Sikeresen zárult a VR-alapú avatar terápia kutatása a Semmelweis Egyetemen
Új remény a hanghallásos tünetekkel élő betegeknek
A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikája nemzetközi együttműködésben sikeresen zárta le a virtuális valóság (VR) alapú avatar terápia hatékonyságát vizsgáló klinikai kutatást. A projekt reziduális akusztikus hallucinációk (hanghallások) kezelésének új, nem gyógyszeres módszerét tesztelte szkizofrénia spektrum zavarban szenvedő pácienseknél, akik gyógyszeres kezelés mellett is tartós hanghallástól szenvednek.
A kutatás magyarországi ágát dr. Haluska-Vass Edit, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika klinikai szakpszichológusa vezette. A kutatócsoport sikeresen teljesítette a vállalt célokat: a vizsgálat során 36 beteg bevonása történt, közülük 30 fő sikeresen fejezte be a 7 üléses terápiát.
A hanghallások a szkizofrén betegek körülbelül 75%-át érintik (körülbelül 30%-nál pedig a hanghallások a gyógyszeres kezelés ellenére is fennmaradnak), és gyakran okoznak súlyos distresszt, szorongást és funkciókárosodást, ami nehezíti a mindennapi életet és a társadalmi integrációt. A VR-alapú avatar terápia innovatív módon igyekszik segíteni a betegeket: A terápia során a beteg és a terapeuta egy a páciens a hallucinációit megtestesítő avatart hoz létre. Az avatarral ezután a beteg biztonságos VR-környezetben szembesül, párbeszédet kezdeményezve vele, miközben a terapeuta irányítja a párbeszédet. Ez elősegíti a hangokhoz való viszony megváltozását, a kontroll visszaszerzését és a tünetek enyhülését.
A terápiával kapcsolatban a betegek visszajelzései túlnyomórészt pozitívak voltak: 93,65% kiváló vagy jó minősítést adott, bár néhányan kimerítőnek vagy kezdetben ijesztőnek találták azt. Az előzetes elemzések pozitív trendeket mutatnak: a terápia mellett a hallucinációk súlyossága, gyakorisága és negatív tartalma csökkent, miközben javult a betegek életminősége és tünetkezelési képessége. Két páciens esetén pedig a hangok teljesen elmúltak. A kutatás kiemeli az egyéni variabilitást, amennyiben egyes betegek erősebben reagáltak a terápiára, ami segíthet a jövőben a módszer személyre szabásában. Technikai nehézségek nem merültek fel, és mindössze ritka, enyhe mellékhatások (pl. enyhe szédülés) jelzésére került sor, melyek spontán és gyorsan elmúltak.
A projekt nemzetközi konzorciumban zajlott (spanyol, lengyel, dán partnerekkel), és fontos bizonyítékokat szolgáltat a módszer klinikai gyakorlatba való bevezetéséhez. A magyar ág a betegek hosszú távú utánkövetését is magában foglalja, ami további finomításokat tesz lehetővé.
A projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a 2020-2.1.1-ED pályázati program finanszírozásában valósult meg.























