hirdetés
hirdetés
2017. április. 25., kedd - Márk.
hirdetés

Elmarad a szigorítás, a reménytelen rákbetegek is hozzájuthatnak a legdrágább gyógyszerekhez

Jön az új onkológiai rendelet: ha hatástalan a terápia, a gyártó fizeti (FRISSÍTVE: megjelent...)

A héten várhatóan megjelenik a nagy értékű rákgyógyszerek felhasználását szabályozó rendelet, amelynek első változata decemberben hatalmas vihart kavart. Úgy tudjuk, az új jogszabály végső formája jelentősen felpuhult, nagyobb részt visszavonták az eredeti elképzeléseket. Éppen azokat, amelyeket korábban az onkológiai szakma vezetői maguk is támogattak.

hirdetés

Érdekes fordulat történt tavaly a 2013-as gyógyszerkassza ügyében, a végső változatból – sokak örömére – hiányzott a Széll Kálmán tervben eredetileg meghatározott 63 milliárd forint elvonás. Csak éppen arról nem beszélt senki, hogy ennek ára van: ésszerűsíteni kell a drága szerek alkalmazását.

2001-ben például még „csak” 54 ezer volt az elszámolt onkológiai esetszám, 2008-ban már 140 ezer. Eközben a rákban meghaltak száma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a rendszerváltáskor 271 volt százezer lakosra vetítve, azóta 248-ra esett vissza. A költségek tehát nyolc év alatt két és félszeresükre nőttek, az eredmények pedig húsz év alatt 9 százalékkal javultak.

A magyar helyzet tarthatatlanságát jelzi például az is, hogy az Egyesült Államokban, Németországban gyógyíthatatlannak minősített, és csak palliatív ellátásra javasolt betegek azért telepednek haza, mert itt még megkaphatják a drága gyógyító beavatkozást is.

A szakmával folytatott tavaly őszi megbeszélésen megszülettek az új alapelvek az onkológiai szakma vezetői, a szaktárca és a finanszírozó szakértőinek közreműködésével. A legfontosabb, hogy nem fogják csökkenteni azt a keretet, amely a nagyon drága készítmények és eszközök tételes elszámolású finanszírozására szolgál. Mindössze racionalizálásról van szó, amellyel új terápiás lehetőségek is elérhetővé válnak.

A hatékonyságot úgy kívánják növelni, hogy az újfajta együttműködésen alapuljon a szakma, a finanszírozó és a gyártók-forgalmazók között a betegek érdekében. Mindez szépen hangzik, ám minden fél részéről nagy áldozatot kíván.

Az első három kezelést a gyártó fizeti

Eszerint a gyártókat ezután nem csak a volumenszerződésben kikötött keret feletti gyógyszerfogyás költsége terhelné, hanem nemzetközi mintára azé a terápiáé is, amely az adott betegnél nem bizonyul elég hatékonynak. Ez számukra nyilván elfogadhatatlan, ha válogatatlanul – pontosabban a mai, gyakran szubjektív szempontok alapján – öntik a betegekbe a drága szereket. Az új rendszerhez ezért nagyon szigorú diagnosztikai megalapozásra van szükség, jó előszűrésre, gyakori kontrollra, megfelelően felkészült centrumokra, és személyi felelősséget vállaló szakemberekre is.

A molekuláris biológiai vizsgálatok minőségi követelményeit is országosan egységesíteni kívánják. A kockázatok  minden korábbinál kiterjedtebb megosztásának nagy előnye, hogy az eddig a fogyasztás felpörgetésében érdekelt gyógyszeripart újfajta gondolkodásra szoktatja.

Vihar megegyezés után

A megbeszélést egyeztetési kör követte a szakmai kollégium onkológiai tagozatával, amelynek során figyelembe vették változtatási kéréseiket, s azok szó szerint beépültek a decemberben megjelent a rendelettervezet első változatába. Nem kétséges, hogy kemény javaslatok voltak, esetenként túl kemények is. Ám az elmúlt hetek abban az abszurditásban teltek, hogy az államtitkárságon azok kéréseit vezették át a rendelettervezeten, akik az eredeti megszövegezésében is részt vettek – a korábbi egyeztetések során. A botrány kitört, a vita a legdrágább szereknél tetőzött, ezek közül is főként az emlő- és a bélrendszeri daganatoknál (vagyis a gyakori fajtáknál) leginkább a cetuximab és a bevacizumab hatóanyagoknál.

Ám szakmai körökben pontosan tudják, milyen álságos volt a sajtóban lezajló nyilatkozatháború a „halálosztó” rendelettervezetről. Hiszen most sem kapja meg mindenki a milliós terápiákat, még azok sem, akik megfelelnek az előírásoknak, mert ahhoz tengernyi pénzre lenne szükség. A kérdés az, mennyire átlátható a rendszer? Tudjuk-e, ki jut hozzá jelenleg a készítményekhez, és milyen alapon választják ki? S helyes-e ha az orvosnak kell a döntést meghoznia, vagy szerencsésebb volna, ha központilag írnák elő, milyen paraméterek mellett lehessen hozzájutni a szerekhez?

A rendelet eredeti tervezetében mindenki megkaphatta volna a szert a betegség felfedezése után, akinél az a tudomány jelenlegi álláspontja szerint hatásos lehet, de egy fontos feltétellel, ha remény lett volna arra is, hogy a tumort műtétileg el lehet távolítani. Márpedig ez például a béldaganatban szenvedőknek csak mintegy tíz százaléka. S kétségtelenül kiszorult volna a kezelésekből az összes végstádiumú beteg. A vita itt a leghevesebb, mert itt volna leginkább szükség egy társadalmi megegyezésre arról: a jelenleg közfinanszírozásból elérhető legdrágább, legmodernebb szereket azoknak is kapniuk kell, akikről előre tudható, hogy nem fog hatni rájuk?

Törölt elemek – de az elv marad

Nézzük tehát sorra, hogy mi törlődik a tervezetből.

A Medical Tribune birtokába került legfrissebb rendelettervezet szerint több helyről kihúzták, hogy ha két egymást követő képalkotó diagnosztikai kontroll során komplett klinikai remisszió igazolódik, a kezelést fel kell függeszteni. Egy sor helyen a szereket nemcsak elsővonalbeli, hanem másod- és harmadvonalú kezelésnél is adni lehet. S a rendelet több pontjáról eltűnt az a feltétel, hogy operálhatóvá váljék a beteg.

Akkor tehát sok hűhó volt semmiért? Végül minden maradt a régiben?

Erről szó sincs. Az első fontos pont, hogy a jelenleg hatályos rendelet csak kevés szakmai paramétert támaszt, az új több előfeltételt szab, például a beteg általános állapotáról vagy arról, hogy molekulárpatológiai vizsgálathoz kötik a szer adhatóságát.

A tervezet legfontosabb újdonsága megmaradt: az OEP csak a harmadik, és csupán hatásos kezelés esetén veszi át a finanszírozást a gyártótól. Így tehát a kockázatmegosztás elve megmarad. Ennek hatására a készítményhez az eredetileg tervezettnél több beteg fér majd hozzá, ám mindazok, akiknek időközben nőtt a daganatuk, kiesnek a kezelésből. Ha viszont jól reagálnak ezekre a modern szerekre, akkor őket „átveszi” a biztosító, s mindaddig finanszírozza a gyógyításukat, amíg az hatásos vagy szükséges. Állapotukat pedig gyakori kontrollal ellenőrzik.

Mindenesetre Kásler Miklós, a tagozat elnöke és Bodoky György is úgy véli, az egyeztetések hatására az utolsó általuk látott változat már szakmailag korrekt lett.

Más kérdés, hogy a labda a gyártók térfelére kerül át, ugyanis jön a titkos gyártói szerződések időszaka, most velük kell megállapodni a finanszírozásról. A nagyon szigorú eredeti szabályozás nem volt érdeke a forgalmazóknak, mert az a készítmény piaci visszaszorulását okozza. Ám egy túl liberális szabályozás is ellenkezést válthat ki a körükben, mert akkor ugyan fogy a szer, ám kevés betegnél lesz hatékony, vagyis jelentős mennyiségű gyógyszer árát kell nekik állniuk.

(A témáról bővebben a Medical Tribune februári számában olvashatnak, melyben közlünk egy az onkológusok véleményét firtató kutatást is: a szakemberek egy a MedicalOnline által kiküldött kérdőívre válaszoltak.)

FRISSÍTÉS (2013.01.31. 18:18):

Megjelent arendeletmódosítás a Magyar Közlöny 2013. évi 16. számában.

MedicalOnline
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink