Tudomány a szájban: újranő, ami kiesett

Addig azonban valószínűleg még évek telnek el, amíg a módszer a laboratóriumból eljut a fogorvosi székekig. A szakembereknek az emberi ínysejteket egy bizonyos típusú embrionális egérsejttel kell kombinálniuk ahhoz, hogy az ínysejtekből fog alakuljon ki. A következő lépés az lesz, hogy ugyanezt humán felnőtt sejtekkel is el tudják érni.

A King’s College professzora, Paul Sharpe a Journal of Dental Research című lap március 4-én megjelent online kiadásában számolt be munkacsoportjának eredményeiről.

Az implantátumok esetében az a fő probléma, hogy természetes foggyökerek hiányában a rágáshoz szükséges állkapocsmozgások és az ebből adódó erőbehatások következtében csontvesztés következik be az implantátum környezetében. A biotechnológiai módszerekkel létrehozott „élő” fog kevésbé fenyegeti a szomszédos szövetek épségét, mint az implantátumok − magyarázta Sharpe, az arcfejlődés és őssejtbiológia szakértője 2004-ben, amikor munkatársaival egy félmillió fontos kutatási támogatást nyertek el annak kutatására, miként lehet az őssejteket felhasználni új fogak létrehozására.

„A fogak élő struktúrák, melyek a rágásnak megfelelően alkalmazkodnak a körülményekhez. Képesek elmozdulni, és ennek révén fenntartják a környező íny és fogak épségét” – mondja a munkacsoport vezetője.

A természetes fogak kifejlődése már az embrionális életben megkezdődik, és ebben kétféle sejttípus vesz részt: az epiteliális sejtek, melyek a bőr és az íny felszínét borítják, továbbá a mezenhimális sejtek, melyekből többféle szövet, például csont és porc alakulhat ki. A mostani vizsgálatban éretlen (primordiális) fogak létrehozására törekedtek – hasonlóan ahhoz, mint ami az embrióban végbemegy −, majd ezeket a kis sejt”csomókat” ültették be felnőttek ínyébe, hogy azokból ott funkcionáló fogak alakuljanak ki.

Kiemelésre érdemes, hogy bár az embrió és a felnőtt ember állkapcsa a sejtek szempontjából teljesen különböző környezetet jelent, éretlen embrionális fogak normális körülmények között felnőttkorban is kifejlődhetnek a szájüregben. A mostani kutatásban az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy olyan megfelelő sejtforrást találjanak, melyek a klinikai rutin körülmények között is használhatók. „Olyan epiteliális és mezenhimális sejtforrásokat kellett találnunk, melyek felnőtt embereknél is elegendő mennyiségű sejtet szolgáltatnak a „biofog” kialakításához, mely a fogimplantátumok életképes alternatívája lehet” – magyarázza Sharpe. Úgy tűnik, hogy a mostani vizsgálat megoldotta a probléma egyik részét: olyan forrás megtalálását, ahonnan szükséges mennyiségben nyerhetők epiteliális sejtek. Sharpe és munkatársai felnőtt emberek fogínyéből izoláltak epiteliális sejteket, majd azokat egér embrionális fogból származó mezenhimális sejtekkel tenyésztették együtt. Ezeket aztán egerekbe ültetve, az epiteliális-mezenhimális sejtkombinációból hibrid humán-egér fogakat sikerült kialakítani, melyekben ugyanúgy megtalálható a dentin, zománc és foggyökér, mint a természetes fogakban.

Sharpe kiemeli, hogy vizsgálatuk legalábbis laboratóriumi körülmények között igazolta, hogy a humán felnőtt szövetből nyert epiteliális sejtek képesek megfelelő módon reagálni az egerek embrionális fogszövetéből származó mezenhimális sejtek által adott jelekre. Ennek következtében fogkorona és foggyökér formálódhat, és jó kiindulópont lehet a releváns differenciált sejttípusok kialakulására. „A mostani tapasztalatok alapján megtalálhattuk azokat a könnyen kinyerhető epiteliális sejteket, melyek reális forrásként szolgálhatnak humán biofogak kifejlesztéséhez” – vonja le a következtetést a kutatás vezetője. A következő nehézség a humán felnőtt mezenhimális sejtek forrásának megtalálása lesz, mert egyelőre csak embrionális mezenhimális sejtek állnak a kutatók rendelkezésére.

Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott másik vizsgálatban southamptoni és edinburgh-i kutatók arról számoltak be, miként fejlesztettek ki csontszövetet a beteg saját őssejtjeiből.