Iskolai és munkahelyi zaklatás a klinikai munka tükrében
Bullying, mobbing és társaik
Az iskolai és munkahelyi erőszak – bullying és mobbing – korunk egyik legfontosabb kutatási és klinikai kezelési területe. A statisztikák szerint az elmúlt évben minden második gyermek átélt áldozatként ilyen jellegű eseményt, és a munkahelyi zaklatás területén is hasonlóak a mutatóink.
A „school bullying”-nak rendkívül nehéz megtalálni a konstruktumot legjobban leíró magyar megfelelőjét. Némely szerzők iskolai agressziónak, mások iskolai erőszaknak nevezik, ám a bullying fogalmi kerete ennél sokkal több mindent ölel fel. Egyrészt, amint elhagyjuk a school előtagot, és kivesszük a jelenséget az iskolai keretből, általános tükörfordításban piszkálást, szekálást, terrorizálást jelent, szövegkörnyezettől függően pedig ennél keményebb értelmet nyer, erőszakot és kínzást jelent. A színtér megváltoztatásával a tudomány a felnőttekre is használható keretet adott a fogalom számára: ilyen formában a munkahelyi erőszakot a „mobbing” kifejezéssel illetik.
Színtértől és a jellemző korosztályi megjelenéstől függetlenül számos tényező létezik, amelyekben az említett két rokon fogalom megegyezik. Bullyingnak nevezünk minden olyan viselkedési formát, amely esetében egy vagy több személy szándékosan, hosszabb időn keresztül negatív érzéseknek vagy negatív érzésekkel járó cselekvésnek teszi ki társát. Általánosan elmondható, hogy az ilyen fajta terrornak direkt és indirekt formái különíthetőek el (1). Direkt megnyilvánulásnak tekinthető a verekedés, veszekedés, míg indirekt forma a burkolt cselekvéssor megjelenítése, mint például egy másik személy csoportból való kirekesztése.
Emellett beszélhetünk fizikai és verbális megjelenési formákról is. A verbalizáció egyre magasabb fejlődésbeli szintjein keresztül haladva azt látjuk, hogy a kisebb korban inkább fizikai bántalmazásban megnyilvánuló formák nagy része serdülőkorra verbális erőszakká alakul. Ez összességében azonban nem jelenti azt, hogy a bántalmazó viselkedés eltűnik, sajnálatos módon serdülőkor táján éppen a gyakoriság növekedését lehet megfigyelni.
További problémák: harassment, slut shaming és cyberbullying
Két olyan tudományos és köznyelvi fogalmat a magyar nyelvben eredeti jelentésétől kissé eltérően használunk. Ilyen konstruktum a „harassment”, amelyet legpontosabban talán molesztálásnak, szexuális jelleget is magára öltő zaklatási tevékenységnek tekinthetünk. (Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy hazánkban a köznyelv zaklatáson legtöbb esetben a szexuális tartalmú bántalmazást, inzultust érti.) Ma már kora serdülőkorban megjelennek a szexuális tartalmak az iskolai közegben, akár erőszakos cselekmények kíséretében is. Ha pedig az agresszió szexualitással is társul, úgy még erősebb hatást fog kiváltani: még súlyosabb pszichopatológiai tünetegyüttes jelentkezhet, és még inkább traumatizáló lehet az áldozatok számára.
Részben a modern társadalom termelte ki magából a „slut shaming”-et. A bullying ezen fajtája alapvetően negatív megbélyegzésből ered, és gyakran hírnévrontással párosul, kínos, kellemetlen fényképek és videók közzétételében ölt testet.
A fogalmak tisztázása alapján egyértelmű, hogy az online világ egyre nagyobb teret ad az erőszaknak és a zaklatásnak – ezt a kutatások „cyberbullyingnak” nevezték el. Az okos eszközök világában – ahol ma már van okostelefon, okosóra, okos bukósisak motorosoknak, okos takaró, amely megfelelő hőmérsékletet biztosít, okos nyakörv a kutyának, akárcsak okos tojástartó, amely vásárlás közben megmondja, hogy hány tojás van még a hűtőben – nem csoda, hogy a középkorú vagy annál idősebb korosztály saját képességeit leértékelve, tehetetlenül áll a jelenség előtt. Rendkívül veszélyes folyamat azonban az, amikor a szülő és pedagógus nem tudja vagy nem érti, hogy részben észrevétlenül, online formában mi is zajlik a gyermeke életében. Mára azt mondhatjuk, hogy a cyberbullying egyre inkább teret hódít, és bizony ebben kiemelkedő szerepet játszik az egyes technikai eszközök elterjedése. Egyre fiatalabb korban és ezáltal egyre alacsonyabb kognitív és érzelmi érettségi szinten kerül a gyermekek kezébe okostelefon, ami a későbbiek során kontrollálhatatlan erőszakforrássá is válhat (2).
Mielőtt azonban a technológiai fejlődést illetően csak a negatívumokról szólnék, meg kell említeni, hogy a tanulás, ismeretszerzés soha nem volt még olyan könnyű, mint ma, szintén az említett eszközöknek köszönhetően. A világ legnagyobb könyvtára egyetlen kattintással elérhető, a felgyorsult világgal bizony a gyerekeknek, fiataloknak is lépést kell tartaniuk. Az egyetlen megoldás tehát a tudatos és biztonságos internethasználat népszerűsítésében rejlik.
A zaklatás kezelése
Meglehetősen sok szülő teljes elvonással próbálja megvédeni gyermekét a telefontól és számítógéptől, ami azonban bullying fennállása esetén egyáltalán nem biztos, hogy célravezető. Az indirekt formák esetében ugyanis azt kockáztatják, hogy az izoláció által a gyermek még inkább perifériára szorul a közösségben, vagy hogy néhány támogató kortársával sem tudja tartani a kapcsolatot. Ehelyett azt ajánljuk, hogy a szülők teremtsenek egy olyan bizalmas légkört gyermekük számára, amelyben a gyermek szégyenérzet nélkül – vagy legalábbis olyan negatív érzésekkel, amelyekkel képes megküzdeni – beszélhet problémáiról, nehézségeiről.
Kiemelendő továbbá a gyermekek és fiatalok oktatása, edukálása is ezen a területen (3). Egyszerűen tudatosítsuk gyerekünkben azt, hogy amit elküld vagy akár posztol magáról, az akár örökre keringhet a világhálón. Szintén rendkívül fontos lenne tudatosítani a bullyingot, mobbingot vagy akár ezek online változatait átélő áldozatokban, hogy a legnagyobb fegyver, amellyel küzdhetnek, az a nyilvánosság. Amennyiben az erőszak nem marad az agresszor és az áldozat között, vagy abban a csoportban, ahol még cinkosok és néma cinkosok is találhatóak, egy lépéssel közelebb kerülhetnek a konfliktus megoldásához. Ez kiskorúak esetében általában egy felnőtt személy, vagy akár egy kortárs védelmező bevonását is jelentheti.
Szándékosan emeltem be a munkahelyi zaklatás témakörét, ugyanis az első lépések mindenképpen megegyeznek az agresszióval szembeni fellépés során. Újabb kolléga, külső személy, szakember bevonása ajánlott a felnőttek számára is. A gyermek és felnőtt áldozatok esetében egyaránt figyelembe kell vennünk a bullying fennállásának időtartamát, gyakoriságát, annak minőségét, tartalmát és külső tényezőket egyaránt. Természetesen a kialakulás okairól és körülményeiről egyaránt beszélnünk kell. Annak ellenére, hogy a primer és szekunder prevenciós technikák mellett ma már számos pedagógiai és pszichológiai eszközt, gyakorlatot ismerünk a bullying kezelésével kapcsolatban, mégis a klinikumban végzett munka során számottevő azon páciensek száma, akik az említett probléma folytán kialakult problémával érkeznek. Mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében talán a szomatikus probléma a leggyakoribb bullying következmény (4), ezen belül is a fájdalom megjelenése. Kisebb gyermekek esetében a hasfájás, serdülőkortól kezdődően és felnőttkorban pedig egyértelműen a fejfájás a leggyakrabban előforduló panasz (5). Szintén kiemelendők a részben szomatikus, részben pszichés zavarok között említett szexuális diszfunkciók. Férfiak esetében az erektilis diszfunkció és a korai magömlés, míg nők esetében a közösülés során érzett fájdalom és az orgazmus zavarai említendőek (6). Ne feledjük az alvászavarokat (7) és egyes krónikusan elhúzódó szomatikus patológiát sem, különös tekintettel a krónikus fej-, hát- és derékfájdalmakra, a refluxra és a gyomor-bél rendszert érintő panaszokkal tarkított kórképekre, kiemelve az irritábilis bél szindrómát (IBS) (8).
Általános problémát és nehézséget jelent, hogy a bullyingot átélt vagy éppen átélő kliensek minden esetben halmozott (pszicho)patológiai tünetegyüttessel érkeznek. Ennek nyomán az említetteken kívül a két leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórkép az affektív zavarok bizonyos formái és a szorongásos zavarok megjelenései (9). Ha ennél is tovább megyünk: a hosszú időn keresztül fennálló fizikai vagy érzelmi terrorizáltság az említett zavarokon túl a teljes életminőség-spektrumra, a párkapcsolatra vagy a családi életre is kihat, gyermekek esetében az aktuális és későbbi kortárs kapcsolatokra, valamint a későbbi szexuális életre és párkapcsolatokra is egyaránt hatással van. Mivel halmozott tünetegyüttesről van szó, a külső szemlélőnek igen nehéz az igazi probléma felismerése. A gyerek azt mondja, hogy fáj a hasa, vagy fáj a feje, nem akar iskolába menni. Rosszabb esetben a gyermek vagy felnőtt bullying áldozat szomatizációs mechanizmusok folytán, a pszichoimmunitás csökkenése következtében akár ténylegesen „megbetegíti” magát. Szintén ide tartozik, hogy minél többféle és minél gyakoribb panaszok állnak fenn, annál nehezebb a klinikus munkája, és feltételezhető, hogy annál rögösebb lesz a pszichoterápiás út is, valamint annál valószínűbb, hogy gyógyszeres terápia bevonása is szükségessé válik. Az esetek komplexitása miatt a bullyingot átélt áldozatok körében az öngyilkossági rizikó megnövekedésére is fel kell hívni a figyelmet (10). Ezzel vissza is utalnánk a leggyakoribb kapcsolódó tünetegyüttes, a depresszió megjelenésére, valamint arra, hogy az áldozatot mielőbb szakértő kezelés alá kell vonni, mielőtt tragédia történne.
Összességében elmondható, hogy az iskolai és munkahelyi erőszak komplex kezelést igényel. Nem minden esetben elegendő az aktuális színtéren történő beavatkozás, például mediáció vagy resztoratív technikák által. Emellett fel kell hívnunk a lakosság figyelmét a probléma felismerésére, a mielőbbi kezelés fontosságára, valamint a pszichiátriai ellátás, a pszichoterápia és természetesen a jog és igazságszolgáltatás kereteire, határaira, kompetenciáinak különbözőségeire.
IRODALOM
1. Curelaru M, Iacob I, Abalasei B. School bullying: definition, characteristics, and intervention strategies. Revista de Cercetare si Interventie Sociala 2009;26:7−29.
2. Slonje R, Smith PK. Cyberbullying: Another main type of bullying? Scandinavian journal of psychology 2008;49(2):147−154.
3. Orpinas P, Horne AM. Bullying prevention: Creating a positive school climate and developing social competence. American Psychological Association 2006, http://dx.doi.org/10.1037/11330-000
4. Fekkes M, Pijpers FI, Verloove-Vanhorick SP. Bullying behavior and associations with psychosomatic complaints and depression in victims. The Journal of pediatrics 2004;144(1):17−22.
5. Voerman JS, Vogel I, de Waart F, Westendorp T, Timman R, Busschbach JJV, de Klerk C. Bullying, abuse and family conflict as risk factors for chronic pain among Dutch adolescents. European journal of pain 2015;19(10):1544−1551.
6. Malik S, Farooqi YN. General and sexual harassment as predictors of posttraumatic stress symptoms among female health professionals. World Journal of Medical Sciences 2014;10(1):43−49.
7. High A, Mikkelsen EG, Hansen AM. Individual consequences of workplace bullying/mobbing. Bullying and harassment in the workplace: Developments in theory, research, and practice 2011;107−128.
8. Heitkemper M, Jarrett M, Taylor P, Walker E, Landenburger K, Bond EF. Effect of sexual and physical abuse on symptom experiences in women with irritable bowel syndrome. Nursing Research 2001;50(1):15−23.
9. Swearer SM, Song SY, Cary PT, Eagle JW, Mickelson WT. Psychosocial correlates in bullying and victimization: The relationship between depression, anxiety, and bully/victim status. Journal of Emotional Abuse 2001;2:95−121.
10. Klomek AB, Marrocco F, Kleinman M, Schonfeld IS, Gould MS. Bullying, depression, and suicidality in adolescents. Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry 2007;46(1):40−49.
a szerző cikkei