„Akinek ez nem tetszik, tapossa meg Semmelweis Ignác sírját”
Valamennyiünknek van rá esélyünk, hogy nehezen, fájdalmasan, csúnyán, szeretteink életét megterhelve haljunk meg – írja bevezetőjében a NOL publicistája.
Így folytatja:
„Erre annál nagyobbak lesznek az esélyeink, minél jobb az orvostudományunk és az egészségügyünk. Minél tovább élvezhetjük az e világi életet. Ezt a kellemetlen összefüggést egyetlen dolog gyengíthetné: az önkéntes eutanázia.
Mindenkinek joga van Istenére és/vagy orvosaira hagyatkozni, s lemondani e világi halálának befolyásolásáról. A nem befolyásolás jogát még soha senki nem vonta kétségbe. A befolyásolás jogával kapcsolatban viszont teljes a tanácstalanság. Életünk egyik legfontosabb pillanatához, az utolsóhoz kapcsolódó jogainkról senki nem mer mondani semmit. Szerdai számunkban láthatták a kedves halandótársak: az egész politikai szféra köntörfalaz, mellébeszél, hárít és attól retteg, hogy az ország nagykorú halandóinak 0,6-0,7 százaléka aláírja majd azt a kezdeményezést, miszerint a T. (tanácstalan) Háznak meg kell vitatnia ezt a halálba vágó kérdést. Annak a T. Háznak, melynek ahhoz sincs mersze, hogy elismert jogunkat elismerje. A passzív eutanáziához 1997 óta jogunk lenne. Azóta nincs parlamenti többség, mely ezt a jogunkat merné úgy szabályozni, hogy valóban élni lehessen vele.
Az eutanáziáról szóló vitát az alapoknál kellene kezdeni. Induljunk ki abból, amit a legmarkánsabb véleményt képviselő pártszóvivő, a jobbikos mondott. Azt mondta, hogy az eutanázia gyilkosság, és mélyen elítélte, hogy „élet-halál urát kezdjünk játszani”.
Márpedig, ne tagadjuk, azt kezdtük. Akkor kezdtük, amikor ember kezdtünk lenni... – olvasható a nol.hu publicisztikájában.
