Visszafordíthatók az Alzheimer-kór tünetei
Drámai áttörést értek el a Case Western Reserve Egyetem idegtudományi kutatói, akik gyógyszert kerestek az Alzheimer-kórra. Eredményeik szerint – amelyeket a Science-ben publikáltak – egerekben egy gyógyszerrel elérhető, hogy az Alzheimer-kórt jellemző patológiai, kognitív és emlékezeti zavarok nagyrészt elmúljanak, ráadásul igen gyorsan. Ha ez emberben is így működne, akkor szinte elképzelhetetlen hatása lenne a bexarotene nevű gyógyszernek az Alzheimer-kórosokra, akiknek száma csak az Egyesült Államokban 5,4 millió.
A bexarotene-t az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága több mint egy évtizede törzskönyvezte a rák kezelésére. A mostani vizsgálat a szernek az Alzheimer-kórra gyakorolt hatását tanulmányozta állati modellben, és az eredmények több mint bíztatóak - írja a Science Daily.
Az Alzheimer-kór nagyrészt annak tudható be, hogy a szervezet nem tud megszabadulni az agyban egyébként természetesen előforduló amiloid-béta fehérjétől. 2008-ban Gary Landreth, aki a Case Western Reserve Egyetemen az idegtudományok professzora, felfedezte, hogy az apolipoprotein E (ApoE) – amely a koleszterin fő szállítója az agyban – elősegíti az amiloid-béta szint csökkenését.
A mostani vizsgálat senior szerzője szintén Gary Landreth volt, aki kollégáival ezúttal azt tanulmányozta, hogy fokozza-e a bexarotene az ApoE expresszióját és ennek következtében az amiloid-béta szint csökkenését az agyban. A bexarotene úgy fejti ki hatását, hogy stimulálja a retinoid X receptorokat (RXR), amelyek azt szabályozzák, hogy mennyi ApoE termelődjön.
A kutatókat főleg az döbbentette meg, hogy milyen viharos gyorsasággal javította a bexarotene a memóriazavart és a viselkedést, s emellett még a betegséggel járó patológiai elváltozásokat is visszafordította. A jelenlegi tudományos álláspont szerint mind az állati modellekben, mind az Alzheimer-kóros emberekben az emlékezetzavart az amiloid-béta kicsiny, oldható formái okozzák. A bexarotene alkalmazását követően azonban már 6 óra múlva 25 százalékkal csökkent az oldékony amiloid szintje, s ami még elképesztőbb: a hatás három napon át fennmaradt. Ezt a csökkenést az Alzheimer-kór három különféle egér modelljében is a viselkedések széles körének pozitív változása kísérte.
A viselkedésváltozás egyik jellemző példája a fészekrakás. Ha az Alzheimer-kóros egerek közelébe olyan anyagot tesznek, ami alkalmas a fészekrakásra – ezúttal papírzsebkendőt –, akkor nem állnak neki fészket készíteni, ami azt mutatja, hogy elvesztették azt a képességüket, hogy a papírzsebkendőt a fészekrakás lehetőségével összekapcsolják. A bexarotene kezelés után 72 órával azonban ugyanezek az egerek nekiálltak a fészek készítésének a papír felhasználásával. A gyógyszer javította szagérzékelésüket és a szagokra adott válaszaikat is.
A bexarotene kezelés igen gyorsan elkezdte csökkenteni az amiolid plakkok számát is agyban. E plakkok tömör amilod aggregátumok, és jelenlétük az agyban az Alzheimer-kórt jellemző elváltozás. A gyógyszer alkalmazását követő 72 órán belül a plakkok fele, és végül 75 százalékuk eltűnt. Azt feltételezik, hogy a bexarotene újraprogramozta az agy immunsejtjeit, hogy „megegyék” vagy fagocitózissal eltávolítsák az amilod lerakódásokat. Ez a megfigyelés azt demonstrálta, hogy a bexarotene csökkenti az agyban mind az oldható, mind a lerakódott formáját az amiloid-bétának, és visszafordítja a betegség okozta patológiai elváltozásokat.
A következő lépés természetesen annak vizsgálata lesz, hogy emberben is hasonló hatást fejt-e ki a bexarotene. Mivel a gyógyszer biztonságossági és mellékhatás-profilja nagyon jó, ez felgyorsíthatja a klinikai vizsgálatok elkezdését.
