hirdetés
2019. szeptember. 22., vasárnap - Móric.
hirdetés

Ne képzeld magad a helyébe!

Attól függően, hogy milyen perspektívába helyezkedik az illető, a segítő magatartásnak negatív vagy pozitív következményei is lehetnek. A Journal of Experimental Social Psychology tanulmánya felhívja rá a figyelmet, hogy eredményeik különösen orvosok és nővérek számára lehetnek hasznosak.

Don't walk in her shoes! Different forms of perspective taking affect stress physiology” című cikkükben Anneke E.K. Buffone és munkatársai kifejtik: a közkeletű elképzeléssel szemben jobb, ha nem képzeljük magunkat a szenvedő másik helyébe, mert ennek a perspektívának igen rossz hatása lehet az egészségünkre. A University of Pennsylvania pszichológusa vezetésével zajló kutatás megállapításai szerint ugyanis amikor segíteni akarunk másoknak, többféle nézőpontból is szemlélhetjük az illető helyzetét, és ennek megfelelően a szervezetünk különféle fiziológiai változásokat produkál. Ha belehelyezkedünk a szenvedő perspektívájába, az a mi szervezetünkben is stresszválaszt produkál, míg, ha reflektálunk arra, hogy az illető hogyan érezheti magát, de külső szemlélők maradunk, a saját egészségi állapotunk nem kerül veszélybe. Mint a kutatók kifejtik, munkájuk az első, ami kísérleti bizonyítékkal is szolgál ezzel a logikusan is feltételezhető kimenetellel kapcsolatban.

A kísérleti elrendezésben a vizsgálati alanyoknak egy levelet kellett elolvasniuk, amiben egy személy (a vizsgálati alanyok úgy tudták, hogy az illető a vizsgálatban szintén szereplő másik ember) hosszan részletezi szenvedéseit, majd egy videoüzenetben segítő kommenteket és tanácsot kellett küldeniük az illető számára. A különböző típusú empátia felkeltése érdekében a résztvevőket három csoportba osztották, és a csoporttagok a levél elolvasása előtt három különböző utasításban részesültek. Az első csoport tagjainak azt mondták, hogy képzeljék magukat a szenvedők helyébe, próbálják meg azt érezni, amit ők érezhettek. A második csoport tagjainak azt mondták, hogy olvasás közben képzeljék el, hogyan érezheti magát az illető, míg a harmadik csoportnak objektívnek és távolságtartónak kellett maradnia. Mindeközben mérték a résztvevők stresszreakcióinak szintjét.

Az első csoport tagjai hasonló vészreakciót mutattak, mintha őket érte volna fenyegetés, míg a második csoport tagjai olyan pozitív izgalmi állapotba kerültek, amit olyan emberek mutatnak, akik menedzselhető kihívással szembesülnek, mondja a pszichológus, aki azt is hozzáteszi: fontos, hogy a segítő szakmák képviselői ne vegyék fel automatikusan a szenvedők perspektíváját. Az empátia nagyon fontos, hangsúlyozza Buffone, sok orvos és nővér valószínűleg empátiás készsége miatt választotta a szakmáját, és nem is kell elnyomniuk együttérzésüket, azonban érdemes megtanulniuk annak saját egészségükre nem ártalmas módját, amikor inkább gondolkoznak a szenvedőkről, és arról, hogyan lehetne szenvedésüket enyhíteni, ahelyett, hogy arra gondolnának, milyen érzés lehet a szenvedők helyében lenni. Ha pozitív kihívásként élik meg a helyzetet, annak hatására nem romlik, hanem egyenesen javul saját egészségi állapotuk, magyarázza a pszichológus.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés