Zacher Gábor a kábítószer-probléma mindkét oldaláról

Tudjuk, hogy mennyi kábítószer-fogyasztó van ma Magyarországon?

Évente körülbelül 40 millió droghasználat történik, ami annyit jelent, hogy minden lakosra körülbelül négy jut. De tessenek megnyugodni, viszonylag sokan vannak, akik leveszik a vállunkról ezt a terhet, és helyettünk is fogyasztanak, hogy nekünk ne kelljen ezt az évi négyes kvótát meghozni. Persze ezek körülbelüli adatok. Van körülbelül húszezer kábítószerfüggőnk. Ez érdekes dolog, mert attól, hogy valaki elmegy hétvégén a buliba, és esetleg ott benyom három „ekit”, akár, mondjuk, picit túladagolja magát, vagy nagyon túladagolja magát, s kórházba kerül, attól ő még nem kábítószerfüggő. A függőség alatt azt értjük, hogy ez a kemikália úgy beépül az életünkbe, hogy amennyiben nem használjuk, elvonási tüneteink lesznek, emiatt napi rendszerességgel vagy akár napi többször is hozzányúlunk a szerhez. Az, hogy ezt most fölszippantjuk, magunkba szúrjuk, lenyeljük, szétkenjük az ínyünkön, ebből a szempontból teljesen mindegy. Akinek az élete részét képezi napi rendszerességgel, az a függő. Az, hogy valaki szerdán is elmegy buliba, és ott elszív két spanglit, benyom egy „ekit”, fölszív egy csík kokaint, akár otthon, csak úgy, és utána egy hétig, tíz napig nem használ, az nem számít kábítószerfüggőnek. Jogos lehet a kérdés, hogy vajon sok vagy kevés a húszezer kábítószerfüggő. Azt mondom, hogy egy húszezer lakosú magyarországi város éppen már nem kicsinek számít, de ha mondjuk a függőségek sorrendjét próbáljuk meg fölállítani, akkor ez az adat nagyon hátul kullog. Az internetfüggőség milliós nagyságrendű, az alkohol majdnem milliós, a hashajtó 350 ezer, az altató, nyugtatószer negyedmillió, az orrcseppfüggő legalább 25 ezer.

(...)

A prevenció sikeréhez ismernünk kell viszont ezt a sokak számára rejtélyes, titkos világot, ami a drogfogyasztóké. Például azt, hogy van-e különbség nagyvárosi és vidéki drogfogyasztás között, vagy a szegény és a tehetős között van a határvonal, a különbség, hogy ki, mit, milyen gyakran, miért fogyaszt? Hogyan lehetne rá hatni, hogy ezt ne kezdje el vagy hagyja abba?

Azok az adatok, amelyek rendelkezésünkre állnak, nagyjából azt mutatják, ha például megnézzük az iskolázottság és a szerhasználat közötti kapcsolatot, hogy a legmagasabb Magyarországon az alacsony iskolázottságúaknál, nagyjából a 8 általánost vagy annál kevesebbet végzettek, körülbelül olyan 25-27 százalék jut rájuk. Utána van egy csökkenés, a középiskolai, főiskolai végzettségűeknél,, és nagyon érdekes, hogy a magasan kvalifikált, az egyetemet végzett populációban megint megemelkedik, nem annyira, mint a nagyon alacsonyan végzetteknél, de fölmegy. Az ember kicsit elgondolkozik, mi lehet valójában ennek az oka, hiszen ők a fehérgallérosok, diplomájuk van, tanultak, és akkor belecsöppenünk akár egy olyan multinacionális világba, akár egy olyan társadalmi helyzetbe, amiben azt mondom, hogy ott van az a multicégnek a középvezetője, akinek kvázi az elöljárói felé azt kell produkálnia, hogy amikor elkészül a grafikonból a görbe, akkor az a görbe fölfelé álljon. Mert akkor azt fogják mondani, hogy oké, most működik a rendszer, ha vízszintes, akkor az már nem jó. Ha meg lefelé megy, akkor irgum-burgum, és amikor elkezd reggel fél kilenckor dolgozni, 7-kor már bent van, akkor este 5-kor nem fogja elhajítani a klaviatúrát, és nem fog szépen hazamenni, hanem még este hétkor is dolgozik, meg hazaviszi, meg éjjel, és pénteken azt mondja, hogy elég, tele vagyok. Napi 14-16 órát dolgozik, sokat keres, ez tagadhatatlan, meg jó munkaerő. Van két-két és fél napja arra, hogy kiszellőztesse a fejét, és akkor becsapódik a bulinegyedbe Budapesten, és piál, szexel, szív, kikapcsolja magát, és lehet, hogy egy nap elkölt mondjuk, 100 vagy 150 ezer forintot, és utána ezt csinálja nagyjából vasárnap reggelig, és utána vasárnap reggel ott ül a Rudasban, a gőzben méregtelenít, hiszen hétfőn hol kell lenni reggel?

A munkahelyén.

A munkahelyen, kiskosztümben, öltönyben, nyakkendőben. Ők nem drogfüggők. És persze nem szabad általánosítani, hogy ott mindenki ezt csinálja, hiszen hány olyan van, aki fölül a biciklire, kétszer körbebringázza a Balatont, süt-főz, elmegy a szülőkhöz, de tény, hogy a szám a magasan kvalifikáltaknál megemelkedik. Nem is kicsit, nagyjából 40 százalékkal, mondjuk, az érettségivel bíró populációhoz képest. Persze ott is van jelentős különbség, hiszen amikor azt mondom, hogy kábítószer, pszichoaktív szerek, képzeljünk el egy étlapot. És az étlapról „lehet választani”. Igen, de az étlapnak van egy jobb oldala is. A jobb oldalon van az, hogy mennyi, bal oldalon meg a mi. És a mennyi, az ma Magyarországon a 300 forintos szintetikus marihuánás cigarettától nagyjából a 40 ezer forint/grammos kokainig terjed. Aki az utcán tarhál, a piros lámpánál, az nem a 40 ezer forintos kokainra fog spórolni, hanem arra, hogy abból a pénzből, amit összeszed, vegyen egy biofüves cigarettát.

Tudjuk, hogy mi van azon az étlapon, vagy azt, hogy ami rajta van, abban mi van?

Ez nem olyan, mint amikor bemegyünk az étterembe, és a pincér elmondja, hogy azt hogyan készítik, meg milyen allergén van benne, és így tovább. Az a baj, hogy nagyon gyakran ezen az étlapon fantázianevek vannak. Oda van például írva, hogy Kristály. Az egy szlengelnevezés, ami mögött akár 50-60 kemikália is meghúzódhat, nem azt mondom, hogy nagyon-nagyon különböző hatásúak, körülbelül egy kémiai csoport köré vannak fölépítve, de azért akár nagyon jelentős különbség is lehet. Vagy, amit az előbb mondtam, a biofű vagy varázsdohány nevű, szintetikus marihuánaszármazékok, amelyeknél a dobozba legalább 200-féle kemikália is belefér. Itt viszont akár nagyon nagy különbségek is lehetnek, hiszen van ezek között olyan, amelyiknek a hatáserőssége alig éri el egy normál marihuánás cigarettáét, de olyan is, főleg az elmúlt két-három évben megjelenő szerek valamelyike, amelyik, és akkor tényleg nagyon egyszerűen fogalmazok, hatáserőssége akár tízszer meghaladhatja a THC-jét. Az azért már durva.

A teljes beszélgetést az Infostart közli.