellenes kezelések kardiovaszkuláris toxicitásáról (2016 ESC Position Paper on cancer treatments and cardiovascular toxicity developed under the auspices of the ESC Committee for Practice Guidelines). A European Heart Journal-ben és az ESC honlapján is olvasható kardio-onkológiai írás egyik szerzője, a jelentést összeállító bizottság egyik elnöke, Patrizio Lancellotti nyilatkozata szerint elmondható, hogy a rákellenes kezelések folyamatosan fejlődnek, és napjainkban egyre több beteg éli túl a tumoros kórképeket, azonban mindeközben folyamatosan nő a kardiovaszkuláris problémák száma, mivel a besugárzás és a rákellenes gyógyszerek toxikusak lehetnek a szív számára. A ráktúlélők, tette hozzá a belgiumi professzor, leginkább kardiovaszkuláris betegségek miatt fognak elhalálozni.

Mint Jose Luis Zamorano, a jelentést összeállító bizottság spanyol elnöke hangsúlyozza, az orvosoknak nem a rákot, hanem az egész embert kell kezelniük, és különös tekintettel kell lenniük a kezelt rákbetegek kardiovaszkuláris állapotára, mivel sokuk nem a rák, hanem a kezelés mellékhatásaként kialakuló kardiális komplikációk miatt fog meghalni.

A jelentés kitér arra, hogy a különböző rákellenes kezelések mi módon károsítják a kardiovaszkuláris rendszert, és az okozott kardiovaszkuláris komplikációk szempontjából 9 kategóriát állapít meg:

  1. Miokardiális diszfunkció és szívelégtelenség;
  2. Szívkoszorúér-betegség;
  3. Szívbillentyű-zavar;
  4. Szívritmuszavar;
  5. Arteriális hipertenzió;
  6. Tromboembólia;
  7. Perifériás érbetegség és agyvérzés;
  8. Pulmonális hipertenzió;
  9. Perikardiális komplikációk.

A jelentés valamennyi komplikáció-kategória esetében felsorolja, hogy milyen típusú betegeknél növekszik a kockázat, továbbá azt is tárgyalja, hogy miként lehet detektálni, illetve megelőzni az adott mellékhatást. A jelentésben továbbá azzal kapcsolatban is olvashatók ajánlások, hogy hogyan kell kezelni és utánkövetni a már kialakult kardiotoxicitást. Példaként említhető az antraciklinek és a trastuzumab együttes adminisztrációja, ami az emlőrákos betegeknél jelentősen megnöveli a szívelégtelenség incidenciáját – ez a kardiotoxikus hatás azonban a kétféle szer adása között gyógyszermentes intervallum beiktatásával szignifikáns mértékben csökkenthető.

A megelőzés és a kezelés részeként a szerzők többek között megemlítik kardioprotektív szerek – pl. angiotenzinkonvertáló enzimgátlók vagy béta-blokkolók, dexrazoxán – használatát, továbbá kiemelik az egészséges életmód, ezen belül az egészséges táplálkozás, a nemdohányzás, a rendszeres testgyakorlás és a testsúlykontroll fontosságát. A szerzők különösen az aerobik mozgásforma hasznosságára hívják fel a figyelmet, mivel, mint írják, ez a módszer ígéretes stratégia a kemoterápia által kiváltott kardiotoxicitás megelőzésében és kezelésében.

A ráktúlélők hosszú távú követése érdekében fontos a betegek tájékoztatása már a kemoterápia kezdetén azzal kapcsolatosan, hogy a terápia mellékhatásaképpen megnő a kardiovaszkuláris rizikó, és támogatni kell a betegeket az életmódbeli változtatások kivitelezésében. Arra is meg kell tanítani a betegeket, hogy felismerjék, és azonnal jelentsék a kardiovaszkuláris betegségek korai tüneteit.

A jelentés arra is kitér, hogy igen fontos a betegek multidiszciplináris orvosi teamek által történő kezelése, mert csak kardiológus, onkológus, ápoló és képalkotó specialista együttműködése révén biztosítható a szükséges jó minőségű ellátás. Végeredményben leginkább strukturált szolgáltatást nyújtó kardio-onkológiai centrumokra van szükség, állapítja meg az ESC munkacsoportja.

„Tudnunk kell, hogy mikor kell abbahagyni a kezelést, mikor kell csökkenteni a dózist, illetve hogy mikor lehet újrakezdeni a terápiát. Ez a jelentés összefoglalja a tisztán látáshoz szükséges tudást, és megfelelő útmutatást nyújt, azonban további kutatásra is szükség van annak megállapításához, hogy mikor szükséges a ráktúlélőket szűrővizsgálatra hívni, továbbá azzal kapcsolatosan is, hogy milyen az új rákellenes szerek kardiovaszkuláris hatása”, teszi hozzá Zamorano.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

Könyveink