Több D-vitamin, alacsonyabb vérnyomás?
Egy igen nagy esetszámot felölelő genetikai vizsgálat szerint a magasabb plazma D-vitaminszint a vérnyomás kismértékű csökkenésével járhat.
Bizonyos génváltozatok analízise és óvatos becslése szerint a magasabb D-vitaminszintek alacsonyabb vérnyomással és a hipertonia kockázatának csökkenésével járhatnak (Wimaleswaran). A vizsgálatban igazolódott, hogy számos specifikus genetikai mutáció csökkenti a plazma 25-hidroxivitamin D (25[OH]D) metabolikus szintézisét, ami fordítottan – és szignifikáns mértékben – arányos a szisztolés és diasztolés vérnyomással, valamint a hipertonia keletkezésének ismert kockázati kritériumaival is. A vizsgálatot a „mendeli randomizáció” szerint végezték, és arra az eredményre jutottak, hogy a magasabb D-vitaminszintek ok-okozati összefüggésben vannak a csökkent vérnyomással.
|
Mendeli randomizáció |
|
Az egyre gyakrabban használt „mendeli randomizáció” az epidemiológiai vizsgálatok egy viszonylag új fajtája, melyben a genetikai információkat a tradicionális epidemiológiai vizsgálatokba illesztve a genetikai információk és a betegségek közötti oki összefüggéseket keressük. Az első ilyen vizsgálatot 1986-ban végezték annak a felbecsülésére, hogy vajon a tartósan alacsony LDL- koleszterinszint növeli-e a rákbetegségek kockázatát (t.i. a megfigyeléses vizsgálatok szerint az alacsony LDL mellett magasabb volt a rák kockázata - a genetikai adatok fényében azonban kiderült, hogy az LDL-koleszterinszint és a rákbetegség kockázata között nincs összefüggés). |
35 klinikai vizsgálat jóval több, mint 100.000 személyéről volt szó a D-CarDia Collaboration égisze alatt, melyben az európai elődök leszármazottai között a D-vitamin és a kardiovaszkuláris kockázat közötti összefüggést keresték. Csaknem 50 000 személy fenotípusának analízise szerint a 25(OH)D koncentráció minden 10%-os emelkedése a szisztolés vérnyomás 0,12 Hgmm-es csökkenésével (p=0,003), és a hipertonia kockázatának 2%-os csökkenésével jár (p=0,0003), de nem láttak összefüggést a diasztolés vérnyomással. Az összefüggések egyébként életkortól, nemtől, a vérnyomásmérés módszerétől, és a testtömeg-indextől is függetlenek voltak. A D-CarDia adatok Mendel-féle analízise szerint a D-vitamin szintézis minden 25(OH)D-vel összefüggő alléljének növekedése vérnyomáseséssel jár: pl. az 25(OH)D koncentráció 10% növekedése a szisztolés vérnyomás 0,37 Hgmm-es esését (p=0,052), a diasztolés vérnyomás 0,29 Hgmm esését (p=0,01) és a hipertonia kockázatának csökkenését (OR:0,92, 95%CI 0,87-0,97)(p=0,02) eredményezte. Ha 146 000 személy D-CarDia adatait kombinálták, akkor 0,10 Hgmm-rel csökkent a szisztolés (p=0,0001), és 0,08 Hgmm-rel csökkent a diasztolés vérnyomás (p=0,01). Az adatok egy másik kombinációja során azt látták, hogy D-vitamin szintézis mértékétől függően csökkent a hipertoniás megbetegedés kockázata is (OR: 0,98, 95%CI 0,96-0,99) (p=0,001). Az eredmények biológiai háttere az lehet, hogy a renin-angiotenzin rendszer aktiválása emeli a vérnyomást és a kardiovaszkuláris kockázatot, és egyes kísérletes adatok – igaz, hogy nem eléggé meggyőzően – arra utalnak, hogy a D-vitaminszint emelkedése elnyomja a plazma renin aktivitását.
A vizsgálat vezetője, Dr. Karani S Vimaleswaran (UCL Institute of Child Health, London, UK) a Lancet Diabetes & Endocrinology 2014. június 26.-i számában kijelentette: „Az eredmények szerint a D-vitamin-hiány megelőzésére tett erőfeszítéseket folytatni kell”. Megfelelő statisztikai erővel rendelkező, jól tervezett és kivitelezett klinikai vizsgálatok során kell megtalálni a szükséges D-vitamin adagokat, valamint a hipertonia kialakulása szempontjából nagy kockázatú célcsoportokat.
A közleményhez fűzött kiadói kommentárjukban dr. Shoaib Afzal és dr. Børge G Nordestgaard (University of Copenhagen, Dánia) megjegyzik, hogy a D-vitamin szint és a vérnyomás összefüggésének mendeli randomizációs vizsgálatában a plazma 25(OH)D szintjét befolyásoló génváltozatok hatásának elemzésekor nem csak a vitamin-pótlás, hanem a három nagy D-vitamin-forrás (napozás, étrend, vitamin-pótlás) okozta változásokat is vizsgálni kellene, ahogy azt a standard randomizált vizsgálatok teszik. A gén-vizsgálatoknak továbbá az egész életen át tartó 25(OH)D expozíciót kellene elemezniük, nem csak egy rövid követési időét.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
- Stiles S. Raised vitamin-D levels may lower blood pressure: gene study. Medscape. Heartwire. June 30, 2014.
- Vimaleswaran KS, Cavadino A, Berry DJ, et al. Association of vitamin D status with arterial blood pressure and hypertension risk: A Mendelian randomisation study. Lancet Diabetes Endocrinol 2014; DOI:10.1016/S2213-8587(14)70119-6.
- Afzal S, Nordestgaard BG. Low vitamin D and hypertension: a causal association? Lancet Diabetes Endocrinol 2014; DOI:10.1016/S2213-8587(14)70113-5.
