Új eredmények a krónikus fájdalom elleni küzdelemben

A krónikus fájdalom a világ egyik vezető rokkantosító hatású egészségügyi okának számít, ami világszerte napi szinten okoz szenvedést milliók számára. A háttérben meghúzódó molekuláris mechanizmusokkal kapcsolatos elméletek ellenére a tudósok eddig nem tudták azonosítani a szervezetben lezajló specifikus folyamatokat.

A mostani vizsgálat során a kutatók a fájdalom egy új genetikai kapcsolóját azonosították, majd meghatározták a molekuláris transzporter szerkezetét, amelyet ez a gén kódol, és összekötötték annak pontos funkcióját a fájdalommal. A kutatás eredményei olyan specifikus gyógyszercélpontokat azonosíthatnak, amelyeket a gyógyszerfejlesztés sikerrel használhat a krónikus fájdalom elleni terápiák kidolgozása során.

Sok krónikus fájdalommal járó állapotban a nociceptorok – a szöveti sérülést észlelő idegsejtek – túlműködnek, és túl sok fájdalomjelet küldenek az agyba, ami a szokásosnál nagyobb szenvedést okoz. E jelek regulációja, szabályozása nem teljesen érthető, bár néhány tanulmány összefüggésbe hozta ezeket a változásokat a poliaminokkal – természetes vegyületekkel, amelyeket a test termel, hogy segítse a sejteket különböző normális funkciók ellátásában. Idővel a poliaminok szokásosnál magasabb koncentrációja hozzájárulhat az idegsejtek túlérzékenyítéséhez, ami hosszú távú károsodást okoz, és végső soron krónikus fájdalomhoz vezet azáltal, hogy a receptorok az átlagosnál több fájdalomjelet küldenek az agyba – ami azt jelenti, hogy még alacsony szintű ingerek is fájdalmasabbnak tűnhetnek, mint normális esetben.

Mindazonáltal eddig ezeket az elméleteket nem sikerült bizonyítani, így ismeretlen, specifikus gyógyszercélpont hiányában a krónikus fájdalom nehezen kezelhető, ezért terápiájában általában a tompa hatású, erős opioidokra támaszkodnak. Ezek, bár hatékonyan csökkentik a fájdalmat, több agyi pályán is hatnak, és erős függőséget okozhatnak, ami súlyos, hosszú távú egészségügyi következményekkel jár.

A vizsgálatot vezető David Bennett professzor elmondta:

“A krónikus fájdalom továbbra is hatalmas társadalmi probléma, mivel egyre gyakoribb, és a jelenlegi kezelések nem működnek. Meg kell értenünk, pontosan fel kell tárnunk a krónikus fájdalom mögötti mechanizmusokat, és új gyógyszercélpontokat kell felfedeznünk a fájdalomcsillapítók számára.”

Annak tisztázására, hogy egyes embereket miért érint súlyosabban a krónikus fájdalom, a kutatócsoport először a UK Biobank adatbázisát használta a genetikai adatok és a fájdalomról szóló kérdőívre adott résztvevői válaszok elemzésére. Megállapították, hogy azoknál a résztvevőknél, akiknél az SLC45A4 gén egyik variánsa volt jelen, valószínűbb volt, hogy magasabb fájdalomszintet jelentenek. Ezeket az eredményeket más nagy népességkutatások, például a FinnGen adataival is megismételték. A kutatók ezután arra törekedtek, hogy megértsék, mit kódol ez a gén. A cikk első szerzője, Steven Middleton szerint:

“Az SLC45A4 és a krónikus fájdalom összekapcsolása igazán izgalmas lépés volt, de a következő kihívás az volt, hogy pontosan kiderítsük, mit csinál az SLC45A4 a szervezetben. Hamarosan rájöttünk, hogy az SLC45A4 a régóta várt neuronális poliamin transzporter, amely különösen fontos a fájdalmas ingerekre adott válaszok szabályozásában. Ez új kutatási irányokat nyithat a krónikus fájdalom kezelésében.”

A kutatócsoport azt is felfedezte, hogy ez a gén magas szinten van jelen a hátsó gyöki ganglionokban, vagyis abban a régióban, ahová a szenzoros neuronok információt továbbítanak a bőrből és az izmokból. Az ezen a területen lévő idegsejtek felelősek a fájdalom érzékeléséért, és az innen az agyba küldött jelek intenzitása befolyásolja fájdalmi reakciónkat. A kutatók ezért kísérleteket végeztek olyan egér modellszervezetekben, amelyekből kiütötték az SLC45A4 gént (knockout), és az állatok valóban enyhébb válaszreakciókat mutattak a tipikus fájdalomingerekre. Az egér idegrendszere nem teljesen azonos az emberével – bár számos alapvető mechanizmusuk közös, ami ígéretes jövőbeli kutatásokat sejtet az SLC45A4 génnel kapcsolatban.

A cikk társszerzője, Simon Newstead professzor így nyilatkozott:

“Jelentős felfedezések akkor történnek, amikor megértjük, hogyan működnek és kommunikálnak egymással bonyolult szövetek és szervek. A membrántranszporterek alapvető szerepet játszanak ebben a kommunikációban. Felfedezéseink most egy új kapcsolatot tárnak fel a membrántranszport és a krónikus fájdalom között, utat nyitva a metabolizmus és a fájdalom összefüggéseinek mélyebb megértése előtt.”

A mostani eredményekre építő további kutatások célja lehet például egy olyan, hatásos gyógyszer kifejlesztése, amely anélkül lenne képes csökkenteni a hosszú távú, krónikus fájdalmat, hogy ehhez erős opioidokra kellene alkalmazni - világszerte biztonságosabb és hatékonyabb kezeléseket kínálva a betegek számára világszerte.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

A new genetic link to pain provides a promising drug target

SLC45A4 is a pain gene encoding a neuronal polyamine transporter

Irodalmi hivatkozás:

Steven J. Middleton et al, SLC45A4 is a pain gene encoding a neuronal polyamine transporter, Nature (2025). DOI: 10.1038/s41586-025-09326-y