2020. november. 25., szerda - Katalin.
hirdetés
hirdetés

Prosztatarákszűrés mindhalálig?

Mikor lesz elég öreg egy férfi ahhoz, hogy többé már ne származzon haszna a prosztatarákszűrésből? A kérdés újra meg újra felmerül, de még soha nem válaszolták meg kielégítően. Most, hogy egy provokatív közlemény jelent meg a prosztataspecifikus antigén (PSA) tesztről a Journal of Clinical Oncology-ban, ismét előkerült a probléma.

A kutatás azt mutatta ki, hogy a 70-es éveiket taposókat mintegy kétszer olyan gyakran szűrik, mint az 50-es éveikben levőket, és a 80–85 éves férfiakban ugyanolyan sűrűn alkalmazzák a szűrést, mint a 30 évvel fiatalabbakban.

„Megáll az ember esze” – mondja dr. Scott E. Eggener, a Chicagói Egyetem urológusa, a kutatás vezetője. „Azt reméltük, hogy a leggyakrabban azokat a fiatal, egészséges embereket szűrik, akiknek ebből a legnagyobb hasznuk származik, és hogy az öregedéssel párhuzamosan egyre csökken a szűrések száma.”

Az Amerikai Rák Társaság és az Amerikai Urológiai Társaság nem javasolja a szűrést az olyan személyekben, akiknek várhatóan 10 évnél kevesebb életidejük van hátra. A prosztatarák ugyanis olyan lassan növekszik, hogy legalább 10 év kell ahhoz, hogy a kezelés valami előnyt jelentsen. Az USA betegségmegelőző szervezete, a United States Preventive Task Forces nemrég arra a következtetésre jutott, hogy a szűrést 75 éves korban abba kell hagyni. Mint dr. Mary Barton, tudományos igazgatójuk elmondta, az a meggyőződésük, hogy ilyen idős kor után a szűrésnek több az ártalma, mint a haszna.

Azonban bár a 80 éveseknek sokkal nagyobb valószínűséggel vannak krónikus betegségeik és várható élettartamuk korlátozott, pusztán az életkor nem lehet a döntő faktor – ami igazán fontos, az az egészségi állapot és a várható élettartam. Dr. Eggener szerint vannak 50 évesek, akiket nem kellene szűrni és 70 évesek, akiknek hasznára lehet a szűrés.

Mi az oka annak, hogy élethossziglan szűrik a férfiakat? Az orvosok szerint több tényező is szerepet játszik ebben, köztük a beteg kívánsága, a műhibapertől való félelem, az anyagi előnyök és az is, hogy az orvosok maguk sem látják át, milyen előnyei és kockázatai lehetnek a prosztatarákszűrésnek.

„Nagy nyomás van az orvosokon” – panaszolja dr. Gerald L- Andriola, a Washingtoni Egyetem urológusa, aki az Országos Rák Intézet egy olyan kutatását vezeti, amelybe 76 000 olyan, a vizsgálat kezdetén 55–74 éves személyt vontak be, akik 10 év alatt nem tapasztalták a szűrés előnyét. A PSA szűrés minden életkorban ellentmondásosnak mutatkozott. A szűrés hívei szerint a kutatás hibás volt, és rámutatnak, hogy egy Európában, 162 000 emberen végzett vizsgálat szerint a szűrés 20 százalékkal csökkentette a prosztatarákos halálozást. A szűrés kritikusai azonban ezt a vizsgálatot vélik hibásnak, és logikusnak tartják, hogy nemigen mutatható ki a szűrés haszna. Emlékeztetnek arra, hogy a prosztatarák nagyon gyakori elváltozás, boncoláskor a legtöbb férfiban ki lehet mutatni, noha a személyek nem is tudtak róla. Lehet ugyan, hogy a rák halálos, de olyan lassan növekszik, hogy a férfiak nem ebben halnak meg, hanem együtt élnek vele.

Felhozzák, hogy a legtöbb férfinak csak kárt okoz a szűrés, mivel pozitív eredmény esetén biopsziát végeznek rajtuk és kezelik őket, s a kezelésnek kellemetlen, súlyos mellékhatásai lehetnek. Emellett a terápia sok halálos rákot nem is gyógyít meg, mivel a rák már jóval azelőtt szóródhatott a testben – ha mikroszkópikusan is –, mielőtt még a PSA teszt bármit jelezne. Ha a PSA teszt nyomán biopsziát végeznek és rákot mutatnak ki, a legtöbb beteg a kezelést – a műtétet és a sugárterápiát – választja, amik viszont impotenciát és/vagy inkontinenciát okozhatnak. Dr. Lisa Schwartz, a Dartmouthi Orvosi Egyetem munkatársa szerint még a fiatalabbaknak is mérlegelniük kell a kockázatokat, hiszen a terápia tönkreteheti az életüket.

„A bevett gyakorlattá vált szokásoktól nagyon nehéz megszabadulni – nehezebb elhagyni egy helytelen viselkedést, mint hozzászokni egy újhoz” – magyarázza az egyik szakértő az általános szűrés fennmaradását. Dr. Andriole hozzáteszi, hogy az orvos számára a nem-szűrés elfogadása nagyon nehéz. „A legnehezebb dolog a világon nem keresni és nem kezelni a rákot” – mondja. Hozzáteszi, hogy az urológusok pénzt kapnak a biopsziáért és a kezelésért, s ezek végzését a kórházak és az ipar is elvárja, sőt a betegek is.

Dr. Weisz Júlia
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!