Mit ér a magánellátás, ha végül az államiban köt ki a beteg?
A magánegészségügyi ellátás elkeseredett kényszerből vállalt milliós kiadásai, a két szektor közötti betegutak buktatói, valamint az orvosi etika határai kerültek fókuszba a Népszava Szike című podcastjének legújabb adásában.
Vizi András gyermeksebész-traumatológus és Kirschner András, a Swiss Medical alapítója és orvosigazgatója azt járták körül, mit nyer és mit veszít a páciens attól, hogy Magyarországon ugyanaz az orvosi tudás két, gyökeresen eltérő elveken működő rendszerben érhető el.
A Népszava összefoglalója szerint Kirschner András kifejtette, hogy a magánellátásban fizetett pénz elsősorban időt vásárol a betegnek, ami a diagnózisig vezető út lerövidítésével egyes progresszív betegségeknél a kezelés sikerességét is alapvetően befolyásolhatja.
Vizi András ugyanakkor rámutatott a rendszer árnyoldalaira is: a gyorsan kapott időpont önmagában nem garantálja a megfelelő szakorvos elérését, az önhatalmúlag elvégeztetett magánlaborok vagy képalkotó vizsgálatok után pedig a betegek gyakran orvosi segítség nélkül maradnak az eredmények értelmezésében. A gyermeksebész kiemelte, hogy a drasztikusan emelkedő magánellátási árak miatt ma már sok család az utolsó megtakarításait fordítja vizsgálatokra. Személyes példaként említette, hogy jelentős jövedelemről lemondva azért hagyott fel magánpraxisával, mert a súlyos, komplex gyermektraumatológiai esetek ellátását amúgy is kizárólag a legmagasabb szintű közfinanszírozott centrumok képesek biztosítani.
A két szektor közötti átjárhatóság kapcsán mindkét szakember megerősítette: a magánúton szerzett leleteket és daganatgyanút az állami ellátórendszerben elfogadják és megkezdik a kezelést, még akkor is, ha a magánszolgáltatók hivatalos beutalót nem állíthatnak ki. A szakmai etika határairól szólva hangsúlyozták, hogy bár a reális várakozási időkről való tájékoztatás szakmai kötelesség, a betegek szándékos átterelése a saját magánrendelésre anyagi megfontolásból elfogadhatatlan. Zárásként rámutattak, hogy mindkét ellátórendszer közös hiányossága a megfelelő időben megadott, érthető és őszinte betegtájékoztatás, amely az orvos-beteg bizalom alapvető feltétele.
