hirdetés
2019. november. 22., péntek - Cecília.
hirdetés

Ne képzeld magad a helyébe!

Attól függően, hogy milyen perspektívába helyezkedik az illető, a segítő magatartásnak negatív vagy pozitív következményei is lehetnek. A Journal of Experimental Social Psychology tanulmánya felhívja rá a figyelmet, hogy eredményeik különösen orvosok és nővérek számára lehetnek hasznosak.

hirdetés

Don't walk in her shoes! Different forms of perspective taking affect stress physiology” című cikkükben Anneke E.K. Buffone és munkatársai kifejtik: a közkeletű elképzeléssel szemben jobb, ha nem képzeljük magunkat a szenvedő másik helyébe, mert ennek a perspektívának igen rossz hatása lehet az egészségünkre. A University of Pennsylvania pszichológusa vezetésével zajló kutatás megállapításai szerint ugyanis amikor segíteni akarunk másoknak, többféle nézőpontból is szemlélhetjük az illető helyzetét, és ennek megfelelően a szervezetünk különféle fiziológiai változásokat produkál. Ha belehelyezkedünk a szenvedő perspektívájába, az a mi szervezetünkben is stresszválaszt produkál, míg, ha reflektálunk arra, hogy az illető hogyan érezheti magát, de külső szemlélők maradunk, a saját egészségi állapotunk nem kerül veszélybe. Mint a kutatók kifejtik, munkájuk az első, ami kísérleti bizonyítékkal is szolgál ezzel a logikusan is feltételezhető kimenetellel kapcsolatban.

A kísérleti elrendezésben a vizsgálati alanyoknak egy levelet kellett elolvasniuk, amiben egy személy (a vizsgálati alanyok úgy tudták, hogy az illető a vizsgálatban szintén szereplő másik ember) hosszan részletezi szenvedéseit, majd egy videoüzenetben segítő kommenteket és tanácsot kellett küldeniük az illető számára. A különböző típusú empátia felkeltése érdekében a résztvevőket három csoportba osztották, és a csoporttagok a levél elolvasása előtt három különböző utasításban részesültek. Az első csoport tagjainak azt mondták, hogy képzeljék magukat a szenvedők helyébe, próbálják meg azt érezni, amit ők érezhettek. A második csoport tagjainak azt mondták, hogy olvasás közben képzeljék el, hogyan érezheti magát az illető, míg a harmadik csoportnak objektívnek és távolságtartónak kellett maradnia. Mindeközben mérték a résztvevők stresszreakcióinak szintjét.

Az első csoport tagjai hasonló vészreakciót mutattak, mintha őket érte volna fenyegetés, míg a második csoport tagjai olyan pozitív izgalmi állapotba kerültek, amit olyan emberek mutatnak, akik menedzselhető kihívással szembesülnek, mondja a pszichológus, aki azt is hozzáteszi: fontos, hogy a segítő szakmák képviselői ne vegyék fel automatikusan a szenvedők perspektíváját. Az empátia nagyon fontos, hangsúlyozza Buffone, sok orvos és nővér valószínűleg empátiás készsége miatt választotta a szakmáját, és nem is kell elnyomniuk együttérzésüket, azonban érdemes megtanulniuk annak saját egészségükre nem ártalmas módját, amikor inkább gondolkoznak a szenvedőkről, és arról, hogyan lehetne szenvedésüket enyhíteni, ahelyett, hogy arra gondolnának, milyen érzés lehet a szenvedők helyében lenni. Ha pozitív kihívásként élik meg a helyzetet, annak hatására nem romlik, hanem egyenesen javul saját egészségi állapotuk, magyarázza a pszichológus.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés