Rendszerszintű anomáliák és a méltó halál dilemmái a hospice-ellátásban

Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, a Pallium Intézet alapítója a hospice-ellátás strukturális hibáiról, a finanszírozási kérdésekről és az életvégi méltóság elengedhetetlen feltételeiről beszélt a Csakugyan adásában, amelyet a Józsefváros Újság szemléz. Az interjú rávilágít: a pénz önmagában nem oldja meg a rendszerszintű problémákat, ha a struktúra és a szemléletmód elavult.

A szakértő személyes érintettsége révén mutatta be a "diagnózis-trauma" jelenségét. Ha a betegség közlése nem megfelelően történik, az olyan családi dinamikákat indíthat el, amelyek ellehetetlenítik a nyílt kommunikációt az elmúlásról. Ez az izoláció nemcsak érzelmi teher, hanem szakmai akadály is, hiszen a beteg magára marad a félelmeivel, a hospice-szolgáltatások igénybevétele és a valódi szükségletek felmérése elmarad a "titkolózás" miatt, és sérül a palliatív szemlélet lényege – azaz az életminőség javítása az utolsó szakaszban.

Érdekes statisztikai paradoxonra mutat rá az ELTE Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje: bár a fekvőbeteg-hospice férőhelyek száma Magyarországon megközelíti a WHO ajánlását, a bejutás mégis rendkívül nehéz. Jelenleg sok olyan beteg foglal el intézményi helyet, aki – megfelelő támogatással – otthonában is ápolható lenne, ami nemcsak a beteg vágya, de az állam számára is a legköltséghatékonyabb megoldás lenne.

A szakértő kritikusan szemléli a jelenlegi finanszírozási gyakorlatot. A szakmai szervezetek (Magyar Hospice Palliatív Egyesület, Magyar Otthonápolási és Hospice Egyesület) folyamatosan a forráshiányban jelölik meg a fő problémáját és az ápolók elvándorlásáról beszélnek, Szöllősi kiemeli: tavaly jelentős, másfélszeres emelés történt a finanszírozásban, ez azonban önmagában nem jelent megoldást. Az állam jelenleg 8400 forintot fizet egy vizitért, azonban semmi nem garantálja, hogy a szolgáltatóknál a többletforrás eljusson az ápolókhoz. A legnagyobb szolgáltatónál például a 2760 forintos vizitdíj-emelésből mindössze bruttó 400 forintot kaptak meg az ápolók. Ez felveti a jelenlegi állami szolgáltatásvásárlói modell hatékonyságának és ellenőrizhetőségének kérdését.

Mi lenne a megoldás?

Az otthoni hospice ellátás fejlesztése nem csupán orvosi és nem is egészségügyi, hanem munkaerőpiaci és szociális kérdés is. Szöllősi Melinda javaslata szerint az eddiginél komplexebb beavatkozásra lenne szükség, amelynek feltétele a palliatív ismeretek és a palliatív ellátás integrálása az egészségügyi ellátórendszerben, azonban ez kevés.  Szükség van munkahelyi kivezető és visszavezető programokra a hozzátartozók számára, közvetlen anyagi támogatást kell biztosítani az otthonápoló családtagok számára, és a komplex beavatkozás része az is, hogy a gyógyszerelérhetőséget (gyógyszerek, támogatott gyógyszerek, felírási jogosultságok) és a gyógyászati segédeszközök elérhetőségét is az otthonápolást támogató módon rendezze az állam.

Korábbi írásunk a MedicalOnline-on a témában.