Szegedi Science Café: mikrobiom vizsgálat, agyi stroke-kutatás

A Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ két fontos transzlációs missziójába, a bélrendszeri daganatos betegségek és az agyi stroke kutatásaiba kapott betekintést a HCEMM Science Café előadásán a szegedi Radnóti Café zömmel hallgatói közönsége.

Juhász Szilvia vezetésével a HCEMM-ben működő Rák Mikrobiom Kutatócsoport az emésztőrendszerben élő kedvező és káros baktériumok szerepével foglalkozik, és többek között azt vizsgálja, egyesek közülük hogyan befolyásolják a daganatos betegségek kialakulását, a káros baktériumok által termelt anyagok milyen mutációs mintázatokkal jelzik a sejtek rossz működését. Az emberi mikrobiom, vagyis szervezetünkben élő jó és rossz baktériumok összessége körülbelül 100 trilliónyi élőlényből áll, számosabb, mint a test sejtállománya. - Ha most átvilágítanának minket, úgy nézne ki, mintha teljesen ellepné szervezetünket, mondta Juhász Szilvia.

Közülük a jó „lakótársak” az emésztést segítik, vitaminokat termelnek, de az egyensúly felborulhat, és toxinokat termelő rossz baktériumok szaporodhatnak el bennünk. Az általuk termelt genotoxinok a sejtbe jutva képesek előidézni azokat a mutációs szignatúrákat, amelyeket vizsgálva következtetni lehet a hibás sejtműködésre. Példa erre az Escherichia Coli, vagyis a közismert kólibaktérium kutatása; ez a baktérium az emberrel szimbiózisban él, de környezeti tényezők hatására előfordulhat hogy egy colibactin nevű genotoxikus anyagot termel, ami vastagbélrákot siettető mutációkat hoz létre a sejtekben. Bioinformatikai módszerekkel innen megállapítható a coli baktériumra jellemző mintázat, ez pedig később biomarkerként szolgálhat diagnosztikai eszközök fejlesztésére – emelte ki Juhász Szilvia a kutatás transzlációs kilátását.

A kérdésre, hogy ismernek-e biztosan jó hatású baktériumokat támogató táplálékokat, Juhász Szilvia óvatosan válaszolt: a laktobacillusok, a joghurtokban megtalálható baktériumfajok nagy része hasznos, viszont a túlzott fogyasztás ez esetben is emésztőrendszeri zavarokhoz vezethet.

Hányan nem ismertek stroke-ot elszenvedett embert?

A kérdést Farkas Eszter, a HCEMM-SZTE Agyi Keringés és Anyagcsere Kutatócsoport vezetője tette fel a következő előadásban. Magyarországon évente 40-50 ezer új stroke-os esetet regisztrálnak. Világviszonylatban élete során minden hatodik ember fog stroke-ot elszenvedni, és itthon ez az arány még rosszabb: a jelenlegi trend alapján minden negyedik emberre ez vár.

A betegség gyógyulási aránya mindössze 10-20 százalékos, ami nagyon rossznak számít. Farkas Eszter kutatócsoportja a stroke-os esetek 80 százalékát kitevő, vérrög okozta agyi érelzáródásokat kutatja. A rossz gyógyulási arány fő oka, hogy a betegnek nagyon gyorsan kórházba kell kerülnie, a rendelkezésre álló gyógymódok ugyanis egy nagyon szűk, mintegy 4 órás időablakban alkalmazhatók jelentős mellékhatások nélkül. Sok múlik azon, hogy a beteg környezetében lévők tudják-e, mit kell tenniük; számos beteg azért nem kerül ellátó intézménybe, mert nem ismerjük fel a betegség jeleit.

A gyors kórházba kerülés sem elegendő biztosíték, mondta dr. Farkas Eszter. Még az időben megkezdett kezelés is csak a betegek 15-20 százalékában ér el maradványtünetek nélküli felépülést. Jelenleg két kezelési módszert használnak. Az érelzáródást egyes vegyületekkel fel lehet oldani; ilyen vegyületeket mélyvénás trombózis, tüdőembóliák, szívinfarktus esetén is alkalmaznak. Ezeket az anyagokat infúzióval lehet a betegnek adni, de ahogy telik az idő, minden órával egyre kevesebb beteg reagál a kezelésre, és növekszik a mellékhatások esélye. A másik gyors kezelési eljárás a trombektómia, amelynek során katéterrel távolítják el az érelzáró vérrögöt.

A további kutatási irányt kijelölő tényezőről Farkas Eszter így beszélt:

A probléma okát abban látjuk, hogy a kutatók rendszerint sztenderdizált kísérleti rendszerekkel dolgoznak. A kísérleti rágcsálók egyformák, nem cukorbetegek, nincs magas vérnyomásuk, nem elhízottak, nem dohányoznak. A laboratóriumban olyan körülmények között vizsgálódunk, amelyek ideálisak és fiatal, egészséges szervezetre vonatkoznak. E vizsgálatokból az eredményeket csak fiatal felnőtt emberekre lehetne a klinikumban alkalmazni. Csakhogy a stroke-betegségnek jellemzően 50 éves kor fölött emelkedik exponenciálisan az előfordulási gyakorisága. A kutatás nagyon határozott célja tehát, hogy ezt az ellentmondást feloldja, és olyan kísérleti rendszerekkel dolgozzunk, amelyek reprodukálják a stroke kísérő tényezőit. Ez azzal is jár, hogy több változót kell figyelembe vennünk, jobban szórnak az eredményeink, és minél inkább így van, annál többször kell megismételni a kísérletet. De a végén olyan eredményeket fogunk kapni, amelyekről azt reméljük, hogy sokkal könnyebben átvihetők majd a klinikumba és személyre szabott kezelésre adnak lehetőséget – zárta előadását Farkas Eszter.

A teljes tudósítást a Szegedi Egyetem portálja közli.