Túldiagnosztizáláshoz vezet a WHO jelenlegi poszt-Covid szindróma definíciója
A Nature Communications folyóiratban szeptember 30-án jelent meg a Québec székhelyű Université Laval kutatóinak cikke, amelyben a sürgősségi osztályon fogadott Covid-19 pozitív és negatív betegeknél kialakuló poszt-Covid tünetek arányát hasonlították össze.
A Covid-19 világjárvány világszerte több mint 775 millió fertőzést okozott, és millióknál jelentkeztek tartós tünetek, közismert összefoglaló néven long-Covid vagy poszt-Covid szindróma, újabban PCC (Post-Covid Condition). Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a PCC-t legalább két hónapig tartó tünetként határozza meg, amely jellemzően három hónappal a megerősített vagy valószínűsíthető SARS-CoV-2 fertőzés után jelenik meg. Becslések alapján több mint 77 millió ember élhet PCC-vel. További kutatásokra van szükség a PCC diagnosztikai kritériumainak pontosításához, mivel tünetei átfednek más betegségekkel, ami potenciális túldiagnosztizáláshoz vezethet és akadályozza a pontos kezelést.
A mostani vizsgálatban öt kanadai tartomány 33 helyszínén végeztek PCC vizsgálatokat, amelyeket a sürgősségi osztályokon 2020 októbere és 2022 februárja között SARS-CoV-2-re tesztelt felnőtteken végeztek el. A pozitív SARS-CoV-2 eseteket klinikailagmegerősített fertőzéssel határozták meg, míg a negatív kontrolloknál nem volt pozitív teszt vagy tünet a nyomon követés során. Az elsődleges végpont a három hónapos PCC-tüneteket mutató betegek aránya volt, másodlagos végpontokként pedig a hat és tizenkét hónapos specifikus tüneteket vizsgálták. Meglepő eredmény volt, hogy a tesztelt, de negatív eredményt adó betegek 21%-a is hosszan tartó Covid-szerű tünetekről számolt be, ami arra utal, hogy a WHO definíciója a PCC túldiagnosztizálásához vezethet. A vizsgálatban a PCC-t a WHO kritériumai szerint határozták meg: a sürgősségi ellátást követő három hónapon belül új, legalább két hónapig tartó tünetekről beszámoló betegek. A tünetek közé tartozott a köhögés, a nehézlégzés vagy légszomj, az anosmia (a szaglás elvesztése) és a kognitív zavarok. A tüneteknek a kezdeti három hónapon túl is fenn kellett állniuk ahhoz, hogy a PCC legalább hat vagy tizenkét hónapos legyen.
A csaknem 30 ezer vizsgált személy közül 6723 felelt meg a felvételi kritériumoknak, és 58,5%-uk (3933) SARS-CoV-2 pozitív volt. A minta majdnem egyenlő arányban oszlott meg nemek szerint, az átlagéletkor 54,4 év volt. A tesztpozitív betegek 38,9%-a számolt be legalább egy PCC-tünetről három hónapon belül, szemben a tesztnegatív betegek 20,7%-ával. A PCC-tüneteket gyakrabban jelentették a női résztvevők (45,5%), mint a férfiak (32,8%).
A fertőzést követően hat hónappal a tesztpozitív betegek 38,2%-a, a tesztnegatív betegek 19,5%-a számolt be PCC-tünetekről, ami tizenkét hónappal a fertőzést követően 33,1%-ra, illetve 17,3%-ra csökkent. A három hónapos értékhez képest tizenkét hónapos korban 5,8%-kal kevesebb tesztpozitív és 3,4%-kal kevesebb tesztnegatív betegnek voltak folyamatos tünetei. A három hónapos PCC-vel rendelkező betegek életkor, nem, rassz, iskolai végzettség, társbetegségek, intenzív osztályra (ICU) való felvételek és az érzékelt fittség tekintetében különböztek a PCC-vel nem rendelkező betegektől. Az oltási státusz vagy az oltás időzítése tekintetében nem voltak különbségek.
A tesztpozitív betegek kétszer olyan gyakran számoltak be PCC-tünetekről, mint a tesztnegatív betegek, különösen az anosmia, a dysgeusia (torzult vagy megváltozott ízérzékelés) és a tartós köhögés esetében. Az omicron-időszakban fertőzött betegek több memória-, koncentrációs és szédülési problémáról számoltak be, mint az omicronvariáns elterjedése előtt megfertőződött betegek.
A három vagy több PCC-tünettel rendelkező betegek szignifikánsan gyakrabban fordultak elő a tesztpozitív egyének között (21,4%), mint a tesztnegatívok között (6,1%). A szaglással kapcsolatos tünetek ritkák voltak a tesztnegatív betegek körében, különösen az Omicron-időszakban, ahol egyikük sem számolt be anosmiáról. A védőoltás felvétele nem változtatta meg a PCC kialakulásának valószínűségét.
Összefoglalva: egyetlen társbetegség sem növelte a PCC kockázatát, de a védőoltások sem csökkentették a PCC kialakulásának valószínűségét. Érdekes módon a tesztnegatív betegek is tartós tünetekről számoltak be, ami arra utal, hogy a WHO jelenlegi PCC-definíciója túldiagnosztizáláshoz vezethet.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Long COVID affects 38% of emergencypatientswithpersistentsymptoms
Post-COVID-19 conditionsymptomsamongemergencydepartmentpatients tested for SARS-CoV-2 infection
Irodalmi hivatkozás:
Archambault, P. M., Rosychuk, R. J., Audet, M., Hau, J. P., Graves, L., Décary, S., Perry, J. J., Brooks, S. C., Morrison, L. J., Daoust, R., Yeom, D. S., Wiemer, H., Fok, P. T., McRae, A. D., Chandra, K., Kho, M. E., Stacey, D., Vissandjée, B., Menear, M., . . . Hohl, C. M. (2024). Post-COVID-19 conditionsymptomsamongemergencydepartmentpatients tested for SARS-CoV-2 infection. Nature Communications, 15(1), 1-13. DOI: 10.1038/s41467-024-52404-4, https://www.nature.com/articles/s41467-024-52404-4