hirdetés
2019. augusztus. 25., vasárnap - Lajos, Patrícia.

A szelénpótlás hatása a prosztatarák okozta halálozásra

A Nutritional Prevention of Cancer (NPC) egy véletlen besorolásos vizsgálat volt, melyben a 0,5 gramm szelénben gazdag élesztő formájában napi 200 mikrogrammos dózisban adagolt szelén hatását elemezték a nem melanóma típusú bőrrákok incidenciájára.

hirdetés

Az adatok azt jelezték, hogy a randomizáció alapján szelén adásában részesült férfiak csoportjában csökkent a prosztatarák kockázata, szemben a placebocsoportban észlelt előfordulással. A hatás azoknál a résztvevőknél mutatkozott meg a legmarkánsabban, akiknek szelénszintje a vizsgálatba való belépéskor alacsony volt. A kiindulási szelénszint alapján a legalacsonyabb tercilisbe (≤106,4 ng/ml) tartozó férfiak közül 86%-kal kisebb volt a prosztatarák előfordulásának esélye abban az alcsoportban, ahol szelénpótlásra került sor (kockázati arány [HR, hazard ratio], 0,14; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval], 0,03−0,61; 17 esemény). Ezzel szemben a szelénpótlás bár pozitív, de nem statisztikailag szignifikáns korrelációt mutatott a prosztatarák kockázatával azon férfiak körében, akik a szelénszint alapján a legmagasabb tercilisbe tartoztak (HR, 1,14; 95% CI, 0,51−2,59; 24 esemény). A véletlen besorolásos, kontrollos Selenium and Vitamin E Cancer Prevention Trial (SELECT) vizsgálat kapcsán arról számoltak be, hogy a szelénpótlás (napi 200 mikrogramm L-szelenometionin formájában) semmilyen hatást nem gyakorolt a prosztatarák incidenciájára (HR, 1,09; 95% CI, 0,93−1,27; n = 575 esemény). A SELECT résztvevőinek kiindulási szelénszintje azonban kielégítő volt (a szérum szelénszintje mediánértékben 135 mg/ml vs. 113 ng/ml nem prosztatarákos betegek esetében), és a kimutatott esetek nagy része indolens eset lehetett (a szelénpótlásban részesült csoport prosztatarákosnak bizonyult betegeinek 99%-ánál lokalizált T1/T2 stádiumú tumor állt fenn, a Gleason-score 89%-ban 3+4 vagy annál alacsonyabb volt, és a biopsziák 71%-ának alapját pusztán a PSA-emelkedés képezte). A SELECT vizsgálói nemrégiben arról számoltak be, hogy szelénpótlás mellett emelkedett az előrehaladott szöveti stádiumú (high-grade) prosztatarákok előfordulásának esélye abban az alcsoportban, ahol a lábujjkörömből meghatározott kiindulási szelénszint magas volt (HR, 1,91; 95% CI, 1,20−3,05), ugyanakkor nem észlelték a kockázat fokozódását abban az alcsoportban, ahol a kiindulási szelénszint alacsony volt.

Csökkentette a kezdeti lelkesedést az a tény, hogy nem sikerült igazolni a szelénpótlás előnyös hatását a prosztatarák primer prevenciójában, ugyanakkor továbbra sem tisztázott a betegség diagnosztizálását követő szelénpótlás hatása a prosztatarák progressziójára. Ezen túlmenően felmerül, hogy a dózis-hatás görbe U alakú lehet, azaz a nagyon magas szelénszint is kedvezőtlen hatást fejthet ki.

Mindezek ismeretében a szerzők prospektív vizsgálatban elemezték a prosztatarák kórismézését követő szelénpótlás hatását a prosztatarák okozta halálozásra, a biokémiai recidívára és az összegzett mortalitásra olyan betegek csoportjában, akiknél kezdetben áttétet nem adó prosztatarákot diagnosztizáltak. Egy olyan populációban végezték a vizsgálatot, melyben a szelénellátottság várhatóan megfelelő volt, és azt a hipotézist tesztelték, hogy a diagnózis után alkalmazott nagy dózisú szelénpótlás kapcsán emelkedik-e a prosztatarák okozta halálozás aránya.

 

Betegek és módszerek

A Health Professionals Follow-Up Study egy prospektív kohorszvizsgálat, melybe 51.529 egyesült államokbeli férfi egészségügyi dolgozót vontak be 1986-ban. A résztvevők életkora a beválasztáskor 40 és 75 év közé esett, és a vizsgálatba való belépéskor részletes adatok álltak rendelkezésre (orvosi kórelőzmény, rendszeresen szedett gyógyszerek, testsúly, testmagasság, életmódbeli tényezők [dohányzás, fizikai aktivitás, táplálékkiegészítők szedése stb.]).

A résztvevők 1986-tól kétévente részletes információkkal szolgáltak a táplálékkiegészítők szedésére és annak dózisára vonatkozóan. Az alkalmazott dózisok szerint a résztvevőket előre meghatározott csoportokba osztották, az egyes csoportok határértékei az adott táplálékkiegészítőtől függően különbözőek voltak. Ezek alapján kiszámították a teljes szelénbevitelt.

A prosztatarák diagnózisának felállítása után az orvosi dokumentációból kigyűjtötték a következő adatokat: diagnózis, klinikai T-stádium, Gleason-pontszám, alkalmazott terápiák, prosztataspecifikus antigén (PSA) szintje a kórismézéskor, kezelés utáni PSA-szint (a biokémiai recidíva felismerése céljából) és metasztatikus betegség.

Elsődleges végpontnak választották a prosztatarák okozta mortalitást, míg szekunder végpontként értékelték a biokémiai recidívát, az összegzett mortalitást és a kardiovaszkuláris halálozást. A biokémiai recidíva definíciója: radikális prostatectomia után 0,2 ng/ml feletti PSA-érték legalább két egymást követő mérés alkalmával; radioterápiával kezelt betegeknél a PSA-nadírt legalább 2 ng/ml-rel meghaladó érték; brachyterápia, hormon- vagy egyéb terápia esetén a PSA-nadírt legalább 1 ng/ml-rel meghaladó érték legalább két egymást követő mérés alkalmával. Amennyiben aktív kezelés nem történt, pusztán a beteg rendszeres megfigyelése, úgy a progressziót a diagnózis felállítása utáni PSA-szint legalább 1 ng/ml-es emelkedéseként definiálták legalább két egymást követő mérés alkalmával. A halálozásra vonatkozó adatokat az országos halálozási regiszterből és a hozzátartozóktól gyűjtötték, így a halálesetek több mint 98%-át tudták azonosítani.

 

Eredmények

Összesen 965 halálesetet dokumentáltak, ezek közül 226 (23,4%) függött össze a prosztatarákkal, illetve 267 haláleset (27,7%) hátterében állt kardiovaszkuláris betegség. Az utánkövetés mediánértékben 8,9 évet ölelt fel. A biokémiai recidívák elemzése során 762 recidívát azonosítottak mediánértékben 7,8 éves követés alatt. Az 1000 személy-évre számított prosztatarákos halálozás a szelént nem szedők csoportjában 5,6-nek, a naponta legalább 140 mikrogramm szelént szedők körében 10,5-nek adódott. A bármely okra visszavezethető halálozásra vonatkozóan a szelént nem szedő csoportban 28,2-es, a szelénpótlás dózisa alapján a legmagasabb kategóriába eső betegek körében 23,5-es értéket kaptak, míg a biokémiai recidívára vonatkozó érték az előbbi csoportban 28,4, az utóbbi csoportban pedig 29,3 volt. A többváltozós elemzés szerint az egyes dóziscsoportokban a következőképpen alakult a prosztatarák okozta halálozás kockázata: 1−24 mikrogramm/nap esetén 1,18-szoros (95% CI, 0,73−1,91), 25−139 mikrogramm/nap esetén 1,33-szoros (95% CI, 0,77−2,30) és 140 mikrogramm/nap és afelett 2,60-szoros (95% CI, 1,44−4,70), szemben a szelént nem szedőkkel. A szelénpótlás nem mutatott statisztikailag szignifikáns korrelációt a biokémiai recidívák előfordulásával, a kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozással vagy az összegzett mortalitással.

 

Következtetések

A nagy dózisú szelénpótlás fokozhatja a prosztatarák okozta halálozás kockázatát, ezért a szelént is tartalmazó táplálékkiegészítők alkalmazása prosztatarákos betegeknél nagy körültekintést kíván.

(Forrás: Kenfield SA, et al. Selenium supplementation and prostate cancer mortality. JNCI J Natl Cancer Inst. doi:10.1093/jnci/dju360)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

A demencia minden stádiumában vannak olyan tevékenységek, amiket hozzátartozóként is sikerrel végezhetünk Alzheimer-kórral élő szerettünkkel.

A magyar egészségügy olyan, amilyen, a magyar kórházak meg pláne. Balázs rövid történetében így aztán nem is elsősorban a klagenfurti kórház felszereltsége az érdekes, hanem az, ahogyan a nem túlhajszolt, nem kizsigerelt orvosok és ápolók hozzáállnak a beteghez.