Robotok az egészségügyben
A klinikumban több robotikai, automatizációs megoldást implementáltak, elterjedésüket azonban több tényező is nehezíti. Dr. Haidegger Tamás, az Óbudai Egyetem docense, az Egyetemi Kutató- és Innovációs Központ (EKIK) főigazgatója osztotta meg gondolatait a GyártásTrenddel.
Szakemberek szerint az egészségügy robotizálásában gyors fejlődés figyelhető meg. A robotsebészet már több mint húsz éve realitás, a da Vinci robotok segítségével már 2021 óta itthon is három intézményben végeznek robottal támogatott műtéteket. Emellett speciális ideg- és ortopéd sebészeti robotok is működnek a világban, sőt az amerikai fejlesztésű CyberKnife segítségével célzott besugárzást, azaz daganatprecíziós, célzott sugárkezelést tud elvégezni például az Országos Onkológiai Intézet a páciensei számára. Szakemberek szerint az orvosi beavatkozások világa azért jó terepe a robotizálásnak, mert programozhatóságuk és precizitásuk révén kritikus folyamatok elvégzését teszik lehetővé a minimál invazív sebészet és akár a mikrosebészet területén. Fontos, hogy itt zömében az ember által irányított műveletekről van szó, hiszen a robot lágy szövetet még nem önállóan operál. Az egészségügyi robotok autonómiája azonban komoly dilemma. A robotsebészetben is alkalmazható az önvezető autóknál kidolgozott ötfokú skála, de míg az autók szériagyártása a hármas szintnél áll, a robotsebészetben egyszerre haladnak a fejlesztők az egyes szintről lassan a kettes szint felé, másik oldalról pedig sok kutatás, k+f-projekt fókuszál most a gépi érzékelés fejlesztésére és a gépi döntéshozásra a legmagasabb, 4-5-ös szinten. A kihívás az, hogy a robotnak is abból a képből, képi információból kell dolgoznia, mint ami az orvos rendelkezésére áll például endoszkópos sztereó kameraképek formájában, ugyanakkor az inter-operatív képalkotók területén is komoly áttörés várható a közeljövőben.
Robotműtétek, még az orvos irányít
Annak ellenére, hogy a robotsebészet múltja több mint harminc évre nyúlik vissza, még mindig sok nehézség hátráltatja széles körű alkalmazását. A technológiát a 80-as évek vége óta aktívan fejlesztik, elsőként álltak neki az ortopéd sebészeti beavatkozásokhoz használható sebészrobotok kifejlesztésének, amelyek egy röntgenkép, vagy CT-felvétel alapján képesek nagyon pontosan egy csavarfuratot elhelyezni a csontban, vagy segíteni egy protézis előkészítését. Ezt már dr. Haidegger Tamástól tudjuk meg, aki a Műegyetemen űrrobotkarok irányításából szerezte villamosmérnöki diplomáját, majd egy agysebészeti robot fejlesztésébe kapcsolódott be a Johns Hopkins Egyetemen. Doktori diplomáját sebészrobotikából és távsebészetből írta, jelenleg docensként dolgozik az Óbudai Egyetemen. Emellett az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ (EKIK) főigazgatója.
A robotsebészet szakértője hozzáteszi, hogy a robotok alkalmazását elsősorban a magas kockázati tényezők hátráltatják, példáként kiemeli, hogy szemben az ipari alkalmazással, ahol meghatározott koordináták szerint működhet a vezérlés, egy lágyszöveti sebészeti műtét során a páciens szervei elmozdulhatnak, ami sokkal nagyobb precizitást kíván meg egy sebészeti robottól, ezt a mai technológiával még nem tudják kiküszöbölni. Jelenleg az egészségügyben alkalmazott robotok orvosi irányítással hajtják végre tevékenységüket, így pl. a világban dolgozó 8000 da Vinci robot is műszaki értelemben és az autonómia fokát tekintve alacsonyabb komplexitású rendszernek tekinthető. Hiszen a robot nem csinál mást, mint leköveti az őt vezérlő, kameraképek alapján tájékozódó orvos mozgását a testen belül, bizonyos biztonsági funkciók érvényesítése mellett. Ilyen beavatkozásból évente a világon már több mint 2,5 milliót végeznek, szerencsére itthon is egyre többet, a négy da Vinci robot segítségével.
Hosszú fejlesztési idő, drága fejlesztések
Dr. Haidegger Tamás elmondása szerint az egészségügybe az innovatív technológiák 15–20 éves átfutási idővel kerülnek be. Több évtizednek el kell telnie, hogy egy innovációból egy kiforrott, biztonságos és közgazdasági értelemben is fenntartható fejlesztés legyen. Nagyon költséges fejlesztésekről van szó, akár dollárszázmilliókról, amelyeket főleg a nagy cégek, mint a Johnson&Johnson tudnak finanszírozni. Sok kis cég kényszerül feladni a fejlesztést, amikor a szigorú minőségi elvárásoknak nem tud megfelelni, mert nem tudják már a piacon finanszírozni egy új terméknek a kihozatalát.
A régiónkban érthetően sokkal kisebb a nagy volumenű fejlesztések aránya, de van sok olyan kutatás, amely az autonómia magasabb fokát célozza. A fejlesztések folyamatosak, de az, hogy miből és mikorra lesz a klinikumban használt megoldás, nehéz megjósolni. Az egyik irány az egyszerűbb sebészeti műveletek önálló elvégzésére fókuszál, például a vérzéscsillapítás, öltésvarrás terén. A másik terület pedig az emberi test belsejében célzott műveletek elvégzésére szakosított, mint például célzott gyógyszeradagolás, értágítás területe.
Két faktor, amely nehezíti az innovációk terjedését
Az egészségügyben két speciális faktor hátráltatja a fejlesztések gyors implementálását, az egyik a szigorú törvényi szabályozás, ami indokolt, hiszen emberek életéről van szó. Az iparban alkalmazott technológiákhoz képest a tanúsítványok beszerzése az egészségtechnológiai, orvosi eszközök terén sok évet vesz igénybe, az Európai Unió ebből a szempontból a világ legszigorúbb szabályozójának számít. Dr. Haidegger Tamás példaként elmondja, ha egy mesterségesintelligencia-alapú orvostechnikai eszközről lenne szó, a szigorú előírások miatt a teljes tanuló adatbázist és az alkalmazás összes adatát rögzíteni kell, és ha valami súlyos esemény történik, be kell mutatni, hogy meg lehessen találni a felelőst.
A második faktor a szakértő szerint az, hogy az orvostársadalom hagyományosan sokkal konzervatívabban áll az új technológiákhoz. Egyáltalán nem triviális a robotsebészeti innovációkat elfogadtatni az orvostársadalommal a szakértő szerint.
A technológiával kapcsolatos ellenállás oka elsődlegesen az ismerethiány, a technológiától való félelem. Van olyan, aki a munkáját félti, de jelen körülmények között ez alaptalan. Ezek a robotok nincsenek olyan fejlettségi szinten, hogy ez valós veszély lehetne. „A nagy hozzáadott értékű, bonyolult orvosi diagnosztika és gyógyászat terén azért nagyon messze vagyunk még attól, hogy valódi automatizált, robotizált funkciók jelenjenek meg, és átvegyék az orvosok szerepét, alkalmazásuk inkább segíti a hatékonyabb diagnózisokat és a betegek ellátását, azonban ezt még sokan nem tapasztalták meg” – mondja a szakember. A robotizált, mesterséges intelligenciára támaszkodó rendszerek komoly kognitív támogatást biztosítanak az orvosnak, hogy a valóban nagy szaktudást igénylő feladatokra tudjon fókuszálni. Ez igaz a sebészeti robotvarrógépekre, de a mesterségesintelligencia-alapú diagnosztikára egyaránt.
Hogy ezt még jobban érzékeltesse dr. Haidegger Tamás, a diagnosztika területéről hoz példát, a mesterséges intelligencia alapján lehetőség van radiológiai leleltek gyors és pontos kielemzésére, így az orvosnak a gép előszűri, hogy melyek azok a leletek, amelyekre muszáj odafigyelnie, így nem kell a 99.9 százalék valószínűséggel negatív leletekre extra energiát fordítania.
