Négyezer ápolót veszíthetünk
Ördögi kör
Miközben már most több helyen 30 százalékos is lehet a szakdolgozók hiánya, hamarosan több mint 4000 dolgozó lép ki a rendszerből. Az egészségügyi szakképzést idén e létszámnak csak a töredéke kezdte meg, írja a 168 óra.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara friss felméréséből drámai kép rajzolódik a jövőről. Előreláthatóan sokan választják majd, hogy negyvenéves munkaviszony után nyugdíjba vonulnak. Ez óriási veszteség lesz, mivel az 56–65 éves korcsoportba jelenleg 5163-an tartoznak, ezen belül az 56–60 éves korosztályba 3957-en, vagyis egy-két éven belül mintegy négyezerrel is csökkenhet a felnőttápolás területén dolgozók száma. A frissen végzett szakemberek jórésze külföldre megy dolgozni, vagy azonnal elhagyja az egészségügyet. Az elmúlt nyolc év átlagát tekintve a végzős hallgatóknak csupán a 41 százaléka marad a pályán. Az utánpótlás tragikus helyzetén az sem változtat, hogy ma már a munkába állás kezdő életkora jelentősen kitolódott a felsőfokú szakképzés, illetve a főiskolai-egyetemi egészségügyi képzés miatt. A legnagyobb problémát a súlyos betegeket ellátó területen érzékelni.
– A legtöbben a több műszakos munkarend, a család, a kivándorlás, a könnyebb munka lehetősége és a gyermeknevelési feladatok miatt hagyják el a pályát – sorolja az okokat Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. – Hiányzik a társadalmi megbecsülés. Ma komoly morális kérdés a biztonságos betegellátás megtervezése, hiszen folyamatosan csökken a szakképzett munkatársaink száma és aránya. Nagy szükség van a fiatalokra, de a régi, nagy gyakorlattal rendelkező szakdolgozókra is. Fontos lenne, hogy az egészségügyi dolgozó a munkahelyén megkereshesse a megélhetéséhez szükséges pénzt, de ezt jelenleg csak két-három mellékállást vállalva tudja előteremteni. Leginkább arra kell törekednünk, hogy a 19–35 éves korcsoportba tartozó 6340 embert ne veszítsük el. A gyakorlati oktatás átalakítása az egyik oka annak, hogy ennyire kritikus az utánpótlás. Nincsenek meg ugyanis azok a feltételek, hogy a kollégák valóban tudjanak figyelni a tanulókra, miután az úgynevezett osztályos szakoktatói státuszt évekkel ezelőtt megszüntették. Azóta az osztályon dolgozóktól elvárják, hogy a mindennapi munka mellett, megfelelő ellentételezés nélkül vezessék a szakmai gyakorlatot, miközben leterheltek, óriási rajtuk a felelősség, emiatt sokszor frusztráltak. A hallgatók a kimerült, agyonhajszolt ápolókról, konfliktusaikról látnak életképeket, kevés a pozitív benyomás, így nem vágynak közénk, nem fogják megszeretni a szakmánkat. Ez ördögi kör.
A felnőttápolási tagozat kérdőíves felmérésének eredménye szerint számolni kell azzal, hogy a szakdolgozók körében nagy arányban előforduló szív- és érrendszeri, daganatos, mozgásszervi és hormonrendszert érintő megbetegedések sok esetben teljes munkaképtelenséget okozhatnak még a nyugdíjazás előtt, tovább súlyosbítva a már jelenleg is kritikus létszámhiányt. A középvezetők 51 százaléka egy vagy több krónikus megbetegedésben is szenved, ennek ellenére többségük a helyettesítés hiánya, illetve a retorziótól való félelem miatt nem mer elmenni betegállományba. A középvezetők 60 százalékát erősen veszélyezteti a kiégés, 10,45 százaléknál kritikus a helyzet, és csaknem egy százalékuk úgy érzi, már teljesen kiégett.
