Ficzere: Pluszforrások bevonására van szükség!

Mi az a három legfontosabb dolog, amivel meg fogja keresni Kásler Miklóst, az emberi erőforrások miniszterét?

A legkritikusabb az egészségügyben a humán erőforrás helyzete, de emellett szükség van a finanszírozás átalakítására és az innovációk beépítésére is az ellátórendszerbe. Az orvoselvándorlás mérséklődött ugyan, de a szakdolgozók hiánya továbbra is súlyos problémát okoz. Nem szabad elfelejteni a műszaki és a gazdasági területen dolgozó kollégák megbecsülését sem, hiszen nélkülük nem lehet üzemeltetni a kórházakat. Most az a legfontosabb, hogy a rendszerben dolgozóknak jövőt és biztonságot teremtsünk, és megpróbáljuk visszacsábítani azokat, akik elhagyták az ápolói pályát.

A kórházak finanszírozását hogyan kellene újragondolni?

A mostani konstrukció alapjait évekkel ezelőtt alkották meg. A legnagyobb probléma az ágazatban a központi költségvetési szervezetekre vonatkozó szabályok szerinti, bázisszemléletű tervezés, gazdálkodás, valamint a teljesítményelvű finanszírozás összeférhetetlensége. A finanszírozási rendszer átalakításakor ennek feloldására, továbbá a betegellátás valós költségeken alapuló finanszírozására lenne szükség annak érdekében, hogy a betegek mindenhol biztonságos, magas szintű ellátást kapjanak.

Tehát ön szerint pluszforrást kell betenni a rendszerbe?

Összességében kevés az az összeg, amely az Egészségbiztosítási Alapban rendelkezésre áll. A finanszírozási díjtételek vonatkozásában az utóbbi években elmaradt az értékkövetés, így az orvostudomány és a technika robbanásszerű fejlődésének köszönhető, új, korszerű eljárások finanszírozásba történő beépítése (új gyógyszerek, új eszközök, új műtéttípusok és ellátási protokollok) sem valósult meg. Meg kellene jelennie a teljes béremelésnek, és ami nagyon fontos, az amortizációnak is. A kórházak évenkénti konszolidációját az utóbbi időben részben a gazdaságosabb működést ígérő megoldások bevezetéséhez kötik, viszont a szakmai összetétel, az infrastruktúra, az eszközállomány, az adott terület lakosságának egészségügyi mutatói sok helyen nem teszik lehetővé a menedzsment számára – akárhogy erőlködik is – a költséghatékonyabb működést, ami még hátrányosabb helyzetbe hozza ezeket az intézményeket.

A teljes interjú a keddi Világgazdaságban