Rövid határidővel indult el a sürgősségi ellátás országos felmérése – akadnak módszertani kérdések
Elindult a sürgősségi ellátás átvilágítása. Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) eredetileg mindössze két napot adott a kórházaknak a részletes adatszolgáltatásra, ám az intézményi jelzések nyomán a szeptember 11-i határidőt végül szeptember 15-éig meghosszabbították. A plusz idő fele hétvégére esik.
A mostani adatgyűjtés annak az országos leltárnak a része, amelyet Buga László államtitkár júniusban jelentett be. Akkor az Egészségügyi Minisztérium kórházi fekvő- és járóbeteg-szakellátásért felelős szakpolitikusa nyitott, közvetlen párbeszédet ígért. A mostani felmérés a MedicalOnline információi szerint egy átfogó kiinduló helyzetkép, egyfajta nullpont kialakítása, amelyre a későbbi döntéseket alapozhatják.
Lapunk birtokába jutott az a körlevél, amelyet szeptember 9-én küldtek ki, és amelyet Szondi Zita OKFŐ főigazgató-helyettes jegyez. Ugyancsak megkaptuk a kapcsolódó, az EESZT Ágazati Portálján megjelent kitöltési segédlet. A felmérés három külön kérdőív segítségével vizsgálja a felnőtt sürgősségi, a traumatológiai és a gyermek-sürgősségi ellátást. Több telephely esetén az adatokat külön kérik, ugyanakkor az OKFŐ azzal is számol, hogy az SBO és a traumatológia egyes intézményekben nem választható szét; ilyen esetben összevont kérdőív is kitölthető.
Szoros határidők, heterogén rendszerek
A kérdéssor az aktuális létszám- és betegforgalmi adatok mellett kiterjed az engedélyezett és betöltött FTE-kre (full-time equivalent – teljes munkaidős egyenértékek), az üres álláshelyekre, a közreműködők óradíjára, az átirányított dolgozókra, a 2025-ös túlórákra, valamint több év betegforgalmi és humánerőforrás-változásaira is.
Az intézmények eredetileg alig két napot kaptak az adatok megküldésére, az első határidő szeptember 11-e 12 óra volt, azonban több kórház jelezte, hogy ilyen rövid idő alatt a teljes adatkör előállítása nehézséget okoz számukra, ezt követően szeptember 15-éig meghosszabbították a határidőt. A szolgáltatók informatikai rendszerei heterogének, sok helyen a historikus adatok előállítása nem jelentett különösebb problémát, máshol azonban egyes mutatókhoz külön lekérdezésre, több adatforrás összekapcsolására vagy manuális feldolgozásra lehet szükség.
Módszertani aggályok, vitatható mutatók
Bár az országos felmérés szükségessége nem vitatható, az EESZT-ben elérhető kérdőív kapcsán ugyanakkor több módszertani kérdés is felmerül.
Nem minden indikátor esetében egyértelmű például a referencia-időszak vagy a számítás módja. A humánerőforrás-fejezet egyszerre hivatkozik a 2026 első három hónapjának átlagára, az „aktuális állapotra” és a 2026 májusi állapotra. A „Személyi minimumfeltételek teljesülnek-e?” kérdés pedig százalékos választ vár, anélkül, hogy a segédlet meghatározná ennek az aránynak a számítását. A triázskategóriák százalékos megoszlásánál pedig nem szerepel külön referencia-időszak.
A kérdéssort áttekintve felmerül az is, mennyire írja le a tényleges klinikai terhelést az „egy döntéshozóra jutó esetszám”. A kérdőív példája szerint a nappal és éjszaka szolgálatban lévő orvosok, mentőtisztek és APN-ek számát összeadják, majd a napi betegszámot ezzel osztják el. Ez adhat egy egyszerű terhelési mutatót, ám nem veszi figyelembe a tényleges munkaórákat, a munkakört, a közvetlen betegellátással töltött időt vagy a betegek állapotának súlyosságát. Különböző munkaszervezésű osztályokon ezért ugyanazon számok mögött eltérő tényleges terhelés lehet.
Kérdéseket vethet fel az időmutatók kezelése is. A sürgősségi ellátás egyik kulcskérdése, mennyit vár a beteg a triázsra, az első vizsgálatra vagy a további elhelyezésre, és összesen mennyi időt tölt az SBO-n. A kérdőív azonban nem konkrét időértékeket kér, hanem arra kérdez rá, hogy az osztály méri és auditálja-e az ellátási időket. A triázsbontás, a betegforgalom és a létszám így rendelkezésre állhat, de az ellátási folyamat egyik legfontosabb dimenziójáról – az időbeliségről – kevés összehasonlítható adat keletkezik.
Az adatvalidáción múlhat a sürgősségi leltár sikere
A határidő meghosszabbításakor az intézmények azt az útmutatást is kapták, hogy a nem releváns vagy nem megválaszolható numerikus kérdésekre -1 értéket írhatnak. Ez a szabály a birtokunkba jutott segédletben nem szerepel, abban egyes kérdéseknél külön „jelenleg nincs információ” válaszlehetőség található.
Ha a -1 több különböző okból hiányzó adatot jelöl, magából a kérdőíves adatbázisból később nem feltétlenül derül ki, miért nincs válasz. Ez önmagában nem teszi használhatatlanná az adatgyűjtést, a bekért adatok más, már rendelkezésre álló betegforgalmi, finanszírozási, kapacitás- vagy humánerőforrás-adatokkal keresztvalidálhatók, így az inkonzisztenciák egy része kiszűrhető.
A mostani felmérés alkalmas lehet arra, hogy megadja a sürgősségi ellátás nullpontját, azonban az, hogy mennyire lesz végül megbízható alapja a későbbi döntéseknek, nagyrészt azon múlik majd, hogyan egységesítik a definíciókat, miként validálják az intézményi adatokat, és milyen más adatforrásokkal vetik össze azokat.
Egy országos leltárnál ugyanis nemcsak az a kérdés, hogy sikerül-e a lehető legtöbb adatot a lehető legrövidebb idő alatt összegyűjteni, hanem azt is pontosan kell meghatározni, hogy mit és milyen módszerrel mérünk, és az egyes számok valójában mit jelentenek.
