Új tumormarker jelezheti a terápia eredményességét
A gyermekkori agytumorokkal összefüggő genetikai eltérések alapján kikövetkeztethető a daganat agresszivitásának mértéke, illetve a későbbi kiújulások veszélye, mindezek birtokában pedig meglehetősen pontos előrejelzés adható a betegség lefolyásáról.
Az összefüggést német kutatók állapították meg, és a Journal of Clinical Oncology című lap egyik legfrissebb számában tárták a nyilvánosság elé tapasztalataikat.
A kisgyermekkor leggyakoribb rosszindulatú agydaganatának számító medulloblastoma kezelése korántsem veszélytelen, hiszen az erőteljes sugárkezelés és kemoterápia hosszú távú következményeként károsodhat az agyállomány, mely számos szövődmény (köztük koordinációs zavarok és növekedési elmaradás) veszélyét rejti magában. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy az onkológus a terápia sikerének hozzávetőleges ismeretében lásson hozzá a kezeléshez. Egészen eddig többek között a szövettani lelet, a beteg életkora, illetve az áttétek jelenléte vagy hiánya alapján igyekeztek kikövetkeztetni az esélyeket, ami nem mindig nyújtott pontos képet a tényleges kilátásokról.
A most közzétett kutatásban 340 beteg esetében keresték a párhuzamot a tumorminta sajátosságai és a betegség lefolyása között. A kromoszómavizsgálatok azt jelezték, hogy kedvezőtlen prognózist ígér, ha a 6-os és a 17-es kromoszóma a normális kettő helyett három kópiaként van jelen. Abban az esetben viszont, ha a 6-os kromoszómapár egyike hiányzik, akkor az átlagost jóval meghaladó túlélési arány várható. A fentiek és még néhány genetikai adat ismeretében öt csoportba sorolták a betegeket annak függvényében, hogy betegségük mennyire agresszív kezelést indokol.
Prospektív validálásukat követően az új genetikai markerek alkalmasak lehetnek azon betegek kiválasztására, akiknek kedvezőtlen genetikai tulajdonságú tumora már a kezdetektől erőteljes terápiát tesz szükségessé, ami nagyban hozzájárulhat a kezelés végső sikeréhez.
Dr. Simonfalvi Ildikó
